Módszer

A

 Zsoltárírónak nem könnyű az élete, hiszen folyton veszélyekkel kell szembe néznie. Állandóan a felállított csapdákat kerülgeti, nehogy beléjük zuhanjon. Ebben a feszült helyzetben sem roppan össze, de nem is borul ki. Bizony velünk gyakran megtörténik, hogy egy frusztrált helyzetben kiborulunk, vagy másképp mondva, elveszítjük a fejünket. 

Hogyan lehet ezt elkerülni? Ha megnézzük a zsoltáros milyen módszert használt (Zsolt 119,97-112), hogy talpon maradjon, ember maradjon, Isten gyermeke maradjon, minden élethelyzetben. Módszerét így nevezi meg: „Egész nap azon (törvény) elmélkedem” (97). Tehát nem csupán elolvassa az igét, hanem kívülről is megtanul verseket. Mi is követhetjük példáját. Akár a napi biblia olvasásunk során, azt a verset, ami megragadja szívünket, gondolatunkat, megtanuljuk, vagy felírjuk egy darab papírra, amit napközben többször elővehetünk és általa bárhol és bármikor felidézhetjük azt az igét. Ha így cselekszünk a nap végére már teljesen a vérünkben lesz, átjárja szívünket és gondolatainkat. 

Ennek következtében nem a bosszúságainkra, vagy ellenségünkre, hanem az igére, általa Urunkra fogunk figyelni. Ez a módszer olyan lehet számunkra, mint a vérátömlesztés. Amikor az igét ismételgetjük, kitisztulnak a mérgező gondolatok és indulatok a szívünkből, és helyére krisztusi, biblikus indulatok, gondolatok érzelmek áramlanak.  A zsoltáros módszerét mindenki életkortól függetlenül képes megtenni. Nem kell más hozzá, csak elhatározás.

Minél több igét beengedünk a szívünkbe, annál jobban lámpássá válik számunkra Isten beszéde. Csak a rendszeresen használt és megélt ige, válhat útmutatássá, jelzőtáblává utainkon. Gyakran találjuk magunkat sötétségben és fogalmunk sincs, hogy merre is menjünk, mi lesz a helyes lépés. Milyen jó, hogy Isten nem hagy bennünket sötétben botorkálni, hanem elküldte számunkra az igazi fényforrást, Jézus Krisztust. Ő a világ világossága, és ha magunk elé engedjük, nem járunk sötétben, mert megvilágítja az utat. Azaz kigyújt előttünk egy-egy igét, amelynek fényénél megláthatjuk a helyes irányt.

Újszövetségi igénk (Zsidók 12,4-11) folytatja a tegnapi gondolatot, miszerint Jézus vállalta a keresztet. Ha Ő nem fordult vissza, és elment a végső határig, a meghalásig, akkor a gyülekezet tagjai sem hátrálhatnak meg. Több fronton is támadásoknak voltak kitéve, és akadtak olyanok, akik fel akarták adni hitüket. Úgy gondolkodtak ha szenvedés, hátrányos helyzet is járhat a jézusi tanítványsággal, akkor visszafordulnak. A szentíró azonban Jézus keresztjére irányítja figyelmüket. Nézzétek, Ő elment a véres, szörnyű szenvedésig és a halálig, ti azonban még nem tartotok ott, hát ennyit nem tudtok érte vállalni. Vajon én mit, és mennyit tudok vállalni az én Uramért, hol húzom meg a határt? Az Úr végezze el bennünk, hogy a kritikus pillanatokban, amikor feladnánk a küzdelmet, merítsünk erőt Jézus szenvedéséből. Lássuk meg, hogy amikor megvalljuk Jézusba vetett hitünket, és vállaljuk az Ő életét, tanítását, az harc a gonosszal szemben. Ne lepődjünk meg, ha a gonosz is vissza támad. Jézus Krisztus azért állította bele a világba övéit, hogy, a világ világosságaként oszlassák a sötétséget. Hiszen amilyen mértékben beárad a fény a világba, olyan mértékben csökken a sötétség.

Az átélt szenvedések miatt kéri a levél írója az olvasókat, hogy ne keseredjenek el, és ne csüggedjenek, hanem Isten szeretetét lássák meg benne. Legyen ott a szívükben a hála, hogy méltónak bizonyultak az Úrért való szenvedésre. Isten a szenvedés eszközét használja fel arra, hogy formálja övéit. Isten, mint szerető atya a jellemünk formálása, a helytelen cselekvéstől való megőrzés érdekében használja a fenyítést is. Ez azonban nem baj, hanem azt jelenti. Atyám szeret, törődik velem, és fontos számára, hogy mivé válok.

A mai ember nem szereti a fegyelmezést, a fenyítést, azonban Isten alkalmazza érdekünkben, amennyiben szükség van Rá. Az Ószövetségben is megfigyelhetjük, hogy Isten felhasználja népe formálása, vagy a jó útra való visszatérése érdekében, a fenyítést, amely lehet természeti csapás, háború, vagy fogságba menetel. De mielőtt ezek az események bekövetkeztek, előtte emberein keresztül mindig figyelmeztette őket. Azonban a zsidók nem akarták meghallani Istenük szavát. Valamikor egy özvegyasszony, aki hat gyermekét nevelte egyedül, mielőtt megverte őket, mindig így szólt hozzájuk: Aki nem akar hallani, annak éreznie kell. Mi akarjunk hallani, meghallani az Úr akaratát, hogy ne kelljen érezni.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.