|
N |
em volt király Izráelben, mondja a szentíró, és úgy tűnik, mintha azt mondaná, ha király lesz, akkor minden probléma megszűnik mjad (Bír 18,1-10). Igaz, nagy a zűrzavar, és ebbe majd a királyság hoz rendet. Azonban Izráel, Isten népe, nekik az Úr a királyuk. Tehát amit olvasunk, azt mondja el, hogy Istenre sem figyelnek. A maguk feje után mennek, és nem kérdezik az Urat. Én kérdezem? Nem rám is az a jellemző, hogy teszem, amit jónak látok?
Mit tesznek? Dán törzse magának keres helyet. Volt területük, de nem tudták vagy akarták teljes mértékben birtokba venni, hát felkerekednek, és új helyet keresnek. Önmagában ez nem volna probléma. A gond az, hogy nem kérdezik Istent. Nem kérnek az Úrtól tanácsot. A probléma abban mutatkozik meg, hogy keresnek, ahelyett hogy kérnének. Mert lehet az Úrtól kérni. Elmondhatjuk, hogy szeretnénk, ha akarata megvalósulna itt a földön is. Ez az alapkérés, ne a magunk akaratát keressük, hanem az Övét. Maguknak kerestek, mintha a többi élete, helyzete nem is érdekelné őket. Mennyire kísért ez, csak magam, az én életem az érdekes. Mi lesz mással nem fontos. Ez a gondolkodás általában vándorlást hoz magával. Elhagyom a régi helyet, elválok a társamtól, mert nekem ez így nem jó. Sokan gondolják, ha máshová mennek, majd jobb lesz, azonban mindenki viszi magával a bűnös szívét. Amíg nem élünk meg szívcserét, semmi nem lesz másabb. Ezt az átültetést azonban Krisztus végzi el. Az Ő beavatkozása nélkül, csak vallásunk lesz, de új életünk nem.
Dán követei eljutnak Efraim hegyvidékére, Míká házához. Amikor a lévitával találkoznak, rádöbbennek, hogy meg kell Istent kérdezniük, vállalkozásuk felől. Milyen érdekes ez, otthon nem jutott eszükbe. A lévita bátorítja őket, menjetek békével, gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok. Nagyon megtévesztő ez. Úgy tűnik minden rendben, Isten támogat minket. De ne feledjük, támogató igét lehet találni. Nem mindegy mikor és kit kérdezünk. Isten országában először mindig annak királyát, az Urat kérdezzük. Ha én valóban Őt szolgálom, akkor Hozzá megyek és megkérdezem, mit akar velem?
Azonban látnunk kell, hogy ez nem Isten üzenete. Minden hamisan indult és működik. Emberek hozták létre ezt a szolgálatot. Alkalmazásban van a lévita, akit megfizetnek. Ő pedig fizetségért azt mondja, amit mondania kell. Nagy veszély Isten népére nézve, hogy nem az Úr akaratát közvetítik, hanem megbízóikét. Hányszor vívnak harcot az Úr prófétái az udvari, fizetett prófétákkal, akik mindig a királynak kedvező próféciát mondanak. Ez az út azonban téves. Mi figyeljünk Urunkra, az Úr Jézus Krisztusra. Ne engedjünk a világ csábításának, mondjunk neki nemet, és mondjunk igent Urunknak.
Pál apostol által hatalmasan terjed az evangélium (ApCsel 19,8-22). Két évig marad Efézusban, és sokan meghallották az Úr igéjét. Pál azon fáradozott, hogy minél többen hallják az igét. Minél többen tudjanak Isten értük végzett munkájáról, és így felragyogjon előttük a kegyelem. Az igét hallani kell, és amikor halljuk, megkapjuk a döntés szabadságát. Isten gondoskodik az ige terjedéséről. Ő hozzánk is eljuttatja, velünk is megismerteti a Fiút. Ha hallom, az én döntésem, meghallom-e, vagyis lesz-e visszhangja az üzenetnek? Bár mindig meghallanánk, és megadnánk a választ a hívásra? Hogyan lehet rá válaszolni? Elindulunk követni az Urat. Amikor a menyegzőre hívogatnak, a válasz az lett volna, hogy elmennek. Minden kész, csak menni kell. Isten részéről minden kész, csak indulnom kell. Csak be kell lépnem Isten országába, Jézus lehetővé tette a belépést. Jó tudni, nem azért mehetek be, mert én érdemlem, vagy nélkülözhetetlen vagyok. Nem! Hanem kegyelemből, Jézus érdeméért. Ő vásárolt meg engem a gonosz hatalmából. Mit fizetett? Életét adta értem.
Voltak itt is támadások, egyesek ellenálltak és gyalázták az Úr útját, azonban ez nem vetette vissza az apostolt. Az ő szolgálata nem magánvállalkozás, az Úr küldi, és támogatja is. Isten csodákat tett általa. Megmutatta Pálon keresztül hatalmát az Úr. Mindezt azért, hogy a babonába, bálványimádásba, okkultizmusba, varázslásba süllyedt emberek előtt világos legyen, hogy egyedül Jézus Krisztus a Szabadító és a megoldás.
Jézust nem lehet utánozni. Ahol nincs Vele élő kapcsolat, ott a gonosz visszatámad. A gonosz felett egyedül a feltámadott Úr Jézusnak van hatalma. Aki ismeri Őt, aki teljesen rábízta az életét, végezhet eredményes szolgálatot. Jézus ismerete nélkül üres vallásos gyakorlatot végzünk.
Ahol azonban felragyog a Krisztus, hatalmas változás megy végbe. Lehullnak az ördögi bilincsek, felszabadulás megy végbe. Az Úr munkája mindig az ige terjedését szolgálja. Hatalmasan terjedt és megerősödött az ige. Erre van szükség, és ha terjed az ige, nyomában a hitünk is megerősödik. Ige nélkül nincs előrelépés.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése