Küldetés

A

z élet védelme mellett a személyes tulajdon védelme is fontos Isten országában (2Móz 22,1-31). Az Úr azt kéri, figyeljünk oda a másik értékére, becsüljük meg azt is, ami nem a miénk. Fontos látni, van, ami nem az enyém, hanem a másik tulajdona, azt ő kapta Istentől. Az ő munkáját áldotta meg az Úr, és ez ennek az eredménye. Ezért meg kell tanulni tisztelni és vigyázni arra, ami a másé. Amennyiben valaki elveszi a másét, azért felelnie kell. Saját vagyonából kell megtérítenie, vagy, ha nincs neki miből, akkor eladják rabszolgának.

Milyen jó, hogy mindent az Úrra bízhatunk. Ne aggódjatok, mondja Urunk, mert tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek. Ha ezt hiszem, akkor nem fogok a másikéhoz nyúlni. Isten gyermekének, Jézus Krisztus tanítványának, aki Őt szolgálja, soha nem kell az éhhaláltól félni. Illést a nagy éhínség idején a Kerit-patak mellé küldi az Úr. Az egész ország szenved a szárazság miatt, de Illésről gondoskodik az Úr. A patak nem száradt ki, és hollók szállították nekik a húst. De a tíz csapás idején is megtapasztalták, míg az egyiptomiakat sújtotta a csapás, Gósen földjét elkerülte. Az Úrnak csodálatos hatalma van, nyugodtan Rábízhatjuk magunkat, nincs szüksége arra, hogy besegítsünk Neki.

A ránk bízott dolgokért is felelősek vagyunk. A másik számára érték, amit ránk bízott, ezért vigyáznunk kell rá. Érték a másik ember élete, a legnagyobb érték, és ezt az Úr bízta ránk. Felelősek vagyunk házastársunkért, gyermekeinkért és mindazokért, akiket az Úr mellénk állított. A felelősség nemcsak testi életükre, vagyontárgyaikra terjed ki, hanem üdvösségükre is. Fontos-e nekem, hogy a másiknak van-e üdvössége? Fontos-e, hogy megismerte-e már az Úr kegyelmét? Hányszor közömbösek vagyunk, pedig már az Ószövetség is azt hangsúlyozza, Isten gyermeke felelős azért, hogy a másikat vétkeire figyelmeztesse, a keskeny út felé segítse. Pál apostolt is a pogány népekért érzett felelősség vitte előre, égett benne a vágy, hogy az evangéliumot hirdesse a számukra. Ég-e bennem az ige hirdetésének vágya?

Az Úr felhívja övéi figyelmét arra, hogy ők is jövevények voltak. Idegenként éltek Egyiptomban, és szenvedtek a rabszolgaságtól. Ezért soha ne feledjék ezt el, és ha jövevényekkel találkoznak, irgalmasan bánjanak velük. Mivel mi is jövevények, vándorok vagyunk a földön, ne ragaszkodjunk ahhoz, amit úgyis itt hagyunk. Hányszor megkötöz bennünket a világ java, értéke, pedig minden itt marad. Semmit nem vihetünk magunkkal, ezért éljünk mindenkor vándorként, a világtól függetlenül és szabadon. Legyen a mi életterünk Isten országa.

Ismét a hegyen látjuk Jézust (Mk 3,1-12). Gyakran vonul félre, különösen, amikor nagy döntések előtt áll. A tanítványok kiválasztása pedig nem mondható kis feladatnak. Nem mindegy, kit választ, másrészt Jézus soha nem saját szempontok alapján hozza meg döntéseit, hanem az Atya útmutatása alapján. Ezt mi is megtanulhatjuk, ne saját szempontok alapján döntsünk, hanem mindig vonuljunk félre, és keressük, mit akar az Úr.

