De Isten!

E

bben a fejezetben kétszer is olvashatjuk: „de Isten.” Mindkétszer József mondja ezt a testvéreinek (1Móz 50,1-26). Előtte az emberi oldal jelenik: meg ti és én, majd rámutat Istenre. Ne magatokra nézzetek, üzen ezzel József, hanem mindig felfelé, mindig Istenre. Az élet nehéz pillanataiban is legyen előttetek: „de Isten.” Amikor úgy látjátok, ti nem tudtok megoldást, amikor nektek nem megy, vegyétek elő az igét, ami azt mondja: „de Isten.” Ne csak a magatok lehetőségeire számítsatok, hanem mindig vonjátok be Istent. Ha így tesztek, nem fogtok elcsüggedni, akkor más színben látjátok a világot.

Először Jákób halála után vett erőt a félelem József testvérein, úgy gondolták, csak az apjuk kedvéért nem állt bosszút rajtuk a testvérük. Most azonban, miután meghalt, bizonyára megfizet. Most őszintén elismerik, hogy rosszat tettek a testvérükkel, és készek bocsánatot kérni. Tehát eddig még nem tették ezt meg. Amíg nem kérnek bocsánatot, nincs rendezve. Valljuk meg az Úr előtt vétkeinket, mert akkor lesz bűnbocsánatban részünk, ha ezt megtesszük. Csak a megbánt bűnt lehet megbocsátani.

A testvérek magukból indulnak ki, úgy gondolják, József olyan, mint ők. Gyakran a bennünk lévő indulatot vetítjük ki a másikra. Ahogyan mi tennénk, azt várjuk a másiktól is. Azonban József mindazt, ami történt, Isten előtt feldolgozta és megértette. Meglátta, hogy a testvérek tette mögött ott van Isten akarata. Igen, a testvérek rosszat terveztek ellene, ez tény, de nagyobb tény az, hogy Isten a gonoszt is jóra tudja fordítani. Soha ne feledjük, hogy Isten  mindig jóra tudja fordítani a gonoszt. Ne arra figyeljünk, mit terveznek mások, hanem figyeljünk Isten akaratára. Ne féljetek! Aki az Úrhoz tartozik, aki megtapasztalta, hogy Isten az Ő Fiát adta érte, annak nem kell félnie. Mert sátán mindig rosszat tervez Isten gyermekei ellen, de Istennek is megvan a maga jó terve. Sátán azt gondolta, hogy az Úr Jézust megölte, és vége mindennek, azonban az Atya kihozta Őt a halálból, és így győzelmet vett a halál fölött. Ne félj ma sem! Ne félj, mert az Úr mindig az élet mentését tarja szem előtt. A nyomorúságot is arra használja fel, hogy mentse sokak életét.

József halála után megjelenik a mi lesz velünk gondolata a szívekben. József azonban nem hagyja elcsüggedni őket. Ne emberre tekintsetek, mert nem tőle függ a boldogulásotok. Én meghalok, de Isten marad, és gondotokat fogja viselni. A hívő ember nem veszíti el a reményt, amikor a számára fontos személyek elmennek, mert tudja, hogy Isten marad. És ez a legfontosabb. Ne engedjük, hogy ezt bármi is eltakarja előlünk, Isten az Úr Jézus Krisztusban mindig az övéivel marad. A világ végezetéig marad. Lehet Rá mindig számítani.

Isten gondjukat fogja viselni, azt is üzeni ez, hogy rosszul látták eddig a dolgokat. Nem József viselte a gondjukat, eddig sem, hanem Isten. Az Ő drága kegyelme, hogy nincs végük, hogy az éhínséget is át tudták élni. A megmaradás eddig sem rajtuk múlt. A megmaradás az Úr kegyelmén múlik. Ha megmaradunk a kegyelemben, ha ápoljuk a Vele való kapcsolatot, és mindenben engedelmeskedünk Neki, Ő megtart. Az új életben sem a magunk ereje, hanem az Ő kegyelme tart meg.

Mennyire vak az ember, és mennyire kemény a szíve, nem akarja meglátni, ki az, Aki Jézusban eljött (Mt 16,1-12). Még mindig mennyei jelet kérnek, hát az mi, ami eddig történt? A több ezer ember megvendégelése, a súlyos és gyógyíthatatlan betegek meggyógyítása mi, ha nem jel, ha nem bizonyságtétel arról, hogy Jézusban Isten áll előttük? Ezek mind jelek, a csodák azért is adattak, hogy általuk hitre jussunk. Ezek elvezetnek Jézushoz, és rámutatnak: Ő az Isten Fia. A farizeusoknak rá kellett volna döbbenniük, hogy amiket Jézus tesz, azt ők képtelenek megtenni. Nem tudtak enni adni két kenyérből és öt halból ötezer embernek, a betegek továbbra is betegek maradtak. A tenger hullámai zúgtak, hiába álltak meg ők a tengerparton, és szóltak rá. Az ő szavukra nem történik semmi. Mégis Jézust támadják. Igen, az életek csak Jézus szavára változnak meg. Neki van hatalma megbocsátani a bűnöket, és eltávolítani mindazt, ami megnyomorít, ami tönkretesz. Látom-e már, kicsoda Jézus? Leborultam már Előtte, és rábíztam magam? Látom, hogy Ő az Élet Fejedelme?

Aki segítségül hívta Őt a saját életére nézve, és megtapasztalta, hogy Ő a Szabadító, az nem vár jeleket. Annak világossá vált, kicsoda is Ő. Ha átélem, hogy az életem megváltoztatja az Úr Jézus, akkor nincs kétség, Ő Úr, Ő Isten. És mindez azt jelenti, hogy akkor Övé az életem, Őt szolgálom, Neki élek. Mert kinek is élnék, ha nem Megmentőmnek?

Sok mindenre képes a mai ember, a természet sok jelét megfigyeljük, tudjuk előre, milyen idő várható, és a nagy földmozgásokat is képesek a műszerek jelezni, de az idők jeleivel ma sem vagyunk tisztában. Jézus nem ad új jelet, de rámutat, lesz egy hatalmas jel, az pedig nem más, mint az Ő feltámadása. Ez a Jónás jele. De elég-e ez nekünk? Sokan ezt is tagadják,  de ha őszintén hívjuk Őt, szembesülünk a valósággal: Ő él. Hitünk lényege az Ő feltámadása. Halott Istennel nem megyünk semmire. De ne feledjük, nem Ő a halott, hanem mi vagyunk lelki halottak. De Ő kihoz ebből a halálból is. Általa új életet kezdhetünk.

A tanítványok szíve is zárt. Még mindig nem  értik, hogy nem kell félniük, mert az Úr gondoskodik róluk. Nem az a kérdés, mit eszünk, hanem az, kire hallgatunk. A kenyérről Ő gondoskodik, de a minket elborító tanításokat nekünk kell megkülönböztetnünk. Meg kell látni, hogy mi az, amit Isten ad, ami Tőle jön, és mi az, ami hamis, akkor is, ha szépen hangzik. Jézus, amit tanított, azt élte, azt alátámasztották a tettei. Egész élete hiteles volt. A farizeusok tanítását nem igazolta az életük, ezért kellett óvakodni tőlük. Urunk adja, hogy hiteles legyen az életünk. Szavaink bizonyságtételét támassza alá az életvitelünk is.

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.