|
I |
sten ünnepeket rendel el népe számára, amelyeken emlékezhetnek és hálát adhatnak az Úr szabadításáért és mindazért a sok áldásért, amit kaptak (5Móz 16,1-17,20). Három fő ünnepet adott Izráelnek az Úr, a páska, a hetek, és a sátrak ünnepét. Ezek azok a fő ünnepek, amelyeken részt kell venniük. Az ünnep azért adatik, hogy azokon a napokon Istennel legyenek együtt. Az ünnep célja, hogy az ember megálljon és a kijelölt napokat Istennel töltse. Ez ránk is a jellemző? A biblikus ünnepeken az Urat keressük és Vele vagyunk? Minden vasárnap az Úr napja, a feltámadás ünnepe. Hiszen a hét első napján, azaz vasárnap győzte le az Úr Jézus Krisztus feltámadásával a halált. Ezért ez a nap az öröm napja. Örvendezünk és dicsérjük Őt? Ez a nap a remény napja is, mert üzeni, hogy a lelki halálból is ki lehet jönni, van lelki feltámadás is. És erre nagyon nagy szükségünk is van. Szabad imádkozni, hogy ezekben a nehéz időkben minél több ember felébredjen, és Istenre figyelve kezdjen el élni.
Ezek az ünnepek az Úrnak való örvendezés időszakai. Örvendezés a szabadításért. Öröm van a szívemben, azért, hogy kihozott az Úr a bűn Egyiptomából, a szolgaság házából? Mert nagy öröm a szabadítás, nagyon nagy esemény, amikor meglátjuk, hogy rabok vagyunk ebben a világban, a sátán, és ennek a világnak a kívánságai, a pénz és a hatalom tartanak fogságban. Amikor mindezt meglátjuk olyan jó, hogy van kihez kiáltani. Nincs semmilyen rabság, amit önerőből meg tudnánk szüntetni. Szabadítóra van szükségünk. A sok függőség, ami körülvesz, mutatja, mennyire nem megy nekünk a szabadulás, a pénz és a hatalom pedig olyan alattomosan épül be az életbe, hogy nagyon nehezen vesszük észre mennyire kiszolgáltatottakká váltunk. A jóléti világ is rabbá tesz. Ha nem Istenre hagyatkozunk, és nem Tőle várjuk mindazt, amire szükségünk van, rabok leszünk. DE az Úr meg tud szabadítani. És ha ezt átéljük, soha ne feledjük hol voltunk, és mindig legyen hálás a szívünk. De nemcsak a múltért, hanem a jelenért is hálát kell adni. Az Istennel való kapcsolatunk nem múzeumi látogatás, nem megkövesedett emlékekről szól, hanem ma végbemenő csodákról és megtapasztalásokról. Isten ma is ugyanaz, de ha a hívők életét figyeljük, keveseknél látunk friss megtapasztalást. És ez nem Isten hibája. Meglanyhul a kapcsolatunk, meghidegül a szívünk. Miért? Mert ez a világ elkápráztat, és amikor egy hívő a világban jól érzi magát, amikor ennek a világnak a dolgait kezdi el szeretni, eltávolodik az Úrtól. Ne szeressük a világot, se azt ami benne van, csak egyedül Neki lángoljon a szívünk. Dicsérjük Őt mindennap. Mert minden Tőle való ajándék, minden kegyelem.
Megrendített, amit az Úr mond, senki ne jelenjen meg az ünnepen üres kézzel. Ne feledd el, hogy mindent Tőle kaptál? Mit viszek az Úrnak? Üres a kezem, amikor Hozzá jövök? Hozom a hálámat és a hálám kifejeződését.? Mert nemcsak szavakban kell megjelenni a hálánknak. Hogyan fogok az Úr elé állni, amikor elhagyom e világot? Mit viszek? Viszek egyáltalán valamit? Mert csak azt vihetem, amit az alapra építettem, mégpedig hitet, másoknak mondott bizonyságtételt, és Hozzá vezetett életeket. Mert azért vagyunk itt, hogy mutassuk Felé az irányt, segítsünk Krisztusra találni.
Ismét óv az Úr a bálványimádástól. Miért, mert látja, milyen könnyen elcsábul a szívünk. Olyan könnyen megtéveszt a szépen kinéző hazug és üres hiábavalóság. A hazug ígéretek és reménység könnyen elfordít az Úrtól. Ezért amikor a bálványimádás apró jelét meglátjuk, számoljunk le vele. Ne engedjük a szívünk közelébe. Menjünk az Úr Jézus Krisztushoz, Ő az igazi oltalom. Ő őrzi meg a szívünket.
Mennyire ismeri az Úr az övéit, tudja, a világ, a környező népek szokásai olyan könnyen megkörnyékezik. Meg van a gonosznak a maga módszere, amivel Isten gyermekei szívét is elfordítja. Elülteti bennük, hogy olyanok akarjanak lenni, mint más népek és emberek. Kihez akarok hasonlítani? Még mindig Krisztus a minta? Ma is azt mondom, olyan akarok lenni, mint Megváltóm? Nem cseréltem Őt le már másra? Mondjuk azt, én Krisztusra akarok hasonlítani. Úgy akarok élni, ahogyan Ő élt, ezért vállalom a megpróbáltatást, a bántalmazást is.
Urunk imádkozni tanítja tanítványait (Mt 6,9,24). De tévedés ne essék, nem ezt az imát kell megtanulni és felmondani. Nem! Pedig mi azt gondoljuk, az imádság nem más, mint az Úri ima gépies elmondása. Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy ezt imádkozzátok, hanem így imádkozzatok. Tehát ez egy formai és tartalmi minta. Ehhez szabjuk imádságainkat. Ha megfigyeljük itt Isten van a középpontban. Az imában azt kérjük, hogy Isten és az Ő országa, annak minden vonása érvényesüljön személyes életünkben. Mert az imádság személyes kapcsolat az élő Istennel. Ezt jelenti nekem az imádság? Van személyes kapcsolatom Istennel?
Fontos kérdés, mert ő nem automatikusan minden ember Atyja, hanem csak azoké, akik az Ige és a Szentlélek által újjá születtek. Azok Atyja, akik gyermeknek tartják magukat Isten előtt, és így is jönnek Hozzá, bizalommal, és Rá való hagyatkozással. Ami még fontos, a gyermek engedelmes, nem a maga akaratát akarja véghezvinni, hanem elfogadja, hogy amit az Atya akar, az jó. Miért fogadja el? Mert ismeri az Atyát. Aki megismerte az Úr Jézust, az ismeri igazán az Atyát is. Jézus nélkül nem ismerhetjük Őt, és nem is mehetünk Hozzá. Bűneink elválasztanak Tőle, de Krisztus vére megtisztít. De ez sem általánosan érvényes, mert hiába van fürdőszoba, ha nem megyek be és nem mosakodom meg, továbbra is koszos maradok. Nekem kell Jézushoz menni, és kérni, mosson meg vérével, mert csak úgy leszek tiszta.
Ha gyermeke lettem, és Ő az én Atyám, bizonyos lehetek afelől, hogy tudja, mire van szükségem. Nem kell már aggódnom, és váratlan helyzetektől sem kell megrémülni, mert Ő minden helyzetben Úr. És amire szükségünk van, megadja. Van, amikor a várakozásra, vagy a szenvedésre van szükségünk a formálódáshoz.
Nagyon megrendített, amit most olvastunk, „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön.” Miért rendített meg, mert korábban beszéltük, ezekben a fejezetekben az Úr Jézus Isten tekintélyével lép fel, és ha Ő ezt mondja, akkor azt Isten mondja, akkor a törvényalkotó mondja, így ezt nekünk komolyan kell venni. Mégis, annyi kincsünk van. Mi a kincs? Ami mindennél fontosabb, értékesebb, amire vigyázok, hogy ne érje semmilyen károsodás. Miről mérhetjük le, hogy valamihez hozzá kötődtünk-e? Arról, ha megsérül, vagy mások hibájából tönkremegy harag lesz a szívünkben. Viszont nem mindig okoz fájdalmat, ha Istent gyalázzák, vagy nem jut Rá időnk. Hányszor nem érint tragikusan emberek szenvedése, a sok éhező, vagy gyógyíthatatlan beteg. De ha elromlik egy fontosnak vélt eszközünk, elromlik a kedvünk is. Urunk arra szólít fel, ne gyűjtsünk kincset, a kincs Ő legyen. Pál apostol életében így is történt, ami korábban nagyon értékes volt a számára, Krisztusért feladta, kitakarította az életéből. Pálnak nem voltak világi javai, nem rendelkezett saját közlekedési eszközzel, mégis az egész akkori világot bejárta, és embereket vezetett a Megváltóhoz. Üres kézzel és zsebbel is hatékonyabb volt, mint mi. Miért, mert az igazi kincs, a Szentlélek volt jelen az életében. Ő vezette, és Ő gondoskodott róla. A Szentlélek ma is jelen van, hívjuk be az életünkbe, és engedjük, hogy vezessen, és Ő gondoskodjon rólunk.
Senki sem szolgálhat két Úrnak, ezt is Urunk mondja. Forduljunk el mindentől, ami úrként akar fellépni, ami fontosabbá akar válni az Úrnál. Miért? Mert ha valamit beengedünk az Úr mellé, az fölénk fog nőni, és azt vesszük észre, hogy az Úr Jézus kikerül az ajtón kívülre. Vigyázzunk, hogy ez ne történjen meg. Ne engedjük, hogy a mammon irányítson, és határozzon meg.
ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése