Kemény eledel

 

Ú

jra Jób szólal meg (Jób 26,1-14). Van válasza arra, amit mondanak neki.  Előttünk gyötrésnek tűnik mindaz, amit a barátok tesznek, nem hagynak nyugtot neki, nem hagyják pihenni. Úgy gondolnánk, ilyenkor minél rövidebbre kell fogni a látogatást, minél kevesebbet pihenni. Azonban úgy tűnik, ezek a barátok másképp gondolják. A lelki dolgokat, az Istennel való élő kapcsolatot, annak rendbetételét mindennél fontosabbnak tartják.  Számukra fontosabb a test nyugalmánál, a lélek békessége.  Ők arra teszik a hangsúlyt, hogyan, milyen szívvel távozik majd Jób a világból. Arra figyelnek, rendezve legyen Istennel az élete. És ez jó szempont, akkor is, ha rosszul közelítik meg Jób helyzetét. Vajon nekünk fontos-e a másik ember üdvössége, az hogy milyen kapcsolatban van Istennel?  Vagy csak a testi gyógyulásban látjuk az életet, és akkor is azzal biztatunk, amikor erre már kevés az esély? Bizonyságot teszünk-e arról az Istenről, Aki emberré lett Jézusban?  Miről beszélünk ilyenkor? Csak a vallásról, arról, hogy milyen formaságokkal tudjuk megünnepelni a karácsonyt, vagy Jézusra mutatunk?  Mert a szenvedőmnek, az életből elkészülőnek az Úr Jézusra van szüksége.

Nagyon megrendítő, Jób súlyos betegen is kész Istenről beszélni. Nem zavarja el a barátokat, mondva: Hagyjatok nekem békét Istennel! Hol van Ő most? Miért engedi ezt a szenvedést?  Nem, hanem tisztázni akarja a dolgot, szeretné jobban megismerni az Urat, és az Ő akaratát.  Jób számára Isten a leglényegesebb. Az életünk legfontosabb kérdése, Istenkérdés. Minden ennek a kérdésnek a tisztázásából bontakozik ki. Ha megismerem Őt, úgy ahogyan kijelenti magát, békességem lesz. Őt megismerve felragyog életem értelme és célja. Mert Ővele más célokért fogok élni. Mik ezek a célok? Neve dicsőítése, és Róla való bizonyságtétel.  Mert a legnagyobb bizonyságtétel az életünk. Az, ahogyan megéljük a mindennapokat.

Erre mutat rá Jób is kérdéseivel. Most beszélsz Istenről, de úgy éltél-e, hogy felismerték, itt Isten gyermeke van jelen. Isten gyermeke másképp reagál a körülötte élő emberekre, mint ahogy a nem hívők teszik. Segítettél-e, támogattad-e a tehetetlent, adtál-e tanácsot?  Oda álltál-e a másik mellé, számíthatott-e rád a bajban lévő, segítségre váró ember. Az ilyen odaállásban mutatkozik meg a hitünk, ebből látszik, hogy Isten országa más, mint a világ.  Amikor az Úr Jézus eljött Ő is azokat az embereket kereste meg, akik bajban voltak, segítségre vártak, de nem tudott, vagy nem akart segíteni senki. Mert mindenkinek fontosabb volt a maga élete, boldogulása, sőt mivel az ember szíve gonosz, gyakran a nyomorultakat félreállították, mert így több előnyhöz juthattak. Az Úr Jézus ezeket a kitaszított, félreállított embereket is megkereste, magához fogadta, és megkönyörült rajtuk. Felemelte, meggyógyította, és beleállította Isten országába.  Mert Isten országában csak az élő Krisztusba vetett hit számít, és az nem, milyen pozícióban állunk a világban. Isten az egyszerű, a bűneitől megszabadult, újjá lett emberre bízza igéjét és országát.

Isten halk szó által szólít meg. Aki keresi, átéli, hogy egyszer csak a csendben meghallja Őt.  Isten nem lármázik, ezért fontos, hogy figyeljünk a halk és szelíd hangra.  Ha hangosabban szól, akkor sem kiabál, hanem tettei szavával jelenti ki magát. Olyan tetteken keresztül üzen, amik hasonlatosak a mennydörgéshez. Mert amikor a gadarait megszabadította, az mennydörgés szava volt. Arra oda kellett figyelni. Hiszen kortársai képtelenek voltak segíteni rajta. Jézus szavára azonban eltávozott a gonosz a életéből. Milyen hatalmas szó, amikor egy bűnös ember élete újjá lesz. Csak ámulunk látva a csodát, a változást. Mit végez ez el bennem? Meghallom Isten hozzám intézett szavát?

A zsidó levél íróját hallva, el kell gondolkodnom, hol is tartok (Zsid 5,11-14)? Mert az ige megszólít és azt mondja, már tanítónak kellene lennem. Isten úgy látja, hogy nekem már másokat kellene tanítanom Isten országa dolgaira, a Krisztusban való élő hit alapjaira. Nekem Róla kellene beszélnem, be kellene mutatnom másoknak?  Meg tudom ezt tenni? Tanítok másokat az Igére? Bevezetem a körülöttem lévőket Isten szavának az ismeretébe?  Jézushoz igyekszem segíteni az embereket? Eljutottam már ide, vagy megálltam egy helyben? 

Ezek az emberek azért nem voltak tanítók, mert megálltak a növekedésben? Miért?  Talán megelégedtek ennyivel. Úgy gondolták elég az alap, de aki nem növekedik, az visszafejlődik. És azért nem növekedtek, mert eltompult a hallásuk. Baj volt az igei hallásukkal. Hogyan? Valami más lett már a fontosabb. Sok érdekes dolgot hallottak, sok információt begyűjtöttek, sok könyvet elolvastak, de az ige háttérbe szorult.  Könnyebb volt magyarázatot olvasni a Bibliáról, mint olvasni a Bibliát. Könnyebb volt igehirdetéseket, tanításokat egymás után megnézni, mint kézbe venni az Igét, leülni vele, és igyekezni, megérteni. Eltöltök-e annyi időt a bibliámmal, mint amennyit más könyvek, írások, olvasásával, hallgatásával töltök? 

Az evangéliumi könyvek is, a bizonyságtételek, a magyarázatok, a tejet képviselik. A kemény eledel a Szentírás önálló olvasása és megértése. Ha nem olvassuk eleget az Igét, és inkább a mások véleményét vesszük kézbe, mert az úgymond érthetőbb, eltompul a hallásunk. Már nem fogjuk érteni az igét. Ha nem értjük, tanítani sem tudjuk. Ne magyarázzuk ki magunkat, mert az Úr így szól, már tanítóknak kellene lennetek. Amikor egy munkahelyre felvesznek, megmutatják, mit hogyan kell tennünk, és elvárják, hogy rövid időn belül önállóan végezzük dolgunkat. Ha valakit hetek múltán is tanítgatni kell, eltanácsolják. Mi pedig évtizedek óta olvassuk a Bibliát, és úgy tűnik nem igazán jutunk előre. Kevesen növekednek, és válnak az ige tanítóivá.  A tej fogyasztása azt is jelenti, mindig másoktól várok, mert jobb, ha más dolgozik vele, nekem csak meg kell hallgatnom, el kell fogyasztanom a készet. Az Úr arra vezet, készítsük el magunk, és már ne csak tejet, hanem kemény eledelt. Ne kerüljük ki a nehéz részeket, hanem kérjük a Szentlélek Isten segítségét.  Őáltala növekedhetünk.

A nagykorúság azt is jelenti, tapasztalt vagyok az igében, és különbséget tudok tenni a jó és a rossz között.  Vagyis meg tudom különböztetni Isten szerint mi a jó, és képes leszek azt választani.  Ez már gyakorlati oldala a hitnek. Azért szól az Úr, hogy szava által megtanuljunk jól dönteni. Mert nem az a lényeg, mit mond jónak a világ, mi az ami neki tetszik, hanem az, mit mond Isten jónak. 

 

 

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

 

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

 

Isten áldásával.