A keresztről szóló beszéd

 

A

 Szentírás első lapjai elmondják, hogy mind a földnek, mind az ember életének van kezdete (1Móz 1,26-2,4/a).  Nem véletlenül vagyunk, nem. Van, Aki akarta, hogy minden létrejöjjön. A Biblia elmondja, hogy ez a Valaki, az élő, Szentháromság Isten. Nagyon nem is kell bizonygatni, hogy Isten élő valóság, hisz ilyen világot ahol élő lények nyüzsögnek, ahol minden él, csakis élő Lény hozhat létre.  Ő készítette el a földet az ember lakóhelyéül, tehát ennek a világnak is konkrét rendeltetése van. Nem csak kialakult és majd lesz vele valami. Istennek mindennel terve van. És csodálatos, hogy ezt a világot nekünk szánta és adta. Mindent úgy rendezett el, hogy a lehető legjobb legyen a számunkra. Itt minden megvan, ami az élethez szükséges. Nem kell semmi más, mint élni mindazzal, amit Isten adott.  Már itt láthatjuk, hogy Ő ajándékozó. Ajándékozó Istenünk van. És majd később fogjuk látni, hogy a Fiút is ideadja, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Igen, mert Isten nem évekre, évtizedekre tervezte az életet, hanem örökre. Azt akarta, hogy minden örökké létezzen, mégpedig Vele való élő kapcsolatra.

Az ember a teremtéskor közvetlen kapcsolatban volt Istennel, beszélhetett Vele, ismerte Őt. Ez csodálatos volt, lényegében erre lett az ember teremtve, kapcsolatra az élő Istennel, és kapcsolatra a másikkal.  Az élet lényege a személyes kapcsolat. A bűn ezt a kapcsolatot törte meg. Jó látni, Isten rábízta ezt a világot az emberre. A földön az ember Istent képviselte.  Csodálatos Istenünk van, bízik az emberben, nem félti tőle azt, amit létrehozott. Mindent a kezére bíz, és az ember feladata, hogy minderre vigyázzon, fejlessze, gondozza. Mindebből jól láthatjuk Isten nem rabszolgának teremtette az embert, hanem szabad akarattal ruházta fel. Önként, és szeretetből hallgatott Istenre. Megtapasztalta az Ő jóságát. Ma is Jézus Krisztusban ilyen szeretetkapcsolatra hív. Azt akarja, hogy megtapasztaljuk kicsoda Ő. És azért hallgassunk Rá, mert megismerjük szeretetét.  Aki találkozik az Úr Jézussal és látja, hogy mit tett Ő a mi elrontott életünkért, és hogy saját vére által ment meg, az nem tudja Őt nem szeretni.  Látom mit tett értem az Úr? Hálás a szívem, és szeretetből Rábízom magam? Felismertem, hogy nekem a Vele való élő kapcsolatban a legjobb. Nem a függetlenség, hanem az Úr Jézus követése jelenti a szabad életet.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Önmaga volt a minta, Önmagához hasonlót hozott létre. Kommunikációra képes személyt. Ezért a kígyó teljesen megtévesztette az embert, nem ezután kell olyanoknak lenni, mint az Isten, mert amikor létre lettünk híva, már Isten képét hordoztuk. Nem a sátán szabadította fel az embert és bontakoztatta ki képességeit, hanem már a teremtéskor alkotóképes volt az ember. Rendelkezett ismerettel, hiszen ismerte Teremtőjét, mégpedig személyesen. Ádám nem teológiai irodalomból szerezte tudását és Isten ismeretét, hanem Isten volt az első, akit megpillantott. Ezt a csodát élte át a vakon született is, megpillantotta azt, Akitől a látását kapta. És Ő mindent elhomályosított. Ma is az a legnagyobb, a mindennél jelentősebb, ha átélem az Úrral való találkozást. Amikor Krisztus arcán felragyog előttem Isten dicsősége.

Minden készült, semmi sem csak úgy magától jött létre, mert magától semmi sem lesz. Aki létrehozza a világot az kívül áll rajta. Mint ahogy, aki a számítógépet létrehozta kívül áll rajta. Az ember teremtése után megáldotta. Isten áldással bocsátja útjára az embert. Áldáshordozóvá teszi, minket is azzá tesz Krisztusban. Az Ő áldását vihetjük bele a világba.  Isten leellenőrzi a teremtést, és azt mondja, igen jó. Tehát átmegy a vizsgán a világ, benne az ember. Isten nem ad ki a kezéből hibás munkát. Azért mondja, hogy igen jó, mert mindent megvizsgált, megpróbált, és a próbát kiállta. A földet úgy adja át az embernek, hogy minden jó, minden rendben van, minden jól működik. És ez valóban így van. A bűneset ellenére is láthatjuk, ezredévek után is kiválóan működik a világ. Ha valamiben azt tapasztaljuk, hogy mégsem, akkor az azért van, mert Istent játszunk, belepiszkálunk abba, ami jól lett megalkotva.  Isten drága kegyelme, hogy kész a Fiúban helyreállítani, amit mi elrontunk. Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett, és orvosa legyen a betegnek.

Pál az evangéliumot hirdeti, de nem igazítja kora előadói stílusához, a tartalmat sem teszi elfogadhatóbbá (1Kor 1,18-31). Ő a megfeszített Krisztusra koncentrál. A keresztről való beszédet vállalja be, bármit is gondolnak és mondanak mások. Miért? Mert megtapasztalta, hogy a keresztről szóló beszéd Isten ereje.  Isten általa munkálkodik. Ezért fontos, hogy ne hígítsuk fel az üzenetet, hanem mindig a megfeszített Úr Jézust állítsuk a középpontba. Mert Ő a Lényeg. A keresztre feszítés megmutatja, hogy milyenek is vagyunk. Nem elég a szép beszéd, a sok ragyogó program, kereszt nélkül elveszünk. Isten a kereszten békéltette meg Önmagával a világot. Csak ott szabadulunk meg a bűntől és leszünk újjá, tisztává. Nincs más, a keresztet nem lehet kihagyni, mert nélküle csak egy vallást kapunk a sok közül. Olyan vallást, ami képtelen az embert megváltoztatni Isten pedig a szívünket akarja újjá tenni. Ha nincs bennünk változás, ha nem leszünk más emberré, a világ sem változik meg.  És ez a változás csakis a kereszt alatt megy végbe. Meg kell látnunk, hogy az Úrnak az életével kellett értünk fizetni. Más nem elég, csak az élő áldozat.

Pál apostol akkor is a keresztről beszél, ha azt némelyek bolondságnak tartják. Saját maga is felismerte, hogy a Messiás meghalt a kereszten. Nem véletlenül jutott Jézus a keresztre, hanem ezért a pillanatért jött. Jézus tudatosan vállalta értünk a keresztet. A kereszten ragyog fel Isten bölcsessége és ember szeretete. Ott láthatjuk meg, mit volt képes megtenni a bűnös emberért.  Nem tartotta vissza a Fiát a brutális szenvedéstől és haláltól. Ott a kereszt tövében ragyoghat fel Isten mentő szeretete. Az egyik lator a kereszten fordult Hozzá, mert meglátta, hogy Jézus Isten.  Felismerte, hogy van hatalma neki megbocsátani, és Jézus vére eltörli addigi életét, mindazt, ami mögötte van. A római százados előtt pedig a kereszt tövében állva ragyogott fel, hogy ez az ember valóban Isten Fia. Felragyogott már ez előtted? Leborultál Előtte és követed Őt?

Amire az emberi tudás, bölcsesség nem képes, azt elvégzi a keresztről szóló beszéd. Mert az igehirdetés Isten beszéde, maga az élő Isten szól, és szavában ma is erő van. Aki hittel fogadja az igét, annak az életében nagy dolgok mennek végbe. Amire nem képes az emberi szó, a tudás, azt elvégzi Isten szava. Így élhetjük át a függőségekből való szabadítást is. Jézus szavára, az ige ereje által lehullnak a bilincsek. Sok ember, akinek már nem volt reménye a szabadulásra, az új életre, mert a társadalom gyógymódjai nem tudtak rajta segíteni, az igét hallgatva, Krisztushoz kiáltva meggyógyult. Elég, ha csak a bibliai szereplőkre gondolunk, akár a gadaraira, emberileg semmi esélye nem volt, de jött Jézus, és emberré formálta őt. És azóta is sokan élik át az igehirdetés által Jézus hatalmát. Mert az Úr ma is munkálkodik.

 

 

Krisztus, ártatlan Bárány

 

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál,

:/: A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.

Hordozván bűneinket, Te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, ó Jézus!

 

Isten áldásával.