|
V |
égére ért a Prédikátor könyve, a sok hasznos beszédet összegyűjtötte és tovább adta (Préd 12,9-14). Ezeknek a summája: Féld az Istent, és tartsd meg parancsolatait! Nem is annyira parancs ez, hanem rámutatás az élet céljára. Mert aki megismerte Istent, átélte kegyelmét annak nem kell parancsolni, hogy szeresse az Urat és engedelmeskedjen Neki. A bűnös nőnek senki sem mondta, hogy vigye a drága kenetet és öntse Jézus lábaira, majd hajával törölgesse azt. Nem, mert belső indíttatásból tette mindezt. Sok bűne bocsáttatott meg, és ezért nagyon szereti az Urat. Aki megtapasztalja a bűnbocsánatot, az nagyon szeret. És ebből a szeretetből engedelmesség fakad. A megkegyelmezett életű ember tudja, hogy azért romlott el az élete, azért volt mélyen a szennyben, mert nem hallgatott Isten igéjére. Az Úr szava nélkül élő ember vétkezik, rossz dolgokat tesz. Bár ezek az adott társadalom mércéje szerint nem mindig tűnnek rossznak. Azonban az élet megmutatja mit is érnek, mi is lesz a következményük.
Tulajdonképpen azért vagyunk a földön, hogy féljük az Urat. Féljünk másképp élni, más úton járni, mint, amit Ő mutat. Mivel ez a könyv az Ő népének íródott, a szerző Isten népétől várja el, hogy az Ő parancsolatát megtartsák. Isten népének ez a legfőbb dolga, ennek kell az első helyen lenni. Urunk is így nyilatkozott, keressétek először Isten országát és igazságát. De vajon így van ez az életemben? Ő az első? Isten országa dolgai a legfontosabbak, azért élek és dolgozok?
Aki még nem tartozik az Országba, azzal meg kell azt ismertetni. Beszélnünk kell Istenről. Ahhoz, hogy féljük Őt, meg kell ismerni. Isten emberré lett Jézusban, hogy könnyebben megismerhessük. Elég Jézust figyelnünk, odamenni Hozzá, és akkor megtapasztaljuk milyen is az élő Isten. Hiszen Isten Jézusban mutatkozik be. Azt mondja, ilyen vagyok. És ha felkeressük az Urat, és látjuk Őt, meg fogjuk szeretni. Átéljük, hogy még a bűnöst, az élet mélységeiben járó, a mások által megvetett embert is hívja és várja. És amikor odajutunk Hozzá, Lénye tükrében meglátjuk magunkat és megvalljuk vétkeinket. Amikor ez megtörténik, új emberré leszünk. A bűnbocsánat megtisztít, és újfajta életre ösztönöz. Ebbe az életbe már nem illeszkedik a bűn, Isten akarata után, a megszentelt életre vágyakozunk.
A prédikátor nemcsak megismerte az igazságot, és összegyűjtötte, hanem tanított másokat. Továbbadta, amire eljutott. És ez fontos, amit Istenből megismerünk, amelyik ige kigyulladt a számunkra, és megértjük, amit az Úr mond, azt adjuk tovább. Azért kapjuk, hogy továbbadjuk, hogy mások is eljussanak Isten megismerésére. Miért? Mert Isten meg fogja ítélni az embert, és aki még a földi életben találkozik Krisztussal, az megláthatja, hogy Ő elszenvedte az ítéletet. Aki ezt hálás szívvel elfogadja, az kegyelmet nyer. Hirdessük a kegyelem időszakát! Ma még lehetőség kínálkozik, elfordulni a bűntől, és Jézust követve, Isten akarata szerint élni.
Az apostol megérkezett Rómába, és általa maga az Úr Krisztus (ApCsel 28,16-31). Most látjuk, hogy az eddigiek sem véletlenül történtek. Urunk mindent csodálatosan előkészített. Elrendezte, hogy a fogság alatt is szolgálhasson Pál. Hiszen ezért kellett Rómába eljutni. Nem azért van ott, hogy megcsodálhassa a várost. Nem ez volt az álma, és most megkapta. Nem! Ő mindenhová, újabb és újabb tájakra, azért ment, hogy ott Jézusról beszéljen. Szíve vágya volt az emberek Krisztussal való megismertetése. Mindenütt Isten országát hirdette, és az Úr Jézus Krisztusról tanított. Róla, mert tudta, hogy Ő az emberiség reménye. Őt kell megismernie mindenkinek, és ha ez megtörténik, minőségi változás fog beállni az emberek életében. És ezt látjuk is. Ahol valóban Jézus került uralomra, ott más, ott fogyaszthatóbb, az élet. Ott nem ennek a világnak farkas törvénye uralkodik, hanem Krisztusé. Isten országában Krisztus törvénye valósul meg, amelyik azt mondja, amit szeretnétek, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is azt tegyétek. Micsoda más hozzáállás ez, mint amit magunk körül tapasztalunk. Ha ehhez igazodnánk, nagy változásokat tapasztalnánk. Miért? Mert ki akarja, hogy őt megöljék? És ha azt teszem, amit szeretnénk, hogy velem is tegyenek, nem fegyvereket gyártanánk, hanem megsemmisítenénk azokat. Azonban ehhez újjászületett szívre van szükség. Ez nem megy csak úgy magától. A megromlott emberi természet csak elvár, de ő nem akar semmit adni a másiknak.
Itt van a szabadságok ideje, mi is azzal a vággyal járjuk be a világot, mint Pál? A mi szívünk vágya is az, hogy ahová megyünk, ott Krisztusról tegyünk bizonyságot? Hisszük mi, hogy minden embernek Krisztusra van szüksége?
Rómában is a zsidóknak hirdette elsőként az evangéliumot. Még mindig fontos számára ez a nép. Tudja, hogy a Megváltó hozzájuk jött. De ők elutasították. Azonban a tanítványok felelőssége, hogy továbbra is hirdessék nekik a Krisztust. Hordozzuk a zsidóságot imádságainkban? Fontos, hogy ők megismerjék a Megváltót? De miután nem igazán nyílt meg a szívük, a pogányok felé fordult az apostol. Adjunk hálát, hogy hozzánk is eljutott az üdvösség üzenete. Köszönjük meg Istennek, hogy amikor a zsidók elutasították a Messiást, nem zárta le a történelmet, hanem megnyitotta a nem zsidók előtt is a kegyelem kapuját. Lépjünk hát be, amíg lehet a szoros kapun a keskeny útra, ami az életre visz.
Pál itt is két esztendőt tölt el, és fogad mindenkit. Csodálatos! Nincs elkeseredve, teljes szívvel Krisztusnak él, és jól felhasználja az időt. Mindenkit fogadott, aki felkereste. És ez a kegyelem lényege, mindenki számára adott, de ahhoz, hogy a miénk legyen, fel kell keresni Jézust, és el kell fogadni a kegyelmet. Ki keresi fel az Urat, a bűnös, nyomorult ember, aki átéli, hogy szüksége van Isten segítségére. Legyen nyitott a szívünk, és legyen időnk minden Istent kereső számára. Még a szökött rabszolga Onézimusz is Pálhoz mehetett, ajtaja és szíve nyitva volt előtte. Áldott az Úr, hogy még fogad, még engem is fogad. Ne várakoztassuk hiába!
MÉG MA, MÉG JÉZUS HÍV
1.
Még ma, még Jézus hív,
Nyíljon az ajtó, táruljon a szív,
Holnap talán késő!
2.
Jövök Hozzád, Uram,
Kérlek, fogadj el, halljad meg szavam,
Tarts meg mindörökké!
3.
Jézust áldjad, szívem,
Halála árán van új életem,
Illesse Őt hála!
4
Zengjünk mind Neki hát,
Dicsérjük együtt Isten szent Fiát!
Téged is vár még ma!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése