Gyümölcsöző élet

 

J

ákób meghalt és Kánaánban temették el (1Móz 50,1-26). József megtartotta ígéretét és elvitte apja holttestét az ígéret földjére, arra helyre, amit Isten nekik adott. Ebben az időben már túl vagyunk a hét szűk esztendőn, így mindnyájan visszamehetnének. Mert Izráel helye nem Egyiptomban van. Ez arra is rámutat, a nehéz időszak is le fog telni. Isten nem hagyja magára az övéit. Ezért ne aggódjunk, és ne adjuk át magunkat a csüggedésnek.  Isten munkálkodik. Bízzunk Benne, és legyünk készek a változásra. József népe nem volt kész, nem gondoltak a visszatérésre, hanem maradnak. Miért? Mert megszokták a jólétet. Már nem akartak mozdulni, változtatni. Még él ugyan bennük az ígéret földje. Még tudják, hogy nem itt helyük, de nem indulnak haza. Olyan könnyen beleragadunk ebbe a világba. Megszokjuk, amit kínál nekünk, jól érezzük magunkat, és nem jut eszünkbe, hogy mi vándorok vagyunk. Nem a világ fiai vagyunk. Isten azonban nem hagy magunkra, törődik az övéivel, és mindig ad magáról kijelentést. Ő jelen van népe  között.

Jákób halála után, József testvérei féltek, azt gondolták a testvérük visszafizeti mindazt, amit ellene elkövettek. Úgy vélték csak atyjukra való tekintettel bánt velük jól. Hiába telt el sok idő nem ismerik Józsefet.  Ez azt jelenti, nem kerültek közel hozzá. Megmaradt a távolság. Fontos, hogy közel kerüljünk az Úrhoz. Nem elég hitre jutni, meg is kell Őt ismerni. Minden nappal egyre közelebb kerülhetünk Hozzá. Mert aki szereti Őt, az meg is akarja ismerni, az egyre jobban meg akarja tudni milyen is Ő? Nem tudják, hogy József valóban megbocsátott, így már a régi sérelem el van törölve. József már elfelejtette, lezárta, amit elkövettek ellene. Isten országában nincs törlesztés visszafizetés. Mennyire nem ismerik a testvérek Isten világát. Mi ismerjük? Vagy még félelem, bizonytalanság van bennem?  Tudom, hogy amit az Úr megbocsát, azt el is felejti? Háta mögé veti minden bűnünket? Ez csodálatos, ha visszatértünk Hozzá, a múltat lezárja. És már csak arra figyel ami előttünk van. Zárjuk le mi a múltat. Ne cipeljük bűneinket, hanem éljük át a vér bűntörlő erejét, és éljünk szabadon. Isten nem olyan, mint az ember. Ő nem jegyezgeti a bűneinket, Ő nem úgy van mint mi, megbocsátok de nem felejtek. Ő megbocsát és elfelejt. És aki Krisztusban van, szintén ezt gyakorolja. A Krisztus a minta ebben is és mindenben. Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan a Krisztus is megbocsátott nektek. Így bocsátasz meg? Ő a minta?

József, amikor meghallja a bocsánatkérést sírva fakad. Ennyire nem ismerik őt, és nem bíznak benne?  Még mindig félelemben élnek, pedig már rég szabadok lehetnének a múlttól. Légy szabad Krisztusban, fogadd el a bocsánatot, és élj szabadon! Élj az új élet örömében, és figyelj az Úr szavára! József kétszer is azt kéri, ne féljenek. Nincs mitől félniük, mert őszintén el van rendezve a múlt. József Isten szemszögén keresztül látja a múltat. Ti rosszat gondoltatok, de Isten úgy gondolta, jóra fordítja,. Ne arra nézzünk mit tettek mások ellenünk, hanem azt, mit hozott ki belőle az Úr. Mindig arra figyeljünk, amit Isten cselekszik. Még a nehéz időkben is azt figyeljük mit fog ebből az Úr kihozni. Ha így teszünk, nem bénítanak le az események, az emlékek, a másik ember magatartása. Isten mindig jóra fordítja a gonoszt. Saját életünket is jóra akarja fordítani. Isten nem azt nézi most mi vagy, hanem azt, hogy mivé lehetsz. Ő előhozza belőled az új embert. Addig formál, amíg ez meg nem valósul. De engedd, hogy formáljon. József nem magára épít, hanem Istenre. Tudja, hogy az Úr gondoskodik. Meg van az Ő gondoskodása felől győződve. Van bizonyosságunk Istenről, az Ő munkájáról? Ha igen nem fogunk félni, akkor sem, ha elmegyünk. Miért? Mert Istenre bízhatjuk azokat, akiket itt hagyunk. Mi elmegyünk, de Ő marad. Ez a lényeg, Ő marad, és nem változik. Ő mindenkor ugyanaz. Ha tegnap bízhattunk benne, akkor ma is és holnap is számíthatunk Rá.

