|
A |
z áldások és az átkok vannak szemünk előtt, illetve annak a következménye, hogyan viszonyulunk Istenhez (5Móz 28,27-68). Mert az áldás és az átok is az Istennel való kapcsolatnak az eredménye. Aki hallgat az Úr szavára, annak az életében az áldás jelenik meg. Szorgalmasan hallgatsz, mondja az ige. Azt üzeni ez, hogy folyamatosan legyünk Vele kapcsolatban. Mindenben keressük az Ő akaratát és ahhoz igazítsuk az életünket. Minden dologban kutassuk az Írást, és amit megértünk azt tegyük is meg. Isten az élet fő dolgaira eligazítást adott az övéinek, csak meg kell keresni őket. Másrészt Jézusra kell figyelnünk, Őrajta keresztül kell, az ószövetségi törvényekhez viszonyulnunk.
Fontos az áldással kapcsolatban, hogy ma már ez nem egy bizonyos népnek szól, hanem azoknak, akik Jézus Krisztus tanítványai, hisz aki nem jutott élő hitre, nem kapott új természetet nem tud Isten akarata szerint élni. Alapból nem Isten törvényét követjük, hanem a magunk útját járjuk. Pál apostol szavait szem előtt kell tartanunk: „A test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti” (Rm, 8,7). Tehát áldásra az számíthat, aki újjá lett Isten igéje által, aki el tudja mondani, élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Fil 2,20). Tehát nem várhatjuk el másoktól, ez az ige, nekünk hívőknek szól. Hisz végig ott a feltételes mód, ha megtartod. Igen, ha megtartjuk az igét, ha komolyan vesszük a mindennapjainkban, ha valóban zsinórmértékké tesszük, akkor áldás lesz a gyümölcse.
Az átok is azoknak szól, akik nem tartják meg Isten parancsolatait. Itt már azért figyelembe kell vennünk azt, hogy sokan tudnak Istenről és az Ő parancsolatairól, tudják mit vár el Isten, de nem teszik. Most feltesszük a kérdést, ha az ige azt mondja, hogy a testi ember nem is teheti Isten akaratát, akkor miért kérjük számon? A tehetetlenséggel való szembesülésnek azt kellene eredményeznie, hogy ezt megvallva az Úr elé borulunk és segítségül hívjuk. Aki ezt megteszi, azon könyörül az Úr. A magukat keresztyéneknek nevező népek és emberek valamit ismernek Isten szavából, így nem mondhatják mi nem tudtuk. Ha pedig ismerjük, de nem tesszük, annak negatív következményei lesznek. Mert Isten nélkül nem áldás, hanem átok jelenik meg az életünkben. Isten nélkül a bűn fog megerősödni, és hatalmában tartani.
Az ige elmondja, milyen nyomorúságok származnak abból, ha nem Istenre hallgatunk, hanem a saját értelmünkre. Ha a mai életünket figyeljük egészen megdöbbentő, amit az Úr mond, ha nem hallgatunk Rá, ha nem keressük az Ő segítségét, hanem mi akarunk magunkban boldogulni, hozzánk ragasztja a döghalált, a járványt. Vagyis az ember hiába akar maga és a maga eszközeivel megszabadulni a járványtól, nem tud. Itt fog maradni. Itt marad, és ezen kívül sok más betegség is megjelenik. Döbbenetes mennyire mai, amit a hamuról és porról mond. Az Isten nélküli élet következménye az a sok rombolás, amit a föld életében is végbeviszünk. Átalakul a természet rendje, beszennyeződik a levegő. Azonban mindez megállhat. Hogyan? Még van lehetőségünk Istent keresni. Még kiálthatunk beismerve, szabadításra van szükségünk, mert nem tudjuk magunkat megváltoztatni, és a sok nyomorúságot sem tudjuk megszüntetni. Hiába a modern technika, a sok tudományos felfedezés, a betegségek, a bajok maradnak. Mert a legnagyobb baj, bennünk van, és ezt nem lehet eltávolítani, ezen csak a kegyelem segíthet.
Az Úr kiküldi tanítványait, mert kevés a munkás, és arra lettek elhívva, hogy ők is szolgáljanak Mt 10,1-28. Eddig figyelték Jézust, tanultak, de eljött az idő, amikor nekik is mozdulni kell. Önállóan, a Lélekre építve kell menniük. Azonban úgy küldi ki őket, hogy előtte teljhatalmat ad nekik. Mondhatnánk, képessé teszi őket a bizonyságtételre, és a gyógyító, szabadító szolgálatra. Nem elméletet oktatni mennek, nem a törvényt magyarázzák, hanem hirdetik Isten országát. Azonban nem elég róla beszélni, meg kell élni annak erejét. Hiába beszélünk Isten országáról, ha annak erejét nem tapasztalják, és nem látják az emberek. Isten országának először a tanítványok életében és élete által kell megjelennie. Azért küld ki Urunk, hogy hirdessük, mindazok a romboló erők, amik a bűn következtében jelen vannak világunkban, Isten országának nem részei. Isten küldött megoldást, és ez Jézus Krisztus. A Benne való élő hit által szabadulhatunk, gyógyulhatunk. Az ószövetségben olvasott átkok, Isten országában megszűnnek. Jézusban az átkok megtörnek, és felszabadulunk egy új életre. Őbenne minden betegségre és erőtlenségre van megoldás. A tanítványoknak hirdetni kell, Jézusban új lehetőségek érhetők el. Nem szükséges életünk végéig a gonosz rabigájában szenvedni, nem kötelező elfogadni, hogy nincs változás. A változást Jézus hozza el az életünkbe. Ehhez azonban be kell fogadni Isten szavát a szívünkbe. Az ige tesz új emberré, és vezet új úton.
Az Úr küldi tanítványait, azonban a mi felelősségünk, ha nem hallgatjuk meg az igét. A por jelzés lesz, itt voltak a tanítványok, szólták az igét, de én nem akartam meghallani. Nem háríthatjuk Istenre a felelősséget. Vállalnom kell, hogy nem vettem figyelembe, amit mondott az Úr. Isten számon fogja kérni a hallott igét. Megítél, mert Ő keresett, de én nem nyitottam Előtte ajtót. Mert Isten keres évtizedek óta, de nem akarjuk hallani a zörgetését. Sőt, inkább azt látjuk, még az egyházban is az ajtó elé kerül. Bár hallanánk a zörgetést, és beengednénk Őt!
Azt is elmondja, hogy a tanítványok bárányok, de a világ farkas. Ezt tudatosítanunk kell. Farkasok közt élnek és munkálkodnak Isten bárányai. Miért van ez így? Mert farkasnak, ragadozónak születünk, és ezen nem változtat se a kultúra, se a tudomány álruhája. Felveheti a farkas a korábban elfogyasztott bárány bundáját, de ez nem segít rajta, a szíve farkas marad. Felvehet az ember keresztyén szokásokat, de belül farka marad. És ezt látjuk, ha visszatekintünk, mennyi vért ontott a magát keresztyénnek nevezett ember. Mennyi bűn található a magukat keresztyéneknek nevezők között. Ahhoz, hogy igazi változás legyen, bárányként kell megszületnünk. És ezért jött el az Úr, hogy báránnyá tegyen. Ne feledjük a farkasok közé szól a küldetésünk, mégpedig azért, hogy a farkasok báránnyá legyenek. Csak így változhat meg a világ. Pál is farkas volt, de az Úr új emberré formálta. Ez az egyetlen esélyünk. Hirdessük az evangéliumot, és higgyünk emberformáló erejében. Az Úr számára nem lehetetlen újjá tenni azokat, akik hittel jönnek Hozzá.
Rámutat az Úr, ne féljünk azoktól, akik elutasítják Őt. A félelem ne tartson vissza a döntéstől, mert az emberek csak a testet ölhetik meg. Azonban, pont ez a probléma. Nekünk a test a minden. Borzongunk, ha szenvedésről van szó, és inkább meghajlunk, csak a test ne szenvedjen. Azonban a szenvedést nem lehet elkerülni. Arra figyeljünk, amit az Úr mond. A kárhozattól féljünk, és ne az emberektől.
Tanítványként mindig a Mesterre tekintsünk. A cél, olyanná lenni, mint Ő. Ha olyanok leszünk, mint Jézus, az elég. Ne akarjunk többek, lenni, csak annyi, mint a mi Urunk. Milyen messze is vagyunk ettől. Egyáltalán Őreá akarunk hasonlítani, vagy a világ fiaira? Legyen Ő a minta számunkra!
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése