Őt keresd!

 

S

alamon bölcsességének híre ment, de nem úgy, mint ami Salamon vele született tulajdonsága, hanem úgy, mint aki Istentől kapta a bölcsességet (1Kir 5,1-32). Salamon kért és kapott. Az egész Szentírás erről tesz bizonyságot, hogy aki kér az Úrtól új életet, Szentlelket, áldást, bölcsességet az meg is kapja. Sőt Isten ma sem szabja mértékhez a bölcsességet és a Lélek erejét és munkáját. Ha úgy gondoljuk, hogy nem kapunk, akkor lehet nem is kértünk, vagy, ahogy Jakab mondta, rosszul kérünk (Jak 4,3). Salamon kimeríthetetlen gondolatokat kapott, és ezek az Úrról tettek bizonyságot. Kérjük mi a kimeríthetetlen gondolatokat? Miről? Az evangéliumról? Mert tudunk mi kimeríthetetlenül Isten igéjéről beszélni? Esetleg a saját dolgainkról, de az igei gondolatok nagyon hamar kimerülnek. Miért? Mert nem vagyunk átitatva Isten szavával. Amikor ez megtörténik, és az Urat megismerjük, beszélni is tudunk Róla. Hiszen akit ismerünk, szeretünk, és amivel tele a szívünk arról van mondanivalónk is.

Salamont minden népből jöttek hallgatni? Vajon ma jönnek az Úr tanítványaihoz? Akarnak minket hallgatni? Kíváncsiak az emberek a hívők tanácsára, útmutatására, arra a bölcsességre, ami Istentől származik? Mi az oka annak, hogy ma nem jönnek az emberek? Ha problémákkal néznek szembe, miért nem Isten gyermekeit keresik? Hisz az Úr Jézust is százak és ezrek keresték fel. Vonzotta az embereket, és akik elmentek Hozzá, olyan dolgot kaptak, amit mástól nem. Jézus által változott, mássá lett az életük. Terheik lehulltak és felszabadultak Isten szolgálatára. Ha megvizsgáljuk magunkat, gyülekezeteinket azt láthatjuk nincs ilyen érdeklődés, nincs ilyen megkeresés. De miért? Nem azért, mert hiányzik belőlünk valami, ami Krisztusban és az első tanítványokban megvolt. Olvastuk Jézus tanításán álmélkodtak, mert hatalom volt benne. Amikor szólt történt valami. Ma jelen van ez a hatalom? Történik valami igehirdetéseink, bizonyságtételeink nyomán? Gyógyulnak, szabadulnak, újjászületnek emberek? Ha nem történnek ezek a dolgok, nem azt jelzik, hogy nincs jelen a Szentlélek? Ha pedig így van, akkor forduljunk Atyánkhoz és kérjük Tőle, mert Ő ad azoknak, akik kérik Tőle.

Tírusz királya is meglátta Salamon bölcsességét és igyekszik vele is olyan jó kapcsolatban lenni, mint Dáviddal volt. Elismerte Salamont Hírám, és támogatásáról biztosította. Salamon elmondja, templomot szeretne építeni Istennek, mert már nem kell harcolnia, mert Isten nyugalmat adott neki. Nem ő szerezte ezt meg, hanem kapta Istentől. A templomhoz való faanyagot Hírámtól szerzi be. Hírám belemegy az üzletbe, és elindul a munka. Elkészül a templom, ami Istenről beszél. Azonban jó tudni, hogy ma már nem kell templomokat építeni, mert Isten a testünket teszi templommá. Aki befogadja Őt, az a Szentlélek templomává válik. Mindez azt jelenti, hogy ügyelnem kell a templomra, nem mindegy hogyan bánok vele, mit engedek be oda.

A templomépítés kemény munka volt. Nem mindenkinek jelentett örömöt, mert sokan kényszerből, a törvény ereje végett vettek részt a munkákban. Isten azonban azt akarja, hogy örömmel és önként szolgáljuk Őt. Krisztus hív, és enyém a döntés, hogy elindulok-e. Ő nem kényszerít semmire. Azt akarja, hogy szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét átélve, hálából szolgáljam. Azon munkálkodik, hogy felismerjük, az életünk az Ő országában teljesedik ki. Aki Jézust szolgálja az nem rab lesz, az nem keserű szívvel, hanem örömmel teszi ezt. Miért? Mert meglátta, hogy nincs jobb, mint Jézushoz, Isten országához tartozni.

Péter anyósának a meggyógyításáról szóló történetben háromszor szerepel az azonnal szó (Mk 1,32-39). És ez rámutat az evangélium, sürgős voltára. Nincs vesztegetni való idő, az ország eljött, és Jézus tanítványaival együtt azon van, egyetlen percet se veszítsenek, hanem hirdessék az evangéliumot. Miért? Mert ahol megjelenik, és ahol befogadják gyökeres és tartós változások mennek végbe. Ott az ember felszabadul a bűn hatása alól, és Jézus azt szeretné, ha minél többen és minél hamarabb szabaddá válnának. Azt akarja, hogy minél kevesebb embert gyötörjön a gonosz. Amikor Jézus kapcsolatba kerül egy emberrel, azt elhagyja mindaz, ami eddig megnyomorította az életét. Szabaddá válik minden megszálló erőtől, már nincs kényszer alatt, hanem a Lélek vezetése által szabadon tud dönteni. Isten Lelke tanít meg, tesz képessé, az ige szerinti döntésre.

Amikor véget ér a szombat, özönlenek Jézushoz az emberek. Úgy tűnik a hír szombaton, a nyugalom napján is terjedt. És alig várták, hogy vége legyen a szabbatnak, és mennek Jézushoz. Alig várják, hogy mehessenek Hozzá. Mi is várjuk? Bennünk is ott van, ez a vágyakozás? Miért mentek? Mert eljutott hozzájuk Jézusban megérkezett Isten országa. És ez nem szenvedést hoz, mint általában a földi országok, hanem gyógyulást, szabadulást. Isten országa nem sebeket osztva terjed, hanem a sebeket begyógyítva, az elesetteket talpra állítva. Csodálatos lehetőségekkel találkoznak,, és ezért jönnek Jézushoz. Minden problémát, bajt, betegséget, amire eddig nem találtak gyógyulást, Jézushoz vittek. Micsoda hit! Jönnek, és hiszik, hogy a betegség, a baj itt marad, Jézus leválasztja mindazt róluk, ami eddig nyomorgatta, tönkretette őket. Terhek nélkül mehetnek majd haza. Mi hogy jövünk? Mit hiszünk, amikor Jézust keressük? Hozzuk mi is a problémáinkat?

Az anyós háza rendelővé vált. Be sem férnek az emberek a házba. Vége a nyugalomnak, a pihenésnek. De nem bánja. Más is tapasztalja meg élete gyógyulását, ahogyan ő is megtapasztalta. Ami eddig elképzelhetetlen volt, az most lehetséges. Betegek, nyomorult emberek tapodják a szépen kitakarított házat. Kosz, szemét, bűz az egész házban, és nincs egyetlen ellenhang sem. Micsoda hangzavar is lehetett. A sok megszállott, magából kivetkőzött ember, akik türelmetlenek voltak, és nincs panasz. Nincs, mert tudják, minden másképp lesz. A gonosz helyett Jézus lesz életük Ura. És amint ez megtörténik, élet és rend lép a szívükbe.

Sokakat meggyógyított, nem mindenkit, azokat, akik hittel jöttek, akik Isten uralma alatt kívántak a továbbiakban élni. A Jézussal való találkozás teljes életváltozást hoz magával. Itt már az érvényes, menj el, és többé ne vétkezz! Vagyis most egészen másként élj. Most már Isten szava lesz a lámpásod, és nem a bűnt, hanem az Ő akaratát cselekszed. 

Sokáig fenn volt az Úr, hiszen naplemente után keresték fel. Időt vett igénybe a sok emberrel való foglalkozás. Későn feküdt le, ennek ellenére már szürkületben felkel. Nem látunk Rajta fáradtságot, mert az emberek gyógyítása örömmel töltötte el. Mivel töltjük az esténket? Jézussal? Kivel kezdjük a napokat? Az Úrral? Mi is felkelés után Őt keressük? A Vele való csöndbe igyekszünk a nap kezdetén? Jézus az Atyát kereste, nem nyit rendelőt, nem épít karriert, megy tovább. Viszi máshová is az élet evangéliumát.

Mindenki Őt keresi, de Ő továbbmegy. Aki valóban Őt keresi, akinek nemcsak a testi gyógyulás kell, az utána fog menni. Kell-e nekem Jézus? Mindennél jobban vágyom-e Rá? A testi gyógyulásért, programokért, szórakozásért, üdülésért, sok kilométert megteszünk, de az evangéliumért is? Vállalom a meleget, a sok rázkódást, a kényelmetlen utazást Jézusért is? Mennyit várakozunk egy rendelőben, a bevásárlóközpontban, és nincs türelmetlenség. Nem panaszkodik senki,  a meleg vagy a hideg miatt. Megbetegítjük magunkat az üzletek hűtőjéből áramló hidegtől, de megyünk. Az istentiszteleten pedig türelmetlenek vagyunk, ott nem bírjuk nyáron a meleget, télen a hideget. Valóban Jézust keressük?

 

 

JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT

 

1.  

Jézus engem megtalált,

Mindörökre hűn szeret,

Tenni szent akaratát

Lelke megtanít s vezet.

Ó, mily boldog lettem így,

Béke tölt el hű szívén,

Mindörökre szól e frigy:

Én Övé és Ő enyém.

 

 

2.  

Amióta ezt tudom,

Fényesebb a napsugár,

Zöldellő faágakon

Szebben zeng a kismadár.

Fű, virág mind úgy ragyog,

Minden szebb a föld színén,

És én oly boldog vagyok,

Én Övé és Ő enyém.

 

3.  

Mitől egykor féltem én,

Mint a köd tűnt mindaz el,

Nyugszom Jézus kebelén,

Védő karja átölel.

Eltűnt gond és félelem,

Sok teher vált semmivé,

Jézusom jár most velem,

Ő enyém és én Övé.

 

4.  

Mindörökre Ő enyém,

Én Övé örökre már,

Mennyi áldás, szent remény,

Mit az Úr előmbe tár!

Múlna el bár föld s az ég,

Válna éjre bár a fény,

Akkor is megállna még:

Én Övé és Ő enyém!

 

 

Isten áldásával.