|
M |
ózes százhúsz esztendős lett, negyven esztendeig vezette Izráelt (5Móz 31,1-13). Ott volt az egyiptomi szabadítástól, egészen a pusztai vándorláson keresztül, a Kánaán földjéig vezető úton. Isten nyolcvan esztendős korában hívta el Mózest, akkor, amikor már nem akart menni. Istennél nem az életkor számít, hanem az engedelmesség. Mózes nyolcvan éves korára adta fel, álmait, terveit, engedett el mindent, és ekkor vált alkalmassá Isten tervének a megvalósítására. Mert akkor vagyunk alkalmasak Isten országára, amikor magunkból kiábrándulunk, és elismerjük, mi tehetetlenek vagyunk, nekünk nem megy. Ekkor nyílik meg az út Isten előtt. A legtöbb ember nem adja fel álmait, magában bízik, a sok kudarc ellenére is, és így nem előre halad, hanem hátra. A világ is ebben a helyzetben vesztegel. Még mindig az ember akarja megoldani a problémákat, nem akarjuk meglátni, hogy eddig soha nem sikerült ezeket megoldani. Inkább még mélyítettük a válságot. Azonban Mózes átadta akaratát Istennek, ha nehezen is de teljesen rábízta magát az Örökkévalóra.
Az út nem volt könnyű, ráadásul, amire vágyott, amiért küzdött, azt ő maga nem vehette birtokba. Ő sem mehet be az ígéret földjére. Amikor elragadta a harag, engedetlenné vált. A pusztító lesben áll, és mindent megtesz, hogy akadályozza Isten munkáját. Még a legnagyobb hívők sem mondhatják, engem nem támad a gonosz. Ezért mondja Pál apostol, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen. Mózes nem sértődik meg, hanem megy tovább. És amikor eljön a földi élet vége, oda áll a nép elé. Nem beszél magáról sokat. Nem sajnáltatja magát, hanem bizonyságot tesz Istenről. Még most Őreá mutat, határozattan vallja, az Úr tovább megy velük. Ő maga megy át előttük a Jordánon. Isten népének jövője nem a vezetőktől függ. Ne őrájuk nézzünk, hanem magára az Úrra. Ha az előttünk járók ideje le is telik, ne csüggedjünk, mert az Úr tovább vezet a keskeny úton. Aki nem emberekre figyel, nem bennük bízik, váltás idején sem rendül meg. Tudja, hogy Isten nem változik meg, és nem hagyja magára az övéit.
Mózes leoldja népéről a félelmet. Istenben bízzatok, Rá nézzetek, higgyétek, hogy veletek megy, és nem fogtok félni. Isten gyermeke nem fél, és nem retteg, bármivel is néz szembe. Mózes józan, tudja, lesznek ellenségek, de ne rájuk nézzenek. Ne azzal foglalkozzanak, milyen erősek, képzettek. Hanem vegyék komolyan, Isten velük megy. Amikor az ellenség támad, ők arra gondoljanak, velünk van az Úr, nem vagyok magam. Igénk üzeni, Ő velünk jön. Ha az Ő célja felé tartunk, és nem térünk le az útról, velünk jön. Sok erőt ad ez az ige, és nagy bátorítás, Ő nem marad el tőlem, és nem hagy el. Építsünk erre hittel. Ő nem olyan, mint az ember. Amikor nehézzé válnak a dolgok, emberek gyakran elmaradnak mellőlünk. Amikor a környezet nem támogat Isten akarata cselekvésében, könnyen elcsüggedhetünk. Amikor azt látják, hogy mi nem félünk, és merünk az Úrban bízni, és elutasítjuk a sodródást, könnyen ellenünk fordulhatnak. Ilyen esetben se feledjük, Ő nem hagy el, sőt el sem marad. Nem távolról követi az eseményeket, hanem részt vesz bennük.
Ezután Józsuét állítja a nép elé. Rámutat Isten őt választotta utódjául. Józsuét is bátorítja és erősíti Mózes. Nincs benne féltékenység. Bezzeg ő átmehet a Jordánon, én nem? Szívére helyezi, legyen erős és bátor. Azonban nem arról van szó, Józsué, nincs más választás, te leszel a vezető, ezért szedd össze erőd tartalékját, és a bátorságodat is. Nem! Józsué azért lesz erős és bátor, mert vele van az Úr. Az ígéret neki is szól, nem marad el tőled, sem el nem hagy téged. Ebből fakad a bátorsága. Ha ezt nem felejti el, akkor lesz ereje, mert az Úr az igazi erőforrás. Isten gyermeke az Úrban erős és bátor. Amikor más bátorsága és ereje elfogy, a hívőé nem, mert nem a sajátjából merít, hanem az Úr az erejének forrása. Tőle jön az utánpótlás.
János követei elmentek, és elmondják majd, amit láttak és hallottak (Mt 11,7-19). Vajon mindez meggyőzte Jánost? Elég volt neki, amit mondanak? Meggyőzte őt Jézus felől az Általa meggyógyított emberek látványa? Egyáltalán ma meggyőző, ha valakit az Úr meggyógyít. Jánost hamarabb meggyőzte volna, ha Jézus, Isten nevében öl, és pusztít. Mert egy szabadságharcos csak életek kioltása által ér célt. Azonban Jézus célja, az ember gyógyítása, szabadítása, örök életre való megmentése. Korunkban is azt látjuk meggyőzőbb az, aki rombol, aki támadja a másikat. A gyógyulás nem téma. A halál, a betegség az igen. Mindez a gonosztól van, mert ő pusztít. Sátánt az ember pusztítása, az Isten által teremtett világ rombolása élteti. Amikor az ember ebben partner, annak örül. Isten pedig azt akarja, hogy Jézus partnerei legyünk a gyógyulásban, az életek helyreállításában. Isten népe ma is erőben kell, hogy megnyilvánuljon.
Jézus beszél Jánosról, rámutat, benne az ige teljesedett be. Meg van írva róla, de ezt fel kell ismerni. Ehhez Isten Lelkének jelenlétére, kijelentésére van szükségünk. Ha nincs Isten Lelke bennünk, nem értjük meg, azt az igét, ami ma teljesedik be. Egy több száz évvel korábban írt bibliai versben Jézus meglátja az aktualitást, a beteljesedést. Kérjük a Lélek vezetését, hogy mi is jól lássunk, és megértsük, amikor az ige valósággá válik.
Benne van az is, vegyétek észre, őt Isten küldte el, és ha ez az ige lett valósággá, akkor az azt jelenti, Jézus a Messiás. János Őelőtte küldetett el. Tehát a tevékenysége Jézusra mutat, felráz, és azt üzeni, akit vártok eljött, itt van! Igen, a Megváltó itt van, nincs más Krisztus, a názáreti Jézus az. Csak Ő menthet meg. Kérjük, az Urat nyissa meg lelki szemeinket, és lássuk meg Jézusban Urunkat!
Akinek van füle, hallja, mindenkinek van füle, mit hallunk vele? Halljuk Isten üzenetét? Van belső hallásunk, ami hallja, amikor az ige megszólal. A belső hallás segít abban, hogy megértsük Isten szavát. Ehhez pedig az szükséges, hogy élő kapcsolatban legyünk az Úrral, és gyakoroljuk magunkat, a Pásztor hangjának felismerésében. Hogyan tehetjük ezt? Ha egyre többet olvassuk a Bibliánkat, és ha a gyülekezetben halljuk az ige hirdetését.
HALLD MEG A HÍVÁST
1.
Halld meg a hívást, Jézusodét,
Még ma kövesd Őt, fogva kezét,
Áldva a karját tárja feléd,
Édesen így szól: „Jöjj!”
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
2.
Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,
Nyisd meg a szíved, add magad át,
Édes a béke, mit neked ád,
Bátran azért csak jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
3.
Higgy a szavának, nem taszít el,
Szívedhez ott ver szíve közel,
Hű szeretettel karja ölel,
Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése