Taszítsd félre az akadályt!

 

E

ljött az idő és megszólalt az Úr (Jób 38,1-39,38). Nem vág közbe, kivárja, amíg befejezik mondandójukat Jób és barátai. Jóbot szólítja meg. A szenvedő, kereső, választ váró emberhez szól az Isten. És ebben mindjárt bátorító üzenetet látunk, nem hagyja válasz nélkül az őszinte keresőt. Nem kerüli ki a nehéz témákat sem. Isten soha nem bújik el, sőt az első karácsony óta egészen elérhető és megközelíthető lett. Az Úr Jézus Krisztusban közénk jött, egészen közel a súlyos betegekhez is. Urunk megérintette például a leprást, akinek bizonyára orrfacsaró szaga volt, és nem tartott távolságot. Nem félt a fertőzésektől sem. Isten nem fordul el, nem némul meg Jób borzalmas állapotát látva sem. Szól, mert szava valóban ír és gyógyító erő.

Mindez mutatja, Isten nincs távol tőlünk. Nemcsak akkor keres, ha minden rendben van, hanem betegségeink, nyomorúságaink közepette is szól hozzánk. Vannak, akiket a betegség távol tart most közösségtől, istentisztelettől, de Istentől nem tud elválasztani semmi sem. Aki igazán keresi Őt, az megtalálhatja. Kézbe vesszük a Szentírást és átéljük, hogy Ő szól. Elmondja, szeret, és rávilágít arra is, amit tett értünk. Meghalt értünk a kereszten, és ha ez így van, márpedig így van, akkor ő nem hagy magunkra. Kizárólag rajtunk áll a Vele való kapcsolat, az Általa kínált új élet.

Isten bemutatja művét, és Jóbnak és a mindenkori embernek el kell ismerni, nincs a teremtéshez fogható. Az ember csak kutatgatni tudja isten munkáját, de hasonlót létrehozni nem képes. Isten úgy alkotta meg a világot, hogy benne minden engedelmeskedik Neki. A teremtett világ erői az Úr kezében vannak. Minden a szavára figyel. Amitől az ember fél, az Isten előtt elnémul. Gyönyörű példa erre, amikor az Úr lecsendesíti azt a vihart, ami a tanítványokat halálfélelembe sodorta. Jézus felállt és teljhatalommal szólt rá az elemekre, és ezek engedtek Neki.

Az állatvilág csodái is az Úr alkotásai. És Ő ezeket nemcsak megteremtette, hanem gondoskodik is róluk. Az élőlények legnagyobbjai, az ember számára megközelíthetetlen félelmetes teremtmények is Istennek engedelmeskednek, és az Ő gondoskodására vannak szorulva. A test csodálatos működése is Isten műve. Minden összhangban van, a legnagyobb, legerőteljesebb, a legapróbb élőlény testében is. Vannak olyan teremtmények, amiket az ember nem tudott Jób korában szolgálatába állítani, de Isten ezeknek is Ura. Csodálatos Urunk van. Őreá bízhatjuk életünket. Nem kell félni, mert megbízható. Az állatvilág sem fél, tudja, Isten gondoskodik róla. A madarakat az Úr Jézus példaként állította elénk. Figyeljünk rájuk, nem aggódnak, mert tudják, hogy Isten eltartja őket. Ezzel arra is rámutatott, az ember értékesebb a madaraknál, ezért még inkább gondoskodik gyermekeiről, az Atya.

A szentíró rámutat, merítsünk erőt a hithősök kitartásából, bizonyságtételükből (Zsid 12,1-17). Ne gondoljuk, hogy a saját helyzetünk a nehéz, nekik sem volt könnyű. Rengeteg akadályt állított eléjük a gonosz, de ők nem hátráltak meg, hanem Istenre figyelve, hit által félretaszították az akadályokat, és tovább mentek. Sátán meg akarja akadályozni Istenhez való közeledésünket. Ha ezt nem sikerül, akkor meghátrálásra igyekszik kényszeríteni. Azonban figyelhetünk Urunkra, és Ő ad erőt, a kitartásra. Sőt az Ige üzeni, nézzünk mindig Jézusra. Lássuk meg, hogy Ő is kitartott, nemcsak egy darabig vállalta a szenvedést, hanem egészen vérig, a meghalásig. Jézus nem végzett félmunkát, befejezte, amit az Atya Rábízott, és végbevitte megváltásunkat. Ha Őreá tekintünk, megerősödünk. Nézzünk Rá, merítsünk erőt Urunk helytállásából, Lényéből, hogy el ne csüggedjünk. A csüggedés azt sugallja, nincs értelme tovább hinni, tovább menni. Amikor elcsüggedünk, feladjuk a változás reményét. Azt gondoljuk nincs tovább út. Ha Jézusra tekintünk, megerősödünk abban, hogy igenis van tovább. Vele győzhetünk a nyomorúságok felett. Megoldás életproblémáinkra.

A bűn ellen vívunk harcot. A tanítványok az Úr Jézus katonái.., Harcukat a bűn és a gonosz ellen vívják. A harcban meg lehet sebesülni, és el lehet esni. Azonban, aki Jézus csapatában harcol, ha elesik is, csak a teste hal meg, lénye Krisztussal él az Atyánál. Aki ebben a földi életben elfogadta a kegyelmet és Isten Lelke által új teremtéssé lett, az emberek tekintetében vereséget szenvedhet. Legyőzhetnek minket, elvehetik az életünket, de Jézus által örök életünk van. Ezért fontos, hogy kitartsunk, ne forduljunk el Urunktól, hanem menjünk Vele halálon át is az életre.

Isten alkalmazza a fenyítést, de ettől nem kell megijednünk, mert javunkra teszi. Szeretetét mutatja, hogy megfenyít, mert ez azt jelenti, foglalkozik velünk. Azt akarja, hogy megértsük akaratát. A fenyítés döbbenthet rá, hogy rossz úton vagyunk, és vissza kell fordulnunk. A tékozló fiút az élet nyomorúságai döbbentették rá, hogy az Élet, otthon az atyai házban található. Idegenben pusztulás, otthon élet van.

Az Úrra figyelve, törekedjünk a megszentelődésre. A megszentelődés azt jelenti, haladok az úton. Egyre előrébb jutok, és növekszem a hitben. A megszentelődés eszköze Isten igéje. Olvasom és megcselekszem.

 

 

Eldőlt a szívemben

 

1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

 

2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,

Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

 

3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Mögöttem a világ, előttem Jézus,

Mögöttem a világ, előttem a kereszt,

Nincs visszaút, nincs visszaút!

 

 

Isten áldásával.

Stop!

 

B

elénk hasít az ige, szinte stop táblát rak elénk, és azt mondja: „Állj meg!” Hát nem különös, épp reggel teszi ki Isten a stop táblát, amikor már tele van a fejünk különféle tervekkel (Jób 37,14-24). Már melegszik a motor, indulni kell, és az Úr így szól: Állj! Igen, állj, álljunk már meg, nemsokára karácsony, álljunk meg, hogy ne csak belesodródjunk, hanem valóban ráhangolódjunk. Álljunk meg és gondoljuk végig Isten csodáit. Mennyire kell ez a felszólítás, hisz az igét is oly sokszor, rohanva, kapkodva olvassuk el. Talán néha el sem olvassuk, csak keresünk egy áhítatot, kicsemegézzük a bátorító gondolatokat, és megyünk tovább. Igénk ma azt kéri, álljunk meg, és gondolkodjunk Isten dolgain. Gondoljuk végig az Ő csodáit. Már volt szó az elmúlt szakaszokban Isten teremtett világáról, ami szintén áhítatra serkent. Ha megállunk és gyönyörködünk a világ szépségeiben, Isten felé terelődnek a gondolataink. Levesszük a sarunkat és dicsérjük Őt.

Lépjünk most tovább, mert van más csodája is Istennek, a legnagyobb csoda, amihez fogható nincs, és ami egyedül segít rajtunk, Jézus emberré létele. Nincs nagyobb csoda annál, hogy az élő szent Isten, mindenek Teremtője emberré lett, és eljött erre a világra. Eljött az emberekhez, akik hátat fordítottak Neki, akik gyakran tudni sem akarnak róla. És amikor eljött nem szeretettel várták. Nem nyíltak az ajtók a szívek, nem, mert minden lényegesebb és sürgősebb volt. Az ember maga akart lenni, és ma is maga akar. Majd ő megmutatja, hogy mindent megold. Ami szerinte nem jó, azt kijavítja. És mégis eljött az Úr, azért mert szeret, és segíteni akar. Meg akar menteni saját magunktól is. Örök életre szeretne megmenteni. Eljött, hogy találkozzon velünk. Állj meg, halld a hívását, és engedd közel magadhoz! Ő csendesít le, tölt igazi békességgel. Azt akarja, hogy Általa megbéküljünk az Atyával. Többet akar adni egy kis érzelmi töltésnél. Magát adja nekünk. Így, ha ezt meglátjuk, és beengedjük Őt az életünkbe, Vele mehetünk tovább. Együtt az úton Jézussal. Ha ezt átéljük, minden más lesz. A világ nem biztos, hogy megváltozik, és nem tűnnek el a fenyegetések sem, de mi leszünk mássá. Jézussal más az élet. Oldalán oltalom van. Ő igazi életet készít, aminek Ő a középpontja. Csak Jézussal lehet más az életünk. Csodálkozz Rá a Csodára!

Aki elcsendesedik, annak elér a szívéig az ige, és megbátorodik. Nagyszerű bizonyság ez: „Még nem látják a napfényt, bár az ott ragyog a fellegek mögött.” A felhők eltakarják ugyan a napot, de az ott van. Ez a bizonyságtétel. A felhők mögött nap ragyog. Ne a sötétséget, a borús eget figyeljük, hanem lássuk meg, mögötte napunkat, Jézust! Ne engedjük elnyomni a valóságot, a pillanatnyi rossznak. Gondoljunk mindig arra, a nap jelen. Jézus itt van akkor is, ha most annyi minden el akarja takarni. Isten jelen van életünkben ma is. Amikor a sok rossz hírt, az egyre nagyobb számokat halljuk a járvánnyal kapcsolatban, tekintsünk mögéjük, és lássuk meg a fényt, a felhők mögött. Lássuk meg, az Úr itt van, hívjuk Őt segítségül. Mert a sötétséget is csak a fény oszlatja el, így a minket fenyegető veszélyeket, a bűn erejét is, csak a fény, a világ Világossága szüntetheti meg.

A hit hatalmas csodáit mutatja be a szentíró (Zsid 11,23-40). Isten a hitünk által nagy dolgokat cselekszik. Azért kapjuk meg ezt az ajándékot, hogy rajta keresztül Isten hatalma megnyilvánuljon az életünkben, a környezetünkben. Most Mózesről olvasunk. De rámutat arra is, hogy a hit a letelepedés után, Kánaán földjén is működött. Sőt az Úr Jézus is az emberek hitét használta fel. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit ma is működik. Sokan tapasztalják meg hatását saját életükben.

Hit által cselekedtek Mózes szülei is.  Hit által túlláttak a fáraón, mert a hit ezt jelenti. Nem csupán a magam világát látom, nem az embereket, sem a fejedelmeket, hanem rajtuk túl, Isten világát. Ez a látás erőt ad a cselekvéshez. Aki hit által lát, az tud másképp tenni, mint ahogy azt elvárják tőle. Az szembe tud fordulni a romboló, ártó parancsokkal, akkor is, ha tudja, ez kerülni fog valamibe. Elrejtették Mózest, mert hitük arra szólította fel őket, hogy menjenek szembe a fáraó parancsával. Mit parancsolt a fáraó? Meg kell ölni a fiúgyermekeket. Mit parancsol Isten? Ne ölj! Védd az életet! Ne ítéld halálra a még meg sem született gyermeket, és ne öld meg, mielőtt megszületne. Tiltás ellenére cselekedtek, mert Isten szavára figyeltek. Mindig figyelj az Igére, és vállald az életet! Ha így teszel, az Úr megőriz. Fontos még hozzátenni, aki úgy fordult a meg nem született élet ellen, hogy nem ismerte az Urat, ha bűnbánattal jön, van bocsánat. Az Úr felszabadít, és meggyógyítja a sebeket.

Mózes szülei és Mózes is szembe mentek a félelemmel. Nem engedték, hogy eluralkodjon rajtuk. A gonosz fegyvere a félelem, az önmagunk féltése, ezáltal bénít le, tesz cselekvésre képtelenné. Azonban, aki találkozik az Úrral és hit által Rátekint, nem fél, az nem bénul le. Miért? Mert felismeri és megtapasztalja, hogy az Úr hatalmasabb félelmeinél, minden problémájánál. Aki hit által él, az túllát a földi valóságon, és beletekint a láthatatlan világba. Aki látja hit által a láthatatlant az nem fél, az kitart Isten ügye mellett. Aki a láthatatlanra figyel, felismeri az igazi értéket. Az meglátja, hogy Egyiptom, a világ minden kincsénél többet ér Krisztus. Az Úr is lemondott az ördög által felkínált világi kincsekről, Istenért, akarata teljesítését.

A hit cselekedeteit nem lehet hit nélkül utánozni. Megpróbálták az egyiptomiak is, amit Isten népe, de ők elvesztek. Isten nélkül, a Vele való szövetséges kapcsolat nélkül nem megy. Akit nem a Szentlélek vezérel, csak utánzó, de ez nem lesz minőség, csak silány utánzat.

Hit által a mai napig hatalmas dolgok történnek, és történhetnek. A kérdés, használjuk-e hitünket? Ráépítünk e Urunk hatalmára? Segítségül hívjuk-e Őt?

 

 

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh

 

1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, :/: Ó, segíts, Jézusom,

Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj

gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtérít -

hetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szív-

ből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyil-

ván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd

vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bár-

mi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen

virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz

hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig

Tisztemet hűn betöltsem.

6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó

szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel

menjek be Ábrahám kebelébe.

 

 

Isten áldásával.

 

Egy jobb haza felé

 

A

hogy elolvastam a mai részt elcsendesedtem és arra gondoltam, látom én így mindenben Istent hatalmát (Jób 36,26-37,13)? Tudom Őt mindenért magasztalni? A szentíró a természet működése mögött az élő Istent fedezi fel. Minden Isten parancsára történik. A természet elemei nem maguktól nyilvánulnak meg, hanem Isten szavára, az Ő akaratából. Álljunk meg és csodáljuk a természet szépségeit, és dicsérjük értük az Urat. Jó, ha meghalljuk ezeken keresztül is az Úr üzenetét. Jób korában még nem ismerték közelről Istent. Nem volt kijelentés, még nem jött el a megtestesülés ideje. Ezért igyekeztek Őt meglátni a természetben is. Ők még közelebb voltak a teremtéshez, messzebb a modern világtól és tudták, hogy mindazt a csodálatos dolgot, amit a természet működése jelent, Isten teremtette. Neki még eszükbe sem jutott, hogy mindezek csak úgy maguktól jöttek létre. Nem az embert imádják. Elihú szavai meghódolnak a természet Ura, az élő Isten előtt. Látja, minden az Istenre mutat, minden az Ő kezéből jön.

Elihú meghallja Istent a természet erőinek a működésében. Felismeri, van, amikor büntetésből adja a különféle természeti katasztrófákat, és van, amikor ugyanazok az erők szeretetből érkeznek, és áldást adnak. A természet munkája segíti az embert.  Termővé teszi a földet, segíti a gabona és a gyümölcsök, zöldségek érését, táplálékot ad az állatoknak. Isten figyelme mindenre kiterjed, gondoskodik az ég madarairól és a mező virágairól. Hogyne törődne akkor az övéivel. Az Úr Jézus is megfigyelte a természetet és felhasználta példázataiban. Mindezekkel utalt Isten gondviselő szeretetére. Amikor látjuk a természetet, gondoljunk Istenre, és jusson el a szívünkig, így gondoskodik rólunk. Mindezekkel aggódásmentes élet felé terel minket. Azt akarja, hogy figyeljünk Isten természetben végzett munkájára, és ebből bizalmat merítsünk. Higgyük, hogy rólunk is így gondoskodik, mert értékesebbek vagyunk ezeknél az Ő szemében. Nem kell félnünk, csak Atyánkra tekinteni.

Halljuk meg azt is, amikor keményebben szól, ezt is azért teszi, mert szeret. Azt akarja, hogy a félelmetes jelenségek, és történések által elkezdenénk Őt keresni. Amikor eltávolodunk Tőle, igyekszik megállítani a lejtőn, és azt szeretné elérni, hogy visszatérjünk Hozzá. A tékozló fiú visszatéréséhez is szükség volt az éhínségre. Ez az esemény vitte benne végbe a felismerést, hogy az Atya nélkül el fog pusztulni. Ha nem akar idegenben éhen halni, akkor egyetlen lehetősége maradt, haza kell mennie. És amikor ezt megteszi, megismeri az Atya szeretetét. Megismeri azt az oldalát, amit eddig nem látott. Most már másképp látja az Atyát. Rossz képünk van Istenről, de ha hazamegyünk, felfedezzük atyai szeretetét, átéljük ingyen kegyelmét, megtapasztaljuk a visszafogadtatást. Mindezt kegyelméből.

A hit hőseit láthatjuk a következő versekben (Zsid 11,8-22). Azokat az embereket, akik hitben és hit által cselekedtek. Hittek Istenben és teljesen rábízták magukat! Ez azt jelentette, Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, vagyis tette, amit az Úr mond neki, hogy nem látta előre a célt. Nem tudta hova megy, de bízott az Úrban. Elindult nem tudva hova megy. Nem kapott Istentől egy prospektust arról a földről, nem látta előre leendő lakhelyét. Ment, mert hitt Istennek, megbízott Benne. Milyen bizalom van a szívemben Isten iránt? El tudok úgy indulni, hogy nem tudom hová megyek, csak annyit, hogy az Úr hív? Rámerem mindenben bízni magam?

Ábrahám maga mögött hagyta addigi életét, mindent elhagyott, Istenért. Hogyan volt rá képes? Várta az Istentől készített várost, a jobb hazát. Ő nem kötődött ehhez a világhoz, képes volt felállni és továbbmenni, mert előretekintve látta, Isten jobbat készített ennél, ami itt van. Jobb, mennyei haza után vágyakoztak. Ők idegenek és jövevényék voltak a földön. Ennek a tudatában éltek. Nem táboroztak itt le, nem ragaszkodtak mindenhez foggal és körömmel. A jobb után vágyakoztak. Aki nem látja az Istentől készített jobbat, az a földi világhoz ragaszkodik. Az képtelen lesz ezt az életet elengedni.

Lássuk meg az Istentől készített jobbat, és engedjük el a világot. Ne itt várjuk boldogságunkat. Ne a világtól várjuk a segítséget, a megoldást. Az egyháznak van Ura, Aki gondoskodik róla. Mi nem e világhoz, hanem Isten világához tartozunk. Mindez hit által lehet valóság. A hit ad erőt a tovább -vándorlásra.  A hit munkálja ki, hogy ne adjuk fel, hanem bízzunk az ígéretben. Ábrahám hitben kapott erőt, hogy tovább menjen, amikor még nem volt gyermeke. Több évtized is eltelt, amíg az ígéret megvalósult, de ő hitben ment tovább. Nem adta fel, nem csüggedt el. Az Istenbe vetett hit, a belé vetett bizalom lendít át a holtponton. Ő ad erőt, amikor feladnánk. A hit összekapcsol az Úrral, és az Ő ereje továbbvisz. Ehhez kapunk segítséget az igében. Ha olvassuk, meglátjuk az Úr hatalmát, megismerjük Őt, és világos lesz, Isten nem téveszt meg. A bukások sem az Úr miatt, hanem türelmetlenségünk végett következnek be. Mi azonnal szeretnénk eredményt. Mindent ebben a világban akarunk. Azonban Isten egy jobb hazát készített, és e hazafelé terelget. Jézus Krisztusban tette lehetővé, hogy hazamehessünk.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

Isten áldásával.

 

Hit által

 

M

ég mindig van mondanivalója Elihúnak (Jób 36,1-25). Még nem fogyott ki a szóból, és ebben van jó is. Mégpedig az, tud Istenről beszélni. Nem intézi el néhány betanult gondolattal, hanem maga igyekszik megfogalmazni mindazt, amit tud róla. Már az is elismerésre méltó, hogy érdekli Isten. Gondol rá és szeretné tudni kicsoda. Mert ez a beszéd azt üzeni, Elihúnak fontos volt eddigi élete során az Isten. Igyekezett Őt megismerni. Voltak kérdései az Istenről, az életről, a világról. Vannak-e kérdéseink? Fontos-e nekünk Isten? Igyekszünk-e Őt megismerni? Mindent megelőz Isten megismerésének kérdése az életemben? Mivel kereste Istent, és Neki tette fel kérdéseit, tudott Róla beszélni. Van mondanivalóm Istenről. Ez megragadott és arra gondoltam, vajon mi tudunk-e így odaállni mások elé, van mondanivalóm Istenről? Szeretnék Istenről beszélni neked. Szeretném elmondani, amit Tőle kaptam, amit megismertem belőle. Van-e Istenről mondanivalód? És fontos-e, hogy azt közöld mással? Az Úr azért hív el, hogy Róla tegyünk bizonyságot, beszéljünk róla másoknak.

Minden ember Őt szemléli, mondja ez a barát. Őt szemlélem mindennap? Ővele ébredek, hozzá visz első gondolatom?  Csodálom tetteit, és magasztalom Őt? Azért kapunk új napot, hogy keressük Őt, nyissuk ki a Bibliát és csodáljuk a hatalmasan cselekvő Urat. Emeljük Rá mindenkor tekintetünket, gyönyörködjünk Benne. Mert Ő már nincs távol. Mi már nem úgy vagyunk, mint Jób és társai, akik csak messziről szemlélhették Istent. Mi karácsonyra készülünk, és ez jelzi, Isten közel jött az emberhez. Emberré lett, hogy találkozhassunk Vele. Jézusban itt van, mert azt akarja, hogy ne, mint egy távoli Lényt csodáljuk, hanem, mint aki közellévőt, hívjuk segítségül.

Isten nem egy tárgy, amit csodálhatunk szépségéért, nagyságáért. Ő élő valóság, Akit megtapasztalhatunk. Azért érkezett a világunkba, hogy aki hall Róla, az hívja segítségül. Kiáltsunk Hozzá, Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam. És, ha ez a kiáltás őszintén elhangzik, Ő megáll életünk mellett. Kész könyörülni, meggyógyítani, megszabadítani, új élettel megajándékozni. Azért jött, hogy megszabadítson mindabból az igából, ami alá sátán kényszerített. Az Úr Jézus azt kéri vessük Rá terheinket, mert Ő Isten Bárányaként magára vette minden bűnünket. Karácsony is azt üzeni, lehetünk szabadok. Eljött a Szabadító. Élj a lehetőséggel, légy szabad, mert Ő leoldotta márt a köteléket.

A hitről beszél a szentíró, és ebből megtudjuk, hogy az meggyőződés, bizonyosság (Zsid 11,1-7). Nem elvont fogalom. Nem hiszékenység a hit, hanem meggyőződés és bizonyosság. Miről? Istenről. Meggyőződöm hit által, hogy Ő létezik. Ma is mindenki meggyőződhet és megbizonyosodhat Isten valóságáról. Nagyszerű ez az ige, rámutat, meg lehet győződni Isten valóságáról és hatalmáról. Aki igazán meg akarja Őt ismerni, az meg is fogja. Elég az Igét kézbe venni és nyitott szívvel olvasni. A Biblia szavain keresztül az Úr megszólít, rádöbbenünk, hogy Ő él. És mivel él, szól és cselekszik. Mert, amikor az igét olvasva halljuk a szavát, látjuk, amiket tett, a mi szívünkben is megfogalmazódik, én is Tőle kérek segítséget. Elé viszem bűneimet, betegségeimet, minden problémámat, és Isten megkönyörül. Jézusban lehajol és kész kiemelni a bűnből, új szívvel ajándékoz meg. Aki mindezt a saját életében megtapasztalja, annak bizonyossága lesz Isten felől. Aki így meggyőződik, annak a szívéből elő tör a hála, az már Neki akar élni és szolgálni. Kinek szolgáljunk, kinek éljünk, ha nem az élő Istennek? Kit kövessek, ha nem azt a Jézust, Aki meghalt értem a kereszten. Aki ma is hatalmas csodákra képes.

Hit által értjük meg, hogy Isten teremtette ezt a világot. Aki nem hisz, vagyis nincs kapcsolatban Istennel, mert még nem győződött meg a valóságáról, az még bizonytalanságban van. Hit nélkül csak találgatunk, egyik elmélet követi a másikat, mert kiderül, minden bizonytalan. Azonban a hit bizonyságtétel maradandó. Ezredévek óta hirdeti, hogy Isten a Teremtő. Olyan személyek tesznek vallást, akik saját életükben tapasztalták meg Isten újjáteremtő hatalmát. Jézus Krisztusban újjá teremt, és aki ezt átéli, az előtt nem kétséges, a világot is Isten teremtette.

Isten beszéde által jött létre a világ, micsoda hatalmas szó ez. Isten kimondja a szavát, és meglesz, amit mond. És ezt látjuk az Úr Jézus Krisztusban is. Szól, és a beteg meggyógyul. A béna talpra áll, a leprás megtisztul. Akarom, tisztulj meg, állj a lábaidra, és minden megtörténik. Mert Jézus hozta el Isten teremtő szavát a világunkba. Isten hatalmas szava Ő. Nincs más rajta kívül. Engedjük ezt szót a szívünkbe! Engedjük, hogy az ige ne csak az értelmünkig hatoljon, hanem lényünk mélyéig.

Hit által érthetjük meg, hogy nemcsak láthatók, hanem láthatatlanok is vannak. Van láthatatlan világ, amit testi érzékeinkkel nemcsak hit által tapasztalhatunk. Létezik Isten világa. Azonban ez a világ csak hit által tárul fel előttünk. Annak minden ereje a hit csatornáján keresztül árad az életünkbe. Nem látjuk Isten világát, de erőit hit által megtapasztaljuk. Nem látjuk a levegőt, és az atomokat sem. De mindkettőt megtapasztalhatjuk. Az atom is láthatatlan, ráadásul kicsi, és mégis hatalmas energia feszül benne. Ez az energia képes jót és pusztítást is munkálni. Azonban Isten szavának energiája hit által jó dolgokat végez el. A gonosz az, csak pusztít, de az Úr Jézus azért érkezett, hogy helyreállítson. Bár meglátnánk Őt, és mindennél fontosabb lenne számunkra.

A szerző olyan emberekről kezd el beszélni, akik hit által nagy dolgokat vittek végbe. Hit által Isten hatalma munkálkodott rajtuk keresztül. Hitték, hogy Isten él, és ezért megjutalmazta őket. Aki hiszi, hogy Isten él, Jézus feltámadt, azt megjutalmazza. Mivel? Önmagával. Az átéli, hogy Isten cselekszik az életében, annak élő kapcsolata lesz az Úrral. Akik Őt keresik, átélik, hogy Isten jelen van. Hallják a szavát, tapasztalják munkáját. Ezek a hithősök élő kapcsolatban álltak Istennel. Tetteik Róla beszéltek, azt cselekedték, amit az Úr kért tőlük.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.

 

Meghátrálás nélkül

 

F

olytatja beszédét Elihú, amelyben továbbra is kevés az együttérzés (Jób 35,1-16). Nem éli át a szenvedő helyzetét, sőt azt kívánja, sokáig tartson Jób próbatétele. Nem azt kéri, hogy meggyógyuljon, véget érjen a szenvedés, hanem tartson sokáig. Mit kérünk a másik számára? Imádkozunk-e azért, hogy meggyógyuljon, szabaduljon az, aki még bajban van, és így lássa meg Isten hatalmát? Mert mi már kérhetjük Urunkat, avatkozzon be egy élet menetébe. Emeljen ki a bűnből, szabadítsa meg szenvedélyéből. Mert amikor ezeket átéli valaki, meglátja ki is az Isten. Az ember meghódol, amikor az Úr Jézus szabadítását átéli. Meghódol, mert látja, amit mások nem tudtak megadni, azt Isten elvégezte. Az Úr Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy megszabadítson bűneinktől és Isten országa polgárává tegyen.

Elihú nagyon magabiztos, úgy gondolja mindenkinek megtudja adni a választ. Azt tartja, ő ismeri Istent, és tudja Jób kérdésére is a választ. Vannak jó gondolatai, de Istent igazán csak az Úr Jézusban ismerhetjük meg. Őbenne mutatkozik be mindenki számára Isten. Aki keresi Őt, az megláthatja, Jézusban a Teremtő Istent. Azonban, ha nem Jézus által igyekszünk Istent megismerni, rossz irányba térünk. Ezért ma is figyeljünk Jézusra! Amikor olvassuk a Bibliát, Őt nézzük és azt kérdezzük mit akar az Úr? Az ószövetséget is az Úr Jézuson keresztül értjük meg igazán. Amikor pedig az újszövetséget olvassuk, lássuk meg, hogy élt, cselekedett az Úr. Figyeljük tanításait, mert amit Jézus elénk él, az Isten tökéletes akarata. Isten azt akarja, amit Jézus cselekedett, és azt várja az övéitől, hogy ezt a mintát kövessék. Őt követjük? Mindig megnézzük, hogy abban az élethelyzetben Jézus mit tett? Figyeljük mi volt a fontos Neki, hogyan viszonyult az emberekhez? Ha így figyeljük, látni fogjuk, mit akar tőlünk Isten.

Az ige felemelteti tekintetünket a földről a menny felé. Ezzel az Isten és a köztünk lévő különbségre mutat rá. Isten egészen más, mint az ember. Ézsaiásnál maga az Úr utal erre, amikor elmondja, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az Ő gondolatai a mi gondolatainknál. Ember csupán értelme által meg nem értheti Istent. Azonban Ő kijelentette magát, mert azt akarja, hogy a távolság eltűnjön, és mi annak ismerjük meg, Aki. Ha Ő nem jön közel hozzánk, bálványokat készítünk magunknak. Akkor csak elképzeléseink lennének róla. Kijelentette magát, mert szeret, és azt akarja, hogy igazán megismerjük. Azért küldte el Fiát, hogy Általa szabaddá tegye az utat Önmagához. Aki keresi Őt, az Jézus által juthat el Hozzá. Meglátja, hogy Jézus kereszthalála által a kárpit kettészakadt. Így, azután a bűnös elveszett ember is elindulhat Isten Felé. Jézusba vetve bizalmát, kérheti Isten kegyelmét. Jézus elhozta Isten kegyelmét a földre. Most még élhetünk belőle. Bárcsak meglátnánk ezt. A mostani ünnepkör is erről tesz bizonyságot. Isten kegyelme földre szállt, keresi az elveszett, bűnös embert. A kegyelem lehetővé teszi az új kezdést. Ragadjuk meg ezt!

Csodálatos üzenet, Jézus vére által bemehetünk a szentélybe, mégpedig teljes hittel és igaz szívvel (Zsid 10,19-39). A kereszten megnyílt az út, mehetünk Isten elé. A szentíró fel is szólít, járuljunk Hozzá! Menjünk bátran az Úr Jézushoz minden bűnünkkel, nyomorúságunkkal. Kérjük szabadítását, úgy amint földi élete során is Hozzá mentek a reménytelen bűnösök. Senki nem tudott nekik segíteni, de amikor hallottak az Úr Jézusról, reménység nyílt a szívükben. Legyen reménységünk Jézus iránt. Vére eltörli bűneinket, és Isten gyermekévé fogad Őérte.

Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, vagyis ahhoz, hogy Jézus a Krisztus! Bárki, bármit mond és ígért, aki megtapasztalta bűnei bocsánatát és átélte, hogy szabad az út az Atyához, az ehhez ragaszkodjon. Ne térjen vissza senki a régi életébe, mert az veszélytelenebb, úgy kényelmesebb. A szentíró azt kéri, ragaszkodjanak összejöveteleikhez, akkor is jöjjenek össze Jézus nevében, ha az veszélyes.  Mert veszélyes volt Jézust Megváltónak megvallani.

A szándékos vétkezés itt Jézus megtagadását jelenti. Szándékosan elfordulnak Tőle, mert félnek a következményektől. Megtagadják az áldozatát, ha ezt teszik, nincs bűneikre bocsánat. Nincs, mert pont az áldozatot utasítják el, azt, aki az Ő bűneikért is meghalt. Aki elutasítja a Megváltót maga marad bűneivel. Magának kell Isten elé állnia. Azonban Isten Jézusért bocsát meg, mi nem tehetünk eleget magunkért.

A tanítványok élete gyakran nehéz, de ne adják fel, kapaszkodjanak továbbra is Krisztusba. Bízzunk továbbra is Benne, mert Ő a megoldás. Problémáink idején türelmesen bízzunk Benne. Rámutat az író, még egy kevés idő, és el fog jönni az Úr. Ő nem késik. Krisztus népe nem hátrál meg. Nem fordul el Urától, hanem hittel tekint Rá a nehéz időkben is. Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi, nem fordulunk el Jézustól, hanem vállaljuk Őt. De ez nemcsak elméleti vállalás, hanem azt jelenti, amikor a világ másképp él, mi ragaszkodunk a Krisztustól kapott útmutatáshoz. Azt jelenti, hogy nem hátrálunk meg, minden területen vállaljuk a Biblikus életformát.

 

 

Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS

 

 

1.  

Ó, mi hű barátunk Jézus,

Hordja bűnünk, bánatunk!

Mily dicsőség, hogy nevében

Istenhez fordulhatunk!

Mennyi békét elveszítünk,

Sírva hordjuk bánatunk,

S mind azért, mert hő imában

Őhozzá nem fordulunk!

2.  

Ér-e próba vagy kísértés?

Háborúság zaklat-é?

El ne csüggedj ám miatta:

Vidd imádban Őelé!

Volt-e már ily hű barátod,

Gondod így ki fölveszi?

Látja minden gyöngeséged,

Tárd ki bátran Őneki!

3.  

Nyomja-é bú gyönge vállad?

Földi bánat terhel-é?

Drága Megváltód az orvos:

Vidd imádban Őelé!

Megvet, elhagy, kit szerettél?

Vidd imádban Őelé!

S Ő két karja közt ölelve

Visz a békesség felé.

 

 

Isten áldásával.

 

Többé nem!

 

E

lihú tovább beszél, vallást tesz a teremtésről (Jób 33,1-34,37). A Biblia előtti időben is világosan tudja, hogy Isten teremtette az embert. Lelke alkotta, és lehelete élteti. Az élet Istentől van. Isten adott életet az emberbe miután megformálta őt. Isten Lelke nélkül csak szobrok volnánk. A tudat is Isten munkája. Ő ébreszt tudatra, és ismertet meg magával. Mert még a tudat is kevés, az embert az Istennel való kapcsolat emeli ki a teremtett világból. A teremtésnél többi alkotásánál Isten Lelke tesz többé, általa lehetünk kapcsolatban Teremtőnkkel.