Arra választotta ki őket, hogy Vele legyenek és kiküldje őket. Ez a sorrend, kiválasztás és kiküldés. Ezt nem lehet megcserélni, mert ha nincs elhívás, nincs áldás. Az elhívás személyes kapcsolatra szól. Vele legyenek - az tud szolgálni, aki tud Vele lenni, aki figyel az Úrra. Ma azonban megtörténik, hogy kimarad az elhívatás, és kimarad az Úrral való lét. Miért? Mert az elméleti felkészítésre figyelünk. Beépülünk az iskolarendszerbe, és igyekszünk az állam elvárásainak megfelelni. A támogatás elnyerése az elsőrendű szempontunk. Jézus azonban nem az állami rendszernek kívánt megfelelni, hanem az Atyának. Arra választotta ki a tanítványokat, hogy Vele legyenek, Tőle tanuljanak, és engedjék vezetni az életüket. Az Úrral lenni csodálatos kiváltság, minden szolgálat ebből a közösségből nyer erőt. Ha nem vagyunk Vele, ha nem ismerjük Őt, és nem szánunk Rá időt, hatástalanok leszünk.

Az elhívást követi a kiküldetés. Amit az Úrral való közösségben kapunk, azt tovább kell adni. Csak az tud adni, aki előbb kapott. Akkor tudjuk használni a mobiltelefont is, ha előbb feltöltjük. Feltöltekezés nélkül nincs eredményes szolgálat. Szükségünk van arra, hogy minél több időt Vele legyünk. Bár van, amikor úgy gondoljuk, hogy akkor nyerünk időt, ha félretesszük az igét, ha kihagyjuk a csendességet, nem megyünk istentiszteletre. Ne az ige félretétele által szabadítsunk fel magunknak több időt, meg fogjuk tapasztalni, hogy akkor nyerünk időt, ha Jézusra, az igére szánjuk napunk kezdetét.

A kiküldetés az ige hirdetésére és az ördögök kiűzésére vonatkozik. Azért küld az Urunk, hogy hirdessük az evangéliumot, mert általa juthatunk örök életre. Az igehirdetése nyomán támad hit a szívekben. Az ördögök kiűzésére kapott hatalom pedig arra mutat, hogy Jézus tanítványai nyomot hagynak ebben a világban, azért vagyunk itt, hogy Isten teremtett világát megtisztítsuk a gonosztól.  Jézus lényét a gonosz nem tudja elviselni, és ha Őt képviseljük, az ördög menekülni fog. Ma könnyen feladjuk a terepet, a gonosz úgy tevékenykedik, ahogy akar, és mi visszavonulunk.

Az Úr Jézus is azért jött ebbe a világba, hogy az erős embert megkötözze, és szabadon engedje foglyait. Jézus erősebb személy, Ő megkötözi a gonoszt, legyőzte a kereszten, és ezért van szabadulás. Nem mi hatolunk be a gonosz területére, mert erőnk magában mit sem ér. Jézussal azonban behatolhatunk a területére, és győzhetünk. Győztes Urunk van, és Általa mi is győzelmeket arathatunk. Ne adjuk meg magunkat, hanem hivatkozzunk az Úr nevére. A tanítványok, majd Pál apostol is gyakran hivatkoztak a Megváltó nevére, és amikor ezt megtették, a megkötözött személyek megszabadultak. Ma is sok megkötözött ember él, hirdessük számukra, hogy a Jézus Krisztusban való hit által van szabadulás.

 Erős vár a mi Istenünk

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere; Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; :/: De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, :/: Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige porba dönti.

4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; :/: Velünk az Úr táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre.

Isten áldásával.

Életmentő

M

ózes a hegyen tartózkodik Isten jelenlétében (2Móz 21,1-36). Hallja az Urat, átveszi rendelkezéseit. De mindaz, amit hall, nem csupán törvények gyűjteménye, hanem Isten országának a működési rendje. Ezek a törvények mutatják meg, hogyan működik az Isten országa. Azt látjuk, egészen más itt a rend, mint a többi országban.

Mi a rend? Az élet védelme. Itt nem a haszon az elsőrendű, hanem az ember. Fontos, hogy mi történik vele, ezért Isten népének is vigyázni kell az életre. Nem lehet cél a kizsákmányolás, az elnyomás. Inkább mindig a felszabadítást kell szem előtt tartani. A hetedik esztendő az elengedés, a szabadulás esztendeje, és ezt számon kell tartani. Aki figyel fölfelé, az a hetedik esztendőben fölszabadítja szolgáját. A nép áldása is ettől függ. Ha megtartja az elengedés évét, áldott lesz a nép, ha megfeledkezik róla, mert a pénz fontosabbá válik, mint az engedelmesség, mint az élet, akkor elmarad az áldás is.

Az Úr kiválóan ismeri a szívünket, tisztában van azzal, hogy minden gonosz kitelik tőlünk. Ezért már előre szól, és segít a gonosz legyőzésében, sőt, majd Ő maga arat győzelmet a gonosz fölött a Golgotán.

A bosszú ellen is védelmet nyújt Isten országa. Menedékvárosokban találhat oltalmat az, aki nem szándékosan ölt. Számunkra a kereszt a menekülés helye, ott nyerhetünk életet. Az Úr az anyaméhben lévő életet is védi. Nem azt mondja, az még nem élet, hanem szívünkre helyezi, hogy a megfogant élet az Ő ajándéka. A személyes felelősség is megjelenik ezekben a törvényekben, minden cselekedetünkért vállalni kell magunkat. Ha kárt okozok, azt meg kell téríteni, nem mondhatom, semmi közöm hozzá. De nemcsak a kár irányában nem lehetek közömbös, hanem az Úr azt akarja, hogy a másik ember irányában ne legyünk közömbösek. Lépjünk fel segítőleg, amennyiben ez lehetséges.

Jó látnunk, hogy a szemet szemért törvény helyére az Úr a megbocsátás, a konfliktusok rendezésének törvényét hozta. Mert sebet okozni könnyű, begyógyítani azonban már nem olyan egyszerű. Életet el tudunk venni, de visszaadni azt, már nem a mi hatáskörünk. Az Úr Jézus nem elveszi az életet, hanem megmenti, sőt, visszaadja. Amit a gonosz elvesz, tönkretesz, azt Ő helyreállítja. A naini özvegyasszony fiát elragadta a halál, de Ő visszaadta az anyjának. Amit a bűn elvesz, azt Jézus visszaadja, neki van egyedül rá hatalma.

Az Úr Jézus újabb és újabb lehetőséget kínál az emberek számára (Mk 3,1-12). Ezért megy ismét a zsinagógába. Nem mondja, már voltam itt és elutasítottatok, hanem megy újra, hadd hallják az Úr szavát, és hadd lássák a tetteit.

Az is benne van, hogy az Úr tudja, szükségünk van a rendszeres istentiszteletre, nem elég csak néha a gyülekezetbe menni, hanem rendszeresen járjunk, mindig ott a helyünk, ahol szól az ige. Isten ma is cselekszik igéje által.

Ő akkor is bemegy a zsinagógába, ha tudja, nem tiszta szívvel várják Őt, hanem figyelik, mert meg akarják fogni. Jézus nem fut el a támadók elől, hanem vállalja az Atyát, vállalja küldetését. Vállalja minden körülmény között az életmentést. Mindig a megmentésre szoruló embert látja, és Őt tartja szem előtt. A farizeusok számára csak eszköz volt a sorvadt kezű ember. Ők képtelenek voltak meggyógyítani, de felhasználták Jézus ellen. Milyen szomorú, hogy ma is vannak, akik céljaik eléréséhez fel- és kihasználják a másik embert. Milyen nyomorultak is vagyunk, tehetetlennek bizonyulunk a nyomorúