|
S |
alamon a tegnap olvasott csodálatos imádságot az oltár előtt térdelve mondta el az Úrnak (1Kir 8,54-66). A király letérdelt a királyok Királya előtt. Ez jó hozzáállás, alázatot fejez ki. Elismeri, hogy fölötte ott van az Úr. És ő a király sem járult másként Elé, csak úgy, hogy térdre borul. Hogyan járulunk az Úr elé? Kifejezzük testtartásunkkal is, hogy Ő az Úr, mi pedig szolgái vagyunk? Salamon meglátta, nincs ember, aki ne vétkezne. És így már előre könyörög Isten bocsánatáért népe számára. Azonban azt is tudja, hogy a bűnnek következménye van, büntetés társul hozzá. Ha vétkeznek, elfordulnak Istentől fogságba fognak kerülni, de ha ott szívből megtérnek, és imádkoznak, az Úr könyörüljön rajtuk. A bűnt Isten megbünteti, a bűnnek mindig következménye van. Isten megbocsát, írja a király, de nem sablonszerűen teszi ezt. Csak ha van igazi bűnbánat. Mi már tudjuk, hogy bűneink büntetése Őt érte, és így aki hittel Hozzá fordul, az kegyelmet nyer.
Az imádságot követően feláll a király, és áldást mond a népre. Az áldásban is Isten magasztalása történik. Hálát ad Istennek a többi néptől való nyugalomért. Tudja, hogy a békesség is Isten kegyelmének a munkája. Nem ő érte el, hanem az Úrtól kapta. Egyetlen szó sem veszett el a Mózesnek adott ígéretekből. Nincs nyafogás, hanem hála van, látják, hogy Isten beteljesíti ígéreteit. Egyetlen szó sem veszik el abból, amit igéjében kijelentett. Minden beteljesedik a maga idejében. Eljött a Megváltó is, ezek az ígéretek is valósággá váltak. Beteljesednek az utolsó időkről szóló igék is. Bízzunk bennük, és figyeljünk rájuk. Aki figyel, az készen várja az Urat.
Salamon kéri, Isten munkálkodjon bennük, fordítsa magához a szívüket. Tisztában van azzal, hogy a szív állapota fontos. Az is valóság, hogy csalárd a szív, magától nem keresi Istent. Arra van szükség, hogy Isten keressen minket. Ezért lett emberré. Utánunk jött, megszólít, bűnbánatra serkent. Azonban a szóra válaszolnunk kell.
Az áldás szövege a nép bizonyságtevő életére irányul. Hadd tudja meg a föld minden népe. Ez a lényeg, Isten arra hív el, hogy életünk által mindenki megismerje Őt. Mindenki tudja meg, hogy az Úr az Isten! Milyen bizonyságot mutatunk? Valóban közelebb kerülnek általunk az emberek Istenhez? Mindez akkor válik valósággá, ha teljes szívünk az Úré. Fél szív nem elég, az nem lesz bizonyságtétel. Akkor nem az Urat látják, hanem azt, hogy mi se igen különbözünk a nem hívőktől. A teljes szívből való követés során, egy egészen más élet bontakozik ki. Meglátszódik, hogy életvitelünket Isten szava alakítja.
Az Úr Jézus amint már láttuk teljesen újat hozott, és ezt beviszi a zsinagógába (Mk 3,1-6). Nem azért megy oda, hogy igazodjon, hogy átvegye az ottani gyakorlatot. Nem, hanem azért, hogy bevigye az újat, és hogy ott is megjelenjen az élet. A zsinagógai istentisztelet megkövesedett, nincs már benne élet, csak hagyomány, megszokás. Vajon milyen a mi istentiszteletünk, gyülekezeti életünk, a hitünk? Van-e benne élet? Vagy már mi is csak megszokásból veszünk benne részt? Jézus azért jött, hogy megújítson. Az igazi, nagy betűs életet juttatja el hozzánk. Általa megújulhatunk. Az Úr szava kimozdít a megszokásból, a bemerevedett életformából. Jézus által elevenedhet meg az életünk.
Úgy megy a zsinagógába, hogy amit korábban mondott, azt most be is mutassa. Ő Ura a szombatnak is. Nem a hagyomány foglya, nem az mondja meg, mit tegyen. Ő tölti meg élettel a szombatot, és arra használja, amire való. Mire van a szombat? Isten dicsőítésére! Arra, hogy az ember Őt keresse, és a Vele való kapcsolat által gyógyuljon. A szombat feltöltődésre szolgál, az Úr ad, hogy mi is adhassunk. A zsinagógában is ugyanaz marad az Úr. Nem a környezet határozza meg Őt, hanem Ő határozza meg környezetét. Ahol jelen van, ott Isten hatalma is megjelenik. Ott az ember számára szabadítás válik elérhetővé.
A zsinagógában egy sorvadt kezű ember is látható. Elképzelhető, hogy csaliként van jelen. Azt figyelik a vezetők vajon meggyógyítja-e Jézus? Ő magától nem ment volna. Tudta, hogy be sem engedik. Miért, mert formákhoz, szokásokhoz ragaszkodnak. A kiüresedett hit meghidegül, és már nem az ember lesz a fontos, hanem a hagyomány. A kiüresedett vallásban nem történik semmi. Ez az ember tudta, hogy ott nem gyógyul meg. A zsinagóga már erőtlenné vált. Milyen a mi hitünk? Történik valami? Vagy mi is erőtlenek vagyunk? Aki jön, tudja, hogy minden marad a régiben? Vagy esetleg úgy jöhetnek bajban lévők, hogy tudják, jelen van Jézus. Mivel Ő jelen van, változhat, gyógyulhat az életük. A vezetők a kiüresedett hitet akarják fenntartani. Nem az életet, hanem a halált munkálják. Jézus mindig az életet munkálja.
Jézus ismeri a jelenlévők szívét, szándékát, és ennek ellenére vállalja Önmagát, küldetését. Jézus nem fél. Nem fél annak lenni, Aki. Hányszor félünk, és ezért alkalmazkodunk. Ellenséges közegben nem merjük kimondani az igazságot, nem merjük megtenni, amit meg kellene tennünk. Ez azonban nem helyes. Figyeljük Urunkat, lássuk meg, Ő mindig ugyanaz.
A kérdésre nem válaszolnak a megfigyelők, mert nincs más válasz, mint az, hogy szabad! Ők csak a nem szabadot ismerték. Az ő vallásuk a nem szabad, Jézus pedig azt mondja, szabad. Minden életmentő, segítő, szabadító, mentő tett, szabad szombaton is. Jézus Lényének fő jellemzője az életmentés. Mindig keresi a bűnös embert. Ezt nem lehet meghatározott időpontokhoz kötni. Nagy a baj, az ember egyre távolabb van Istentől, ezért menteni, segíteni kell. Akkor, amikor erre lehetőség nyílik. Addig kell menteni az embert a bűnből, a kárhozatból, amíg lehet. Eljön az idő, amikor senki sem munkálkodhat. A sötétség mindig támad, mindent megtesz, hogy Jézus tanítványait megbénítsa. Azonban ma még lehet, ma még szabad.
Ezt követően Jézus felszólítja azt az embert, nyújtsd ki a kezed! Milyen jó, ha akarata ellenére is, de ott van ahol Jézus. Eljött a nagy pillanat. Nyújtsd ki a kezed, igen nyújtsd ki, tedd meg, amit eddig nem tudtál megtenni. Hogyan? Az Ő szava által. Az Úr Jézus szavában erő van, ha azt mondja, nyújtsuk ki a kezünket, akkor azt meg is fogjuk tudni tenni. Amire felszólít, arra képessé is tesz.
SIESSETEK, HAMAR LEJÁR
1.
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
2.
Ha késlekedsz, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
3.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
4.
A szűk kapu ma még nyitva,
Vár téged is Isten Fia!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése