Akarom!

 

E

ljött az idő és nekifognak a templom építésének, ami elsősorban a nép és a király számára szüksége (1Kir 6,1-37). Isten nem az építményekre teszi a hangsúlyt, Neki mindig a tartalom a fontos. Eddig is volt istentiszteleti hely, a szentsátor. Azonban a városban felállítani, nem jelent esztétikai élményt. Annak nem jártak volna csodájára. A kőből készült templomra oda fognak figyelni, megcsodálják, és dicsérik az építtetőt. Ma sem változott a helyzet. Mi is szeretünk hatalmas épületekben gondolkodni, mert azok feltűnőek, láttatják magukat. Azonban Isten népe azért van jelen a világban, hogy Istenre mutasson, mégpedig az életével. Nem véletlenül nevezi a tanítványokat sónak az Úr. A sót nem a szépségéért, hanem a hatásáért használják az emberek. A gyülekezet is azért van jelen a világban, hogy hatást fejtsen ki. Így azután Isten nem csodálókat akar, hanem engedelmes népet.

Ezt jelezte is Salamonnak az építkezés idején. A templom és a benne folyó szertartások sem menthetik meg az embert. Önmagukban nem érnek semmit. Isten megismerésére, és az Ő törvényéhez való ragaszkodásra van szükség. Isten kijelenti, akkor lesz velük, ha teljesítik törvényeit, ha azok szerint élnek. És ez nagyon fontos, nem a templom szépségeit emelte ki Isten, nem azzal kapcsolatos elvárásokat fogalmazott meg, hanem az életvitelükkel kapcsolatost. Isten mai népe számára is fontos üzenet ez, nem kultuszra, hanem biblikus életformára van szükség.  A sok szép épülettől, kulturális rendezvénytől még nem válik senki Isten gyermekévé.  Az ige hirdetésére, és annak megélésére van szükség. Akkor fogunk világítani, ha az életünk Isten igéjéhez igazodik. Ha látható különbség lesz a hívők, és a nem hívők élete között. Amíg mi is ugyanazt a a tartalmat mutatjuk fel, mint a világ, ne várjunk erőteljes életre, ébredésre.

A szentek szentje volt a legszentebb rész, de nem az emberi alkotások, a kiemelkedő munka tette azzá, hanem Isten jelenléte. Azon a helyen jelent meg Isten. Mert nem önmagától szent valami, hanem a megszentelő Isten jelenlététől. A testünket is a Szentlélek teszi templommá. Ha nincs jelen a Lélek, akkor a test nem templom. Isten jelenlétére van szükségünk, jelenlétének megtapasztalására. Mert, Nála nélkül, üresek vagyunk. Hiába díszítjük fel épületeinket, helyezünk beléjük különféle szimbólumokat, Nélküle üresek maradnak. Ezért inkább arra törekedjünk, hogy behívjuk az Urat az életünkbe. Nem számít az sem, ha kívülről szegénynek látszunk, de belülről, lelki tartalomban, hűségben gazdagok vagyunk. Igazi tartalommal Ő tölt fel. Ha Ő nincs jelen az életünkben, akkor csak azok a tartalmak jelennek meg, amiket a világból hozunk. Személyes életünkre is érvényes ez, a sok pompa, modern és luxus eszköz sem jelent minőségi életet. Ezektől még a szívünk marad ugyanaz, ami korábban volt. A szívünk az Úr Jézus munkája által változik meg.

Megragadott, amikor a szentíró elmondja, hogy a városban zajló építkezés csendben ment végbe. Korunkban minden műveletet gépekkel hajtunk végre, sőt gépeken közlekedünk, ennek megfelelően zajos az életünk. A zaj elnyomja Isten szavát. Lehet, azért zajongunk, hogy ne legyen csend, mert nem akarjuk Őt meghallani. Figyeljünk oda, és amennyire tőlünk telik, igyekezzünk csendben lenni, csendben végezni dolgainkat. Mert a csendes munkavégzés közben is szól az Úr. Aki figyel, az meghallja.

Isten országa belépett a földi világba Jézus által, és azonnal sok ember tapasztalta meg a hatását (Mk 1,40-45). Amire hiába vártak addig, azt kapták Jézustól. Hiába reménykedett a megszállott a kitisztult és szabad értelemben, és életvitelben. Nem volt erre esélye. Senki nem tudott rajta segíteni. És ugyanígy az a sok ember, aki Péter anyósának a házánál felkereste Őt, és hozta az életét nyomorító betegséget, az ördög által megkínzott életét, az életváltozást tapasztalt. Micsoda öröm volt, hogy végre más lehet az életük. Emberek lehetnek, számítanak, és nem másoktól függnek. Nincsenek már kiszolgáltatva, és nem jelentenek tovább terhet szeretteik és a társadalom számára. Isten országa ilyen fantasztikus erővel bír, és ilyen lehetőségeket hoz. Mert Isten az embert talpra akarja állítani. A legmélyebb állapotból is felemeli. Mi kell ehhez? Élő hit. Hittel, Belé vetett őszinte bizalommal menjünk Hozzá.

A mai történet is erről beszél. Egy leprás ment Hozzá. Órási dolog, hogy egy fertőző betegséggel nyilvántartott ember felmeri Jézust keresni.. Neki távol kellett lennie más személyektől, mert minden szinten tisztátalanná tett másokat. Megbetegíthette a másik embert, kultuszilag pedig tisztátalanná vált. Csak a tisztasági törvények elvégzése után kapcsolódhatott be a közösség életébe. Jézus nem tartja magától távol. Isten országában nem hatnak azok a bajok, amik a világban igen. Isten jelenléte oltalmat kínál.

Ez az ember hallott Jézusról, és amit hallott, Hozzá vitte. Tudta, Jézus képes meggyógyítani, azonban akadály is jelentkezett. Abban nem volt biztos, hogy meg akarja-e gyógyítani? Korának véleményét ismerte, bűnös, és Isten ítélete a betegsége. Vajon Jézus is így gondolkodik?

Hamarosan megtudja, másképp gondolkodik az Úr. Akarom, hangzik az erővel élettel teljes szó. Ő ezt akarja, a gyógyulást, a megtisztulást. A betegséget, a kitaszított, nyomorult állapotot, a szenvedést sátán akarja. De most eljött egy új világ, Isten országa, ami Isten akaratát teszi elérhetővé.  Rámutat, Ő akarja, hogy meggyógyuljunk, megszabaduljunk, a bűn szorításából kikerüljünk. A leprásnak is ezt kell hinnie. Mindezt egy érintéssel is alátámasztja. Nincs távolságtartás, Isten Fiát nem fertőzi meg a betegség. És Ő embernek tartja a leprást is. Nem különít el, nem tart távol magától. Megérint, és szól: Akarom, tisztulj meg! Szavában erő van, megtisztul, egészséges lesz ez az ember. Amit lehetetlennek tartott a Jézusban való hit által lehetségessé válik. Isten országa ma is másképp működik, mint ez a világ. Isten országában nem a távolságtartás, a karantén, a vakcina a megoldás. Akkor mi? A hit általi cselekvés. Az Úr Jézus azokat, akik Tőle várják életük jobbrafordulását, meggyógyítja, kiemeli eddigi bezártságából, és emberré teszi. Jézus az egész embert helyreállítja.

A meggyógyult ember bizonyságtétellé válik. Elmegy a papokhoz, és ott elmondja, Jézus gyógyította meg. És ez nekik is jelzi, új korszak köszöntött az emberiségre, a Messiás, a kegyelem kora. Mi már ebben a korban élünk, de élünk-e igazán ennek a lehetőségeivel. Inkább vallást gyártottunk belőle, mert azt kézben lehet tartani, az nem jelent olyan veszélyt, mint az Isten országa. Ez az ország a Szentlélek ereje által működik. A Lélekről az Úr azt mondta, oda fúj, ahová akar, ezért veszélyes. Ember Isten Lelkét nem tarthatja kontroll alatt. A Léke vezetése alatt élő ember szabad, mert a Lélek fúj, ahová akar.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.