Isten országa elérkezett

 

I

sten a bálványokhoz fordult népet megítéli, de nem pusztítja el (5Móz 32,26-33,29). Megengedi, hogy azok a népek foglalják el, amelyeknek isteneihez húzott a szívük. Azonban Isten határt szab, ismeri szívünket, és tudja, hogy félremagyarázzák a történteket.  Azt gondolják, ők a hatalmasak, és nem Isten vitte végbe mindezt. Mert olyan könnyen magunknak tulajdonítjuk a győzelmet. Nem gondoljuk, azért haladtunk előre, mert az Úr adott győzelmet. Izráelt is csak azért szorongathatta más nép, mert az Úr a kezükbe adta. Azonban az Istent nem ismerő népek, és ma is a világ, magának tulajdonítja a sikert.  Amikor Isten megengedi a népe feletti győzelmet, a világ sem bízhatja el magát. Ez nem azt jelenti, hogy ki lehet iktatni Isten népét, hanem azt, hogy Isten megítéli népét, és keresi őket. Az ítélet nekünk is szól. Ébredjünk, forduljunk az Úrhoz. És szól a hívők ellenségének is, csak azért győzhettek, mert Isten megengedte. Azonban nekik is meg kell térni, mert ha nem, elvesznek.

Az Úrtól való bölcsességre van szükségünk, mert anélkül nem látjuk az élet összefüggéseit, nem látjuk Isten munkáját.  Az Úr előtt való elcsendesedés mutatja meg a lényeget, Isten adja a kezükbe az ellenséget. Csak azért tudnak kevesebb emberrel is győzni, mert Isten nekik adta a győzelmet. Azonban az is lényeges üzenet, ha az Úrral megyek, nem kell félnem a túlerőtől, a lehetetlennek látszó dolgoktól. Isten országa másképp működik, itt a kevés is arathat győzelmet a sok fölött. Ne ijedjünk meg az ellenség létszámától, a gonosz nagy erejétől, hanem bízzunk az Úrban, mert Ő a mi kősziklánk. Nincs senki Hozzá fogható.

Az ítéletes időszak segít meglátni, hogy nincs más Istenen kívül. Ő az élet és halál Ura. Ő az, Aki megelevenít. Jézusban azért jött el, hogy megelevenítse a holtakat, azokat, akik lélekben halottak. Akik olyanok, mint a tékozló fiú, aki fizikailag élt ugyan, de lélekben halottá vált. Azonban az Úr megkeres, és hazavonz. Azt akarja, hogy lényünkben is életre keljünk. Ő az, aki lehetetlen helyzetben is segíteni tud. Ő ad életet ott, ahol már nincs remény. Ezért jöjjünk Hozzá! Mert népének megbocsát. Megbocsát, annak, aki látja bűneit, és ezt megvallja és elhagyja. Akinek a szívében ott az új élet utáni vágy, azon megkönyörül az Úr. Az élet útján pedig meg kell maradni, és ez úgy lehetséges, ha megtartjuk Isten szavát. Ha úgy élünk, ahogyan Ő azt kijelentette. Másképp mondva, akkor haladunk a jó úton, és jutunk életre, ha az igét komolyan vesszük. Az ige az élet. Az igében találjuk meg mindazt, ami az élethez és az üdvösséghez szükséges. Aki félreteszi az igét, magát Istent teszi félre. Isten szava az a lámpás, ami megvilágítja utunkat, ha nem olvassuk, sötétben botorkálunk, és eltévesztjük az utat. Azért is jut bajba sok ember, és megy tönkre sok élet, mert nem olvassák az igét, nem gyújtják meg a lámpát.

Mózes tudja, elérkezett halálának ideje, nincs benne keserűség. Azzal is tisztában van, hogy engedetlensége miatt történik így. Azonban Isten kegyelmes, megláthatja a földet, ahová népe majd bevonul. Az Úr szolgája áldással búcsúzik, nincs benne semmi negatív indulat. Nem mondja, ha én nem mehetek be az ígéret földjére, mit foglalkozzam még velük. Nem, hanem áldást mond. Mit hagyok magam után? Én is áldást? És akkor is áldást mondok, ha kimaradok valamiből? Nekem sincs irigység a szívemben? Miért nem irigy Mózes? Mert tudja, most majd színről színre láthatja azt, akinek eddig a hangját hallotta. Nincs nagyobb boldogság, mint látni az Urat, és Vele lenni örökkön örökké.

Azonban boldog Izráel is, mert Istenhez tartozik, maga az Úr oltalmazza, és Ő a segítője. Ennél nem kell több a földi élet során. Még nagyobb öröm lehet a szívünkben, mert Jézus Krisztus által már maga az Úr lakik a szívünkben. A Szentlélek betölt és vezet. Ő a mi segítőnk.

Tovább erőltetik a szombatnap kérdését a farizeusok, mert nem akarják Jézust (Mt 12,9-30). Nem Ő, és nem az kell nekik, amit Ő hozott. Ők csak a formalitásokhoz ragaszkodnak, a vezető szerephez, de nem kell az élet. Nem kell nekik az a Jézus, aki által az elromlott életek rendbe jönnek. Akit Ő meggyógyít és megszabadít, nem lesz többé teher. Már nem őt kell ellátnia a szociális hálónak, hanem a meggyógyult válik segítővé. Most már el tudja látni magát, munkát vállal, beilleszkedik a társadalomba, és elmondja másoknak, amit átélt. Bizonyságot tesz, és így mások is reményt kapnak az új életre.

Az Úr leleplezi a farizeusok képmutatását, és egyben a miénket is. Nagyon védik a szombat törvényét, pedig ők is megszegik. Ha az értékeik mentéséről van szó, nem számít, hogy nyugalomnapja van.  Mi is értékeinket védjük, sok minden fontosabb, mint az Istennel való találkozás napja,. Mert a nyugalomnapja, a találkozás napja. Azonban Isten számára a legnagyobb érték az ember élete. És ez mindennél fontosabb. Az ember mentésénél semmi sem lehet előrébb való. És Jézus ezt képviseli.

Ő az, Akiben reménykednek a pogányok. Jézus neve az élet reménysége. Aki még a bűn útján halad, de szeretne szabadulni, Jézus nevét hívja segítségül. És jöhet mindenki, aki igazán Őt akarja megismerni. Jöhet az is, akire értéktelenként tekintenek. Megrepedt nádszálat látnak benne, aki csak elvonja mások erejét. Jézus nem így gondolkodik, számára a betegek, sérültek is értéket jelentenek. Ő tud rajtuk segíteni. Ő nem eldob és lecserél, hanem meggyógyít és megtisztít. Így azután ne keseredjünk el, Jézus a remény!

Isten országa megérkezett, ezt támasztja alá mindaz, amit az Úr cselekszik. Mert Isten országában lehullnak a bilincsek, ott felszabadul az ember és kitisztul.  És ezt nem akarják meglátni. A farizusok nem ismerik Istent. Mert ha ismernék, tudnák, hogy helyreállít. A gonosz azonban csak pusztít és rombol. Jézus az erősebb fegyveres, és azért jött, hogy a gonoszt lefegyverezze. A kereszten diadalt aratott felette, ezért van esélyünk az új életre. Ha elérkezett Isten országa, akkor be lehet abba lépni. Rajtam áll, hogy belépek-e, vagy kint maradok?

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.