Kezdd magaddal!

 

I

zráel Isten kiválasztott és elhívott népe, így majd a letelepedés után úgy kell élniük, hogy mindez meglátszódjon mindennapjaikban (5Móz 19,1-21). Isten elmondja, nem csupán kapnak egy országot, ahol majd úgy élnek, ahogy nekik tetszik. Nem. Ők Isten szövetséges népe, ezért Isten útján kell járniuk. Így felmutatva Isten dicsőségét a többi nép számára.  Ennek mintájára nevezi az Úr Jézus a gyülekezetet világosságnak.  Azért hívott ki a sötétségből az Ő világosságára, hogy ragyogjunk, mint csillagok a világban. Isten gyermekei ma is az Ő útján járnak. Ezen az úton nem kényszerből haladunk, hanem azért, mert szeretjük az Urat. Aki megismerte Őt, és megszerette, az nem tud és nem is akar más úton járni. Miért? Mert elege lett a saját feje szerinti életből. Amikor a magunk útját járjuk, abból sok baj származik, de ha kiáltunk, Ő megszabadít. És aki ezt átéli, már csak Őt akarja követni. Minél inkább megismerjük az igét, rádöbbenünk, hogy Ő vezet a jó úton. 

Isten útja annyira jó, hogy ott oltalmat találhat a bűnös. Menedéket jelent Isten jelenléte azoknak, akik Hozzá menekülnek. A nem szándékosan gyilkossá vált emberek kapnak egy új esélyt.  Isten megoltalmazza őket a személyes bosszútól. Ha él a lehetőséggel és a menedékvárosba fut, újrakezdheti az életét.  Isten a mai ember számára is ad még egy esélyt. Ez a hely a kereszt. Oda szabad menekülni. Aki felismeri bűneit, de szeretne új életet kezdeni, jöhet a kereszthez. Jézus Krisztusban mindenki előtt feltárul az új esély lehetősége. Azonban ezt meg kell ragadni.  Csak én ragadhatom meg. Ehhez látnom kell azt, hogy elveszett, halálra ítélt ember vagyok. Nem egy másik ember haragja elől kell menekülnöm, hanem a szent Isten haragja elől. Mert Isten előtt mind halálra ítélt bűnösök vagyunk. Emberileg nincs esélyünk az életre, az üdvösségre. De azért jött el az Úr, hogy esélyt adjon. Ehhez bűnbánatra kell jutnunk. Aki felismeri, hogy ítélet alatt áll, annak az Úr rámutat a keresztre, és így szól, eltöröltem bűneid. Ez a kereszt, a kiontott vér az egyetlen esély, aki odamenekül, az élni fog.

A menedékvárosok felhívják a figyelmünket, ahogy Isten ad esélyt az újrakezdésre, úgy adjunk mi is esélyt a másiknak. Ne feledjük, azért járhatunk az Úr útján, mert Ő adott lehetőséget az új életre. Soha ne feledjük, mi is kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Kegyelemből léphettünk be Isten országába. Segítsük a másikat az új élet felé.

Igénk rámutat, előbb mindig magunknak olvassuk, hallgassuk mindazt, amit az Úr mond (Mt 7,1-6). Ne másra alkalmazzuk Isten igéjét, hanem mindig a saját életünkre. Ne a másikat ítéljük el, hanem tegyük a magunk életét Isten igéjének a mércéje alá. Megfelel mindenben annak, amit az Úr mondott? Az ítélet azt jelenti, hogy lemondunk a másikról. Rámondjuk, hogy ő már nem változhat meg. Azonban nekünk pont azt kell képviselni, hogy a legmélyebben élő ember élete is lehet mássá.  Ezt láttuk az Úr Jézus szolgálata idején is. Mások által leírt emberek újjá lettek. Jézusnak van hatalma mindenféle bűnből megszabadítani. Ő nem ír le senkit.  Ebben az is benne van, hogy magunkat se írjuk le. Ne mondjuk, belőlem már nem lesz semmi. Az Úr Jézus olyan dolgokat hozott ki a tanítványokból, amit korábban maguk sem gondoltak. Ha Lévinek valaki azt mondja, egyszer majd könyvet fog írni, amit kétezer év múlva is olvasnak, ami sok ember életére nagy hatással lesz, nem hitte volna. Ne ítéld el magad sem. Ne mond, hogy innen már nem lehet feljönni, mert ugyan nekem ez meghaladja az erőm, de eljött a Pásztor, Aki fel tud hozni a szakadékból. Dicsérjük Őt ezért, és hívjuk segítségül. Ne adjuk fel, próbáljuk meg Őt hívni. És az Úr hit által nagy dolgokat végez el majd bennünk.

Az Úr figyelmeztet, nagy a veszélye, hogy magunk helyett másokkal foglalkozunk. Pedig Ő azt akarja, hogy a saját életünket tegyük rendbe. A magunk életéből távolítsuk el a bűnt. Addig ne nyúljunk mások életéhez, ne akarjuk azt megjavítani, amíg a saját életünkkel sem boldogulunk. Ne essünk abba a hibába, mint a papok és farizeusok, amikor a házasságtörő asszonyt el akarták ítélni, de közben a saját életükre nem figyeltek. Kiderült, hogy ők is bűnösök, nincs joguk kövezni. Mindig az ige tükrébe tekintsünk bele. Figyeljük Urunkat, és az Ő Lénye megmutatja saját állapotunkat. Ne gondoljuk, hogy a másik a bűnösebb. Az Úr azt mondja, a mi vétkünk gerenda a másik vétke mellett. Előbb ezt kell eltávolítani. Hogyan adhatunk másoknak tanácsot, hogy szólíthatjuk fel megtérésre, ha még mi sem rendeztük életünket Istennel. Mai igénk üzenete: Kezdd magaddal. Akkor leszel alkalmas a lelkigondozásra, a másik ember Krisztushoz vezetésére, ha előbb a saját életed rendbe teszed Isten kegyelme által.

Azonban a bizonyságtétellel is óvatosnak kell lenni. Nem mindegy milyen közegben hirdetjük az evangéliumot. Van ahol, a körülmények nem alkalmasak a bizonyságtételre. És itt talán a több ember előtt való bizonyságról van szó. Vannak helyek, ahol csak meggyalázzák az Úr nevét. Azonban ha egyénenként szólítjuk meg az embereket, már lehet hatása a magvetésnek. Figyeljünk arra, hogy ne tapostassuk meg az Úr nevét.

 

 

Ím, nagy Isten, most előtted

 

1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon;

Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet;

Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a

súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó,

ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád ki-

áltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám,

kegyelmezz!

 

 

Isten áldásával.