Ez a barát nem akar erőszakkal kényszeríteni, legalábbis ezt mondja. Bár olyan erővel beszél, amiben szintén benne van az erőltetés. Azonban jó, hogy látja, nem erőszakkal mennek Isten országában a dolgok. Bár mindig nekünk is szemünk előtt lenne ez. Ne erőltessünk, és ne kényszerítsünk senkit, mert az Úr vonz. Isten azt akarja, hogy kegyelmét és szeretetét átélve, magunktól induljunk meg Felé. Önként, belső vágyból keressük, azért, mert meg akarjuk Őt ismerni. Ne másoknak való elégtétel legyen, amikor elmegyünk egy istentiszteletre, vagy kézbe vesszük a Bibliát. Ne kényszerből, hanem belső meggyőződésből, és őszinte engedelmességből cselekedjük Isten akaratát.

Nagyszerű bizonyságot hallunk arról, hogy Isten szól az emberhez. Jó végig szem előtt tartani, ezeknek az embereknek még nem volt Bibliájuk, és még az Úr Jézust sem ismerték. Mindezek ellenére van tapasztalatuk arról, hogy Isten szól, és ha az ember kérdezi Őt, válaszol. Milyen tapasztalatunk van nekünk? El tudjuk mi is mondani azt, hogy Isten válaszol? Van tapasztalatom arról, hogy Isten szól hozzám? Amikor olvasom az igét, vagy hallgatom az igehirdetést, átélem, hogy Ő szól? És, amit hallok, azt komolyan veszem?

Ez az ember szinte csodálkozva mondja, hiszen szól az Isten. Ezzel rámutat, rendszeresen hallja Istent. Én is rendszeresen hallom az Urat? Olyan természetes, mint amilyen természetes a nap melege? Az Úr mindennap szól, azonban rajtunk múlik, halljuk-e? Úgy veszem-e, hogy Ő szól. Fontos, akarom-e hallani Isten szavát?

Szól az Isten, így is meg úgy is, ha olvassuk a Szentírást meggyőződhetünk erről. Isten szól, mégpedig sokféle módon. Mindig úgy, hogy az adott élethelyzetben világos legyen az üzenete. Szól Isten a természet által, a próféták által, az írott igén keresztül, és végül a Fiú által szól. Változatosan szól az Úr, de meghalljuk-e? Elihú kimondja mi a probléma, az emberek nem törődnek Istennel. Nem érdekli őket, hogy Isten szól. Te törődsz Isten szavával? Komolyan veszed, amit mond? A nagy vacsora példázatában olvassuk, sorra elutasítják a Gazda hívását. Vacsorára hívja azokat, akiket ott szeretne látni, de azok nem törődnek ezzel. Mindnek van saját programja? A saját programok fontosabbakká váltak Istennél. Pedig Ő úgy szól, hogy egyértelművé válik, ez az Ő üzenete. Isten hív adventben is? Mi a programom? Meghallom Őt, válaszolok Neki? Megyek találkozni Jézussal? Vagy annyi minden más van, hogy el se jut a szívemig, ezeknek a napoknak a középpontja Jézus. Az élet középpontja Ő. Figyeljünk most Rá. Lássuk meg, mindennél többet ér, ha találkozom Vele, ha átélem kegyelmét. Másképp tekintünk az egész életre, a körülöttünk lévő világra, ha meghalljuk az Ő szavát.

Már ez az ember is látja, ha a bűnös bűneit megbánva Istenhez fordul, Ő megbocsát. Mi pedig már azt is tudjuk, hogy Jézusért eltörli bűneinket. Isten az Úr Jézus kereszten való áldozatáért törli el bűneinket, és Ő érte kegyelemből kapunk üdvösséget.

Az Istennel való szövetség fontos eleme a vér, vér kiontása nélkül nincsen bűnbocsánat, mondja a szentíró (Zsid 9,15-10,18). Ezt az áldozatot Krisztus mutatta be, önmagát adta, hogy így eltörölje a bűnt. És ezt az áldozatot, már nem kell ismételni.

Azt is üzeni az ige, elrendeltetett, hogy az emberek meghaljanak. Azonban ezzel nincs befejezve semmi, mert következik majd az ítélet. Az embernek oda kell állnia Isten elé. Krisztus azért jött el és mutatta be az áldozatot, hogy ne magunkban kelljen ítéletre állni. Aki hittel jön az Úr Jézushoz, az megtapasztalja bűnei bocsánatát, és Isten nem őreá, hanem a keresztre tekint. Jézusért van bűnbocsánat és örök élet.

Az Úr áldozatához ígéret fűződik, bűneinkről és gonoszságainkról többé nem emlékezik meg. Nagyszerű üzenet ez, többé nem emlékezik meg. Akiknek eltöröltettek a bűnei, azoknak meg van bocsátva. Isten nem emlékezik meg a múlt tetteiről, Ő Krisztus áldozatára emlékezik. Arra emlékezik, hogy ki van fizetve, el van törölve. Legyen ez erőforrásunk. Krisztusban el vannak a bűneim törölve. Amit letettem, és megbántam, az nincs. Krisztussal újat kezdhetek. Nem kell ismételni az áldozatot, a múlt helyett az új életre figyelhetek.

 

BŰNÖS VAGYOK

 

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

 

Isten áldásával.

Önmagát adta

 

E

lihú, a legfiatalabb barát szólal meg (Jób 32,1-22). Az előtte szólók tehetetlensége haragra indítja. Úgy látja nem tudtak Jóbnak megfelelni, őt pedig szétfeszíti a mondanivaló. Haragszik Jóbra is, mert igaznak tartja magát. Nehezen tudja elfogadni, hogy Jób olyan, amilyen. Nem akar a jelenlegi helyzetből kiindulni. Hányszor mi is nehezen fogadjuk el azt, ahol a másik tart. Minket is a harag vezet. Ebben a haragban megnyilvánul a tehetetlenség is. Elihú úgy látja, van válasz Jóbnak. Válasz mindig van, csak el kell kérni, és ki kell várni. Ott tévedünk, amikor saját kútfőből merítünk. A válasz Istennél, az igében található.

Ez az ember nem szól azonnal, mert fiatal társaihoz képest. Jó látni, megadja a tiszteletet. Feszül a mondanivalótól, de kivárja, míg az idősebbek befejezik. Elihúban van tisztelet, maga elé engedi az idősebbeket, sőt kész tanulni tőlük. Figyelte szavaikat, mert úgy gondolta, az idősebb, korosabb emberek bölcsek. Az évek sokasága bölcsességet hirdet vélte Elihú. Azonban meglátta, ez nem így van. Az évek sokasága önmagában nem jelent bölcsességet. Bizonyos területeken megvannak az idősebb embernek a tapasztalatai, de nem biztos, hogy bölcs is. Nem biztos, hogy igazán ért az élethez. Miért? Mert az igazi bölcsesség Istentől jön. Isten Lelke ad bölcsességet. Nem saját termék a bölcsesség, hanem az Istennel való élő kapcsolat gyümölcse.

Elihú figyelte társait, meglátta, hogy ők maguk akarták meggyőzni Jóbot. De ez nem sikerült nekik. Mi is hányszor akarjuk meggyőzni a másikat, ami nem más, mint saját akaratunk ráerőltetése. Azonban ez nem út. Jézus nem erőltette az emberekre akaratát, hanem életével, és tetteivel igyekezett meggyőzni őket. Csodái, a bűn és a betegség felett aratott győzelmei jelezték, Istentől érkezett. Azonban sokakat ez sem győzött meg. Az ember szíve megkeményedett, gyakran szándékosan bezárul Isten előtt. Mennyi csodát láttak és mégsem tértek meg. Egyszer az Úr Jézus azt mondta, ha mindazok a csodák Tíruszban történtek volna, mint amit Kapernaumban átéltek, zsákban és hamuban tértek volna meg. Mennyi mindent láttunk és hallottunk már az Úr munkájából, megtértünk igazán? Övé már teljes szívünkkel az életünk? Még mindig mi vagyunk valakik, vagy már megüresítettük magunkat és engedjük, hogy az Úr Jézus vegye át az uralmat? Imádságunk már nekünk is, amit a Keresztelő mondott: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem?

Ez a barát meglátta a lényeget: „Csak Isten győzheti meg őt, és nem ember!” Ez a lényeg, és ezt tartsuk szem előtt. A másikat nem mi győzzük meg, hanem egyedül az Úr. Az Ő Lényének jelenlétében, igéjének hatása alatt látja meg az ember önmagát, és ismeri fel bűneit, és kiállt az Úrhoz. Isten az Aki meg tud győzni minket a rossz irányról, bűneinkről. Ezért figyeljünk erre. Ne mi akarjuk meggyőzni a másikat, mert az csak a másik legyőzése lesz. Az igazi meggyőzés a Lélek munkája. Ő mutatja meg, Krisztusra vagyunk utalva. A Lélek tárja fel Isten dolgait előttünk.

Elihú végül szólásra emelkedik, mert unszolja a Lélek. Isten Lelke készteti szólásra, mert kapcsolatban van Vele. Nem a magáét igyekszik mondani, hanem azt, amit kap. Ez a lelkigondozás fontos szempontja. Figyelek a Lélekre, és azt adom tovább, amit Tőle kapok. Addig várok, amíg meg nem látom, mi Isten üzenete. Ez a barát igyekszik tisztán átadni Isten üzenetét. Nem akar személyválogató lenni. Ez is fontos, merjük elmondani mindenkinek, amit ránk bízott az Úr. Elihút nem az vezérli, kinek szabad elmondani, kinek nem. Ki, mit szól majd hozzá. Arra sem figyel ki sértődik meg és ki nem, egy dolog számít, hallják, amit Isten mond.

Az első szövetségről beszél részletesen a szentíró (Zsid 9,1-14). Rámutat, a szentek szentje volt legbelül, elválasztva az emberektől. Ott jelent meg Isten dicsősége, de jelenlétébe csak a főpap léphetett be, ő is egy évben csak egyszer. Akkor is vért kellett vinnie, amit önmaga és a nép bűneiért mutatott be. Isten elé nem állhatott a bűnös ember. A főpap mutatta be az áldozatot, és Isten megkönyörült az áldozatért. Isten felé zárva van az út, azonban Jézus azért jött, hogy szabaddá tegye. Ő az Út Istenhez. Nincs más. Ő a saját vérével járult Isten elé. A kereszt által félretétet mindaz, ami oda állt Isten és az ember közé. Jézus épít hidat, Ő köt össze az Atyával. Lépjünk Rá erre a hídra, ragadjuk meg a lehetőséget, és menjünk az Úr elé.

Ezekben a sorokban is meglátjuk karácsony lényegét. Az Úr Jézus Krisztus önmagát adta. Ez az igazi ajándékozás, magunkat adni. Az emberi szokások, az anyagiasság elterelt ettől. Magunkat adni nem kerül pénzbe, az nem lendíti fel a kereskedelmet. Ezért a mammon propaganda gépezete rávezetett minket az ajándékvásárlásra. Ami bálványimádássá nőtt. Minden bálvány viszi a pénzt, belőle élnek emberek. Azonban az Úr Jézus eljövetelével semmilyen bálványra nincs szükség. Jézus a kapcsolatot teszi az első helyre. Kapcsolat Önmagával és egymással. Ebben a kapcsolatban mindenki magát adhatja. Annyit beszéltünk már erről, és még sincs így. Könnyebb ajándékot, mint magunkat adni. Az ajándékot odaadjuk és mindent letudunk. Amikor magunkat adjuk, akkor az időnket, gondolatainkat is adjuk. Törődést adunk, kifejezzük te vagy a fontos. Ezt tette Isten, amikor emberré lett Jézusban.

Amikor Pál által Efézusba érkezett az evangélium, megérezték az ötvösök. Akik hívőkké lettek nem vásárolták a kegytárgyakat. Már nem volt rá szükségük. Ajándékba sem adták, mert helyettük Krisztust és önmagukat vitték. Vigyük mi is magunkat, Krisztustól kapott új életünket bele a világba. Oda, ahol épp vagyunk.

 

 

CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK

 

1.  

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.  

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.  

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.  

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

 

Isten áldásával.