Páltól tanulhatunk, hiába akarják, hogy a börtönben megkeserítsék az életét, nem engedi (Fil 1,18-30 ). Nem másokkal foglalkozik, hanem az Úrral. Pál mindig arra figyel, hogy az adott helyen, hogyan tehet bizonyságot az Úrról. Tudja, azért van ott, hogy az embereket Krisztussal ismertesse meg. Nekik is szükségük van az Úrra, ha még eddig ezt nem is tudták. És ezért Pál beszél nekik Róla. Sátán azzal tesz minket hatástalanná, hogy mindig másokra figyelünk, másokkal foglalkozunk. Amíg ezt tesszük, nem tudunk azokra figyelni, akik közt vagyunk. Pál nem azzal foglalkozott mások hogyan szolgálnak, hanem a saját feladataira koncentrált. Ő annak örült, hogy mások is viszik a Krisztust, az Ő nevét teszik ismertté. Hogy hogyan teszik, azt majd az Úr ítéli meg. Mit is mond Pál? Csak az számít, hogy Krisztust hirdetik, csak az számít, hogy hirdesd Őt. Igen, az volna jó, ha mindenki szívből tenné, és nekünk arra kell figyelni, hogy mi szívből tegyük. Én szívből hirdetem? Nem a másik a lényeg, hanem az, én hogyan teszem? A saját életem, motivációm a lényeg. Pál örül annak, hogy Krisztust hirdetik. Nem engedi elvenni az örömét. Te se engedd, csak figyelj Rá!

Ha Krisztusra figyelsz, nem vallasz szégyent! Ne félj a kudarctól, mert Jézussal a Szentlélek munkája által, a kudarcnak látszó hely is áldás helyévé válik.  Így Pál börtön élete is, kudarcnak tűnik, de tudja, hogy nem az. Nem vallok szégyent semmiben, ott is lesz eredménye a munkájának. Az elvetett mag ki fog kelni. Pál előtt az Úr Jézus áll, amikor megfeszítették úgy tűnt, minden kárba veszett, de feltámadt és él. A kereszthalál életté lett mások számára.  Az egyik lator a kereszten, a százados a kereszt alatt jutott hitre, és látta meg, kicsoda valójában Jézus.

Pálnak az élet Krisztus, vagyis Ő áll élete középpontjában. Csak Neki él. Ki neked az élet? Vagy úgy is mondhatnánk, mi neked az élet? Minek élsz? Mi tölti ki napjaid? Krisztus? Vagy valami más? Nézd meg, mennyi idő jut egy nap az Úrra, az igére? Mennyi időt fordítasz imádkozásra, és mennyit az Úrnak való engedelmességre?

Mivel Pálnak Krisztus az élet, Ő tölti ki és be egész életét. A meghalás nyereség, írja.  Miért, mert tudja, hogy a halál után azzal fog lenni, Akiért most él. Pál úgy gondol a halálra, mint amikor valaki egy romos épületből egy új szép házba költözik. Nem tragédia, hanem öröm, az új helyre, a jobb helyre való költözés. Pál számára Krisztussal lenni mindennél jobb. Mi a te nyereséged?

De tudja, hogy még a maradásra van szükség, mert az élete még gyümölcsözni fog. A gyümölcsöző életért akar maradni. Mik az ő gyümölcsei? Az gyülekezetek, a hitre jutott, rendbe jött emberek. Az a gyümölcs, amikor a sátán által tönkretett emberek kijönnek a mélységből, újjá lesznek, és dicsérik az Urat.

 

KRISZTUS AZ ÉNEKEM

 

1.  

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2.  

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3.  

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

 

Isten áldásával.