|
E |
bben a világban való tájékozódáshoz bölcsességre van szükségünk (Préd 8,1-9,18). Nélküle nem boldogulunk. A bölcsesség nem azonos a tudással. A bölcsesség megtanít helyesen dönteni és Isten akaratát választani. A bölcsesség tesz képessé a jó felismerésére, általa láthatjuk meg a lényeget. Az értelem a felszínre, a hasznosságra figyel, gyakran nem lát túl azon, ami megéri, és így azt sem látja meg, hogy hosszútávon nem az a jó, ami megéri, ami haszonnal jár. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, vagyis aki Istent megismeri, az kapja meg az élet bölcsességét. Ez a bölcsesség ajándék, nem belőlünk fakad, nem tudjuk létrehozni, elsajátítani, de szabad kérni. Isten igéje arra bátorít, „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja” (Jak 1,15).
Az Úrtól való bölcsesség által tanulunk meg jól élni, jól és arra használni az időnket, amire kaptuk. Az ige kijelenti az embernek semmi hatalma nincs a halál napja felett. Senki nem tudja, mikor érkezik el ez a nap. Így azután a bölcs életvezetés azt jelenti, készülünk, ha nem is a pontos napra, de az elmenetelre. Az a bölcs, aki számol az elmenetellel, aki tisztában van azzal, hogy ő is el fog menni, és készül rá. Amikor több napra idegenbe utazunk, készülünk rá. Sok mindent összekészítünk, amit majd magunkkal viszünk. De készülünk-e arra az útra, ahonnan nem térünk vissza ebbe a földi életbe. Hogyan készülhetünk? Keressük Istent, megismerjük Őt, és akkor meglátjuk, kegyelemre van szükségünk. Isten országába az útlevél a kegyelem, amire az Úr Jézus vére teszi a pecsétet. Urunk a fel nem készülő emberre, aki csak erre a földre koncentrál, akit a mindig több elve motivál, mondja: Bolond. Mert mit is lehet mondani az olyan emberre, aki tudja, hogy olyan útra fog menni, ahonnan nem fog visszatérni. És oda nem viheti magával azt, amit a földön megszerez. Senki nem vihet magával semmit. Amit vihetünk, a hit által átvett kegyelem. Jézus neve a megoldás, a belépő. Csak Érte fogad haza az Atya.
Sok nyomorúság van a földön, de Isten is elérhető. A bűn miatt minden megromlott, de Isten felkínálja segítségét. Az élet nagyszerű lehetősége, hogy találkozhatunk Istennel. Mi már tudjuk azt, amit a prédikátor nem tudott, eljött a Krisztus. Az Ige testté lett, itt lakozott közöttünk, így mi is megismerhetjük, és segítségül hívhatjuk Őt. Sőt, szükségünk is van az Ő segítségére. A Szentírás a mai igével egyetemben rámutat, az ember szíve gonosz, és ezen mi nem tudunk változtatni. Képtelenek vagyunk jobbá tenni magunkat. Csak egy megoldás van, az Úr beavatkozása. Ő az igazi szívorvos, aki egy új szívet ajándékoz annak, aki azt kéri Tőle. Ki kéri az új szívet? Aki meglátja saját bűnös voltát, aki megundorodik a bűntől, önmagától. Legtöbbször az a probléma, hogy mi büszkék vagyunk az atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkra. Akkor van remény a változásra, ha ettől megundorodunk, és az új emberre vágyakozunk. Aki odaáll az Úr Krisztus mellé, az meglátja a különbséget, és szeretne olyan lenni, mint Ő. Magunktól ez nem sikerül, de Istennek semmi sem lehetetlen. Ő új emberré tesz.
A szentíró rámutat még, hogy mindig az élet a lényeg, az előrevivő. A holt dolgok nem érnek semmit. A kitömött oroszlán is lehet szép és félelmetes, de nem veszélyes, nem árt senkinek. Így van ez a hívővel, a gyülekezettel. Lehetünk külsőre hatalmasak, szépek, látványosak, és tűnhetünk élettel teljeseknek, de ha nincs bennünk jelen a Krisztus, halottak vagyunk. A gyülekezetnek hittel, élettel, Szentlélekkel teljesnek kell lenni. A Lélek ereje viszi előre a gyülekezetet, ad életet, támaszt fel a halálból, és ad győzelmet a bűn és a betegség felett.
Pál apostol bizonyságot tesz Agrippa király és Fesztus helytartó előtt is (ApCsel 26,1-27-,8). Isten csodálatos kegyelme ragyog át ezeken a sorokon, mert Ő mindenkit keres. Mindenkinek hirdetteti az evangéliumot. Azoknak az embereknek is, akik erre nem készültek tudatosan. A birodalom vezetőinek is hallania kell Isten kegyelméről. Meg kell tudniuk, hogy számukra is Krisztuson keresztül vezet az út az életre. Ezért fogoly Pál. Ezeknek az embereknek ad általa lehetőséget az akaratának megismerésére.
Aki figyeli Pál beszédét, az meglátja, hogy fantasztikus változáson ment keresztül. Egykor mindent megtett Krisztus ellen, most mindent megtesz Krisztusért. Ezt a változást külső hatalom vitte végbe Pálban. Nem magát gondolta meg, vagy változtatta meg szokásait, nem! Itt maga a feltámadott, élő Krisztus cselekedett. Ő mutatkozott be Pálnak, és akar bemutatkozni nekünk is. Azért olvashatjuk az igét, hogy általa megismerjük Őt, és bátran döntsünk mellette. Merjünk Jézusért mindent kárnak és szemétnek ítélni, és csak Neki élni. Mert a keresztyén hit azt jelenti, mindent leteszek az Úr kezébe. Követem, oda megyek, ahová Ő megy, és teszem, amit mond.
Fesztusz és Agrippa az élete lehetőségét kapta, egy új élet megnyeréséhez, és az üdvösséghez. De ők ezt nem látták meg. Fesztusz bolondnak nevezi Pált, mert látja az Élet Fejedelmét és hisz a feltámadásban. Hirdeti nekik a Krisztust, de ezek az emberek inkább ehhez a világhoz ragaszkodnak. Nem akarnak Krisztusért lemondani arról, amit a világ nyújt nekik. Nem akarják hatalmi szférájukat feladni. Te megláttad már Krisztusban az Életet? Elengedtél mindent, amit ez a világ nyújt? Vagy még mindig a pénzhez, a hatalomhoz ragaszkodsz? Fesztus és Agrippa, ezt követően nem találkozik ismét Pállal. Nem lesz lehetőségük újra hallani a jó hírt. Mindig akkor kell megragadni, amikor halljuk, amikor az Úr megszólít. Ők csak egy új vallást látnak, de nem magát az élő Istent. Csak az tud igazán mindent elengedni, aki meglátja Jézusban az Istent, aki előtt világos lesz, hogy ez az Isten letette érte az életét. Így azután ez az Isten gondoskodni is fog rólunk. Mert Aki kész értem meghalni, az nem fogja elengedni a kezem.
Agrippa majdnem keresztyén lesz. De ilyen nincs, vagy az vagyok, vagy nem vagyok. Mégis sokan ma ilyen majdnem keresztyének. Van információjuk az evangéliumról, de annyi elég, nem tagadják meg magukat, és nem lépnek be Isten országába. Kiderül, hogy a többéves Cézáreai tartózkodás azért volt, hogy ezek az emberek halljanak az Úr Jézusról. Amikor elutasítják, letelik az idő, Pálnak tovább kell mennie. Mert ha én leutasítom is a Krisztust, a kegyelem vonata nem áll meg. Robog tovább az evangélium. Igaz, vizeken robog, hajóval viszik az apostolt Róma felé.
Elindultak, Lukáccsal együtt. Milyen nagy is az Úr kegyelme, Pál fogoly ugyan, de vele mehet Lukács is. Még ilyen szempontból sincs maga Pál. Isten hatalmas szervező. Szidónban is vannak testvérek, és a százados meglátja Pálban a Krisztust, ezért megbízik benne, és kiengedi a testvérekhez. Pál pedig nem él vissza a bizalommal. Nem szökik meg, hanem visszamegy a hajóra. Ő már rég tudja, érdemes magunkat az Úrra bízni. Ő célba vezet. Igaz ezen az úton vannak megpróbáltatások is, azonban az Úr útján való járás az élet nagy kalandja.
Vezess, Jézusunk, S véled indulunk
1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne
téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.
2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt
a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-
kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.
4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-
lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése