Immánuel: Válaszd az életet!

sten elmondja, mire számíthat népe, és már itt megláthatjuk Isten végtelen kegyelmét (5Móz 30,1-20). Látja előre, hogy Izráel hűtlenkedni fog, el is mondja mi lesz a következménye. Idegen népek fogságra viszik őket. Azonban Isten nem feledkezik meg róluk. Amennyiben rádöbbennek bűneikre és teljes szívből megtérnek, könyörül rajtuk és visszaviszi földjükre őket. De ez a megtérés nem látszat, hanem valóság. Nem elég a rossz helyzetből szabadítást kérni, nem elég a bajtól szabadulni, hanem hallgatni kell az Úr szavára. Aki csak az életét nyomorgató dolgok alól várja Isten szabadítását, nem kapja meg, ha nem Istent akarja. Sokan úgy gondolják, jöjjön Isten és vegye el a rosszat, aztán hagyjon úgy élni, ahogy akarok. Isten erre nem hajlandó? Miért? Mert pont azért kerülünk bajba és romlik el az életünk, mert eddig saját bűnös szívünk gondolatait követtük. Isten azért segít, hogy egy teljesen új életet adjon. Új kapcsolatot akar velünk kiépíteni. A szeretet kapcsolatát. Aki megtapasztalja, hogy a bűn mélységéből az Úr megszabadította, újjá tette az életét, az szeretni fogja. Az nem tud mást, mint szeretni Istent, azért, amit tett.

Nagyszerű ígéretet kapnak, Isten a földszéléről is összegyűjti őket. Ezt napjainkban láthatjuk. Bárhová szétszóródtak is, Isten elől nincsenek rejtve, és visszahozza őket. Így van ez a mi életünkre nézve is, soha nem tűnhetünk el Isten szeme elől. Ha kiáltunk, Ő meghallja és hazavisz. Az Úr Jézusban keres minket, Ő a jó Pásztor, Aki az egyetlen elveszettet is megkeresi. Arra is ígéret van, hogy körülmetéli a szívünket, vagyis alkalmassá teszi a Neki való engedelmességre. Enélkül képtelenek vagyunk teljes szívből szeretni Őt.

Isten elénk adja az élet és a halál útját. Az élet útja az Ő szava szerinti élet. Az életet az jelenti, ha megtesszük, amit kijelentett. Isten parancsolatai, az Ő igéje az életet jelentik. Isten nagyon jól tudja mi az élet, mi az, amire szükségünk van, ahhoz, hogy jól éljünk. És ezeket belecsomagolta a Szentírásba. A mi döntésünk, hogy ezen az úton megyünk, vagy követjük a többséget, akik a széles úton járnak. Az Isten igéjére való hallgatás az áldás útja, míg annak elutasítása az átok és a halál útja. Bizony jól lehet látni mindezt, amikor félretesszük Istent, az életünk romlani kezd. Akkor is így van, amikor Isten nélkül indulunk el, ami jónak tűnt egyszer csak rosszá válik.

Isten felszólít, válasszuk az életet. Az élet pedig Krisztusban jelent meg a földön. Aki elengedi mindazt, amibe eddig kapaszkodott, és lemond arról, hogy maga mentse meg az életét, az megtalálja azt. Igen, Krisztusban találjuk meg az életet. Általa Isten országába léphetünk be, és ott felragyog előttünk Isten világossága. Meglátjuk, mennyire más az az életforma, amit ott találunk. Elmúlik a félelem, a stressz, az aggódás, mert az egész föld Urához tartozom. Átélem, hogy Isten Jézusért az én Atyám, és ez az Atya drágának és becsenek tart. Ha ezt átélem, már nem nehéz az Ő rendjéhez, parancsolataihoz igazodni. Meglátom, hogy valóban az az élet, amit Ő mutat. Kit választasz? Krisztust és Vele az életet, vagy a világot, az eddig megszokott életvezetést, és így a halált? Ma még választhatjuk az Életet, Krisztust.

A tanítványok kiküldése után Jézus nem tétlenkedik (Mt 11,1-6). Tovább megy és tanít, és hirdeti az evangéliumot. Az élet vize nem áll meg, mert ez élő víz. Forrásból fakad és állandóan van utánpótlás. Akiben ott az evangélium az élő víz forrásából merít és ez a víz állandóan hömpölyög, árad tovább, elér másokat. Az élő hitű tanítványból is árad az élő víz, és ezt nem lehet megállítani. Ha megállítjuk, posvánnyá válik.

Közben Jánosra terelődik a figyelem. Figyelte a Jézusról megtudható híreket. A fogságban sem adta fel, nem kedvetlenedett el. Nem látta reménytelennek a dolgokat. Figyelte mit tesz Jézus. Amikor korlátok vesznek körül, akkor is van lehetőség Krisztusra figyelni. Fedezzük fel, kereshetjük Jézust, gyűjthetjük Róla a híreket. Meg szabad hallgatni mások bizonyságtételét, és személyesen is Hozzá fordulhatunk. János követeket küldött Jézushoz. Személyesen Nála érdeklődött. Mi is személyesen Őt kérdezhetjük? Hogyan? Imádság által, és a választ a Bibliában fogjuk megtalálni. Amikor nem értjük miért így történtek dolgaink, kérdezzük meg Őt!

Keresztelő kérdése: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Mindez jelzi, gyűjtötte az információt János, és amit hallott elbizonytalanították, hogy tényleg Ő-e a Messiás. Miért bizonytalanodott el? Miért gondolta, hogy másra kell várni? Mert nem adta fel saját elképzeléseit. Megvolt a kialakult elképzelése a Krisztusról, a munkájáról. Úgy gondolta, szabadságharcosnak kell lennie. És Jézustól ilyen jeleket várt. Ezzel szemben azt hallotta, hogy az egyéni életeket teszi rendbe. Megszabadít a bűntől, helyreállítja, amit a gonosz okozott, begyógyítja azokat a lelki sebeket, amiket mi adtunk egymásnak. Jézus nem fog fegyvert, nem támad meg senkit, és ami Jánosnak fájt, nem szabadította ki őt a börtönből. Jézus nem változtatja meg a körülményeinket, amíg a szívünk, a Róla alkotott felfogásunk meg nem változik.

Mi is hányszor gondoljuk, mást kell várnunk. Ha Jézus nem adja meg azonnal, amit szeretnénk, mást akarunk, máshoz fordulunk, azonban ez nem jó út. Mai világunk is elfordul Jézustól, mert Ő nem azt teszi, amit elvárnak Tőle. Ő nem igazodik semelyik kormányhoz, mert Ő a kormányoknak is Ura. Az egész föld Királya Ő. Nem fog alkalmazkodni senkihez, azt várja, hogy mi igazodjunk Hozzá. Azonban ha másra cseréljük Őt, az az életünk pusztulásához vezet. Rossz úton halad az ember, ha Jézus nélkül indul az útra. Mert így hamis megváltót talál magának, aki pusztulást hoz. Amikor Jézus helyett pótszerekhez fordulunk, az mindig pusztulást hoz.

Azt láthatjuk, az Úr nem tart prédikációt Jánosnak, csak egyszerűen végzi azt, amit eddig is. Láttatja Isten országának erejét, és a követeknek ezt kell elmondani. Az emberi életek gyógyulnak. Mert Isten számára az élet a fontos. Ő azt akarja, hogy gyógyuljunk, szabaduljunk. Azon is jó elgondolkodnunk, hogy nekünk is így kellene bizonyságot tenni. Láttatjuk, éljük az evangéliumot. A kétkedőket nem beszéddel elégítjük meg, hanem mindent megteszünk, hogy lássák általunk az Úr hatalmát. Tudjuk-e azt mondani, mondjátok el azt, amit láttok? És látnak-e az emberek életgyógyulásokat?

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.