|
C |
sodálatos milyen összhangban van Mózes Istennel (5Móz 31,14-32,25). Állandóan figyel Rá, és mindig hallja, amit az Úr mond. Meghallja azt is, hogy elközeledett halálának ideje. Jó így kapcsolatban lenni Urunkkal, jó lenne mindig így hallani Őt. De vajon örömmel is fogadnánk, ha megtudnánk, letelik földi időnk? Mózes nem zúgolódik, pedig a nagy célt, a bevonulást, nem éri el.
Azonban a halála előtt még a gyülekezet sátrában megjelent az Úr, még ezzel a jelenléttel erősíti Mózest, másrészt felkészíti Józsuét. Istennek gondja van Józsuéra is, kijelenti magát neki, hogy ebből merítsen erőt. Az Úr mindent megtesz, hogy övéi felkészüljenek, és legyen erejük, bátorságuk a harcokban. Mert nem lesz ez könnyű feladat. A gonosz is tevékenykedik, ismeri a gyenge pontokat, és ott támad. Erre nekünk is fel kell készülni. Tisztában van a sátán gyengeségeinkkel, és igyekszik azokat kihasználni. Azonban ezt ki lehet védeni? Hogyan? Pont úgy, ahogyan az Úr Jézus tette, igével. És imádsággal.
Isten rámutat, a nép el fogja Őt hagyni. Hűtlen lesz Szabadítójához. Itt látjuk meg a gyenge pontot, a többi nép szokása. Bemennek a földre, és ott látnak más népeket, akik régebb óta letelepedve éltek. Izráel még nomád, vándorló nép volt abban az időben. Úgy gondolták az ott maradt őslakosok fejlettebbek, előrébb járnak, tanulni kell tőlük. És ez a nagy veszély, nem hívőktől akarunk tanulni az élet dolgairól. Megtetszik az ő életformájuk. Azonban ezek a népek nem Isten útján járnak, erkölcsi életük is laza, úgymond „szabad.” Isten megmutatta számukra az utat, és a mostani megjelenés is azt üzeni, Veletek vagyok, vezetlek benneteket. Isten nem hagyja népét magára. És ha Őt keressük, igéjére figyelünk, meglátjuk a jó utat. És ha látom Isten útját, és az Ő hatalmát, képes leszek a világ ígéretét elutasítani.
Isten egy éneket és törvényeit adja a népnek. Ha ezeket előveszik, meglátják önmagukat. Az ige Istentől adott tükör, ami megmutatja, hol tartunk, milyenek vagyunk. Ellenük vall az ének és az Úr törvénye, vagyis rámutat, hogy bűnben élnek. Isten nem beszél mellé, megmutatja, hogy elhagytuk Őt, de ha megvalljuk bűneinket ad lehetőséget a visszatérésre. Csakis bűnvallás által kezdhetünk újat. Nem igaz az, hogy Isten szeret és végül mindenki üdvözül, és majd a mennyben folytatja azt, amit a földön elvégzett. Hányszor lehet hallani, amikor egy híresség meghal, az égi csapatban rúgja a labdát, a mennyei zenekarban játszik tovább. Istenhez a bűn nem közelíthet, az Ő országa tiszta és szent. Csak Krisztus által mehetünk Hozzá. Akit a Fiú megszabadít valósággal szabad. És akinek a bűnét Krisztus vére eltörli, az válik tisztává. Azonban azt meg kell jegyeznünk, az egyház életében ez nem fordulhatna elő. Itt már nem vonzhat a világ, mert csak az a tanítvány, aki újjászületett. Őbenne már Krisztus él. Krisztus pedig nem fordul a világhoz, hanem hű az Atyához, engedelmeskedik Neki.
Nagy veszély minden korban, sőt az ember lehetőségeinek a bővülésével egyre nagyobb a veszélye, hogy kezeink csinálmányaiban bízunk. Annyi mindent megold az ember, fejlődnek a technika lehetőségei, és ez azt hozza magával, már nem Istenben, hanem magában bízik. És ezt ma nagyon jól látjuk. Az emberek többsége nem Istenhez kiált, nem Tőle vár szabadítást a járványból, hanem kezünk csinálmányától, a vakcinától várja a megoldást. Azonban Isten gyermekei számára minden korban a Krisztus a megoldás. Az Ő drága hatalma, mert Ő nem változik, ma is ugyanaz, mint a Biblia korában.
Mi sem mondhatunk mást, mint Mózes, Ő hűséges, kőszikla, nem csalárd, igaz és egyenes. Tehát nem olyan, mint az ember. Ezt soha ne feledjük el. Ezért tart még a kegyelem korszaka, mert azt szeretné, ha végre őszintén Őt hívnánk segítségül. Még ad időt a megtérésre, az életváltozásra. Isten őrzi népét, vigyáz rá, mint szeme fényére, de ez nem azt jelenti, hogy akkor mindent megtehet. Pont azért, mert szeme fénye, szent életet kell élnie. Az egyház élete Istenről beszél, Őreá mutat.
Elgondolkodtató igéket olvasunk (Mt 11,20-12,8). Mondhatjuk, hogy ez is tükör, amibe bele kell nézni. És ha beletekintünk, megláthatjuk állapotunkat. A tükör szembesít magunkkal, és elmondja, mi is mennyit hallottunk már az Úrról. Ismerjük akaratát, hiszen olvassuk a Bibliát, és hallgatunk igehirdetést, tanítást. Megtapasztaljuk az Úr munkáját is. De vajon mindez közelebb vitt-e Hozzá? Azért szólnak a „jajok”, mert annyi csodát átéltek, és még sem tértek meg. Mit mond az Úr felőlünk? A sok ige, és bizonyságtétel döntésre késztetett? Felismertük, hogy Ő az Istentől küldött Megváltó, és befogadtuk az életünkbe? Vagy mi is csak csodáljuk az igét, a csodákat, de nem érint meg belül igazán? Miért történt ez így? Miért nem tértek meg? Mert nem látták meg, hogy Jézusban Isten áll előttük. Miért? Mert megfelelt nekik az élet, úgy ahogy van. Nem akartak változni és változtatni. Nem akarták elengedni bűneiket, a jólétet Jézusért. Ez a kérdés, el merek-e mindent engedni Érte? Meglátom-e Benne az Élet Fejedelmét?
Az Úr Jézus hálát ad az Atyának, mert vannak, akik előtt feltárult az igazság. Vannak, akik meglátták a nagy lehetőséget, és elfogadták Jézust Uruknak, és követik. Isten jelentette ki nekik, kicsoda Jézus, azonban a kijelentés azokhoz jut el, akik ezt fogják. Ki tudja fogni? Aki keresi Istent, aki Ráhangolódik. Mit mond az Úr? Nem a bölcsek és értelmesek előtt, hanem a kisgyermekek előtt jelentette ki az Úr. Kik a kisgyermekek? Akik mint a kisgyermek a szülőtől, egyedül Tőle függnek. Ezek pedig olyan emberek, akik maguk nem tudnak változtatni, kiszolgáltatottak, és ezért jönnek, és az Úrra bízzák magukat. Az értelmesek, maguk oldják meg, mert értelmesek. Mindent ésszel közelítenek meg. Istent azonban a szív alázatával kell felkeresnünk. Kimondva, Uram, bűnös vagyok, mindent elrontottam, Rád van szükségem.
Urunk még ad lehetőséget, még hívogat. Kiket? Rámondjuk, mindenkit, ami általánosságban igaz is. Azonban Ő most behatárolja a hívottak körét, azokat hívja, akik megfáradtak, belefáradtak az élet terheibe, és nem tudnak önerőből megújulni. Hívja azokat, akiket magukra hagytak, akik roskadoznak a terhek alatt. Hívja, hogy ezeket adjuk át Neki. Ő magára vette a kereszten minden bűnünket, terhünket, és ha ezek lekerülnek rólunk, elmúlik a fáradtság. A bűn tesz fáradttá, és a széles úton való járás. A világ szerinti élet kiszívja minden erőnket, de az Úr megszabadít és feltölt az Ő erejével. Új mentalitást ad azoknak, akik követik Őt. Ez pedig nem más, mint az Ő igájának felvétele és a szelídség és alázatosság. Minden bajunk abból fakadt, hogy egyedül jártuk az élet útját. Elhittük, elegek vagyunk magunkban is, mindent meg fogunk oldani. Ha rádöbbentünk, hogy nem így van, akkor felvehetjük Jézus igáját. Ez azt jelenti, Vele együtt mehetek. Már nem magam élek, hanem Vele. Most már Ő a Főnök, én pedig hallgatok szavára.
Az új mentalitás elhozza az igazi szabadságot. Már nem vagyok a hagyományok rabja. Nem az a lényeg mit szólnak mások. Már nem azért teszek valamit, hogy eleget tegyek az elvárásoknak. Azért teszem a dolgokat, mert szabad vagyok rájuk. Meglátom, hogy az Úr napja is az élet napja. Arra adatik, hogy az Úrral legyek. Jézus Ura a szombatnak is, és Ura az életemnek is.
Igéje szól, igéje hív
Szívünkben kétséget csöndesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2. Igéje szól, igéje hív,
A jóra bennünket megtanít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3. Igéje szól, igéje hív,
Nagy és szent
munkára lelkesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4. Igéje szól, igéje hív,
Áldja hát ezért a száj, a szív!
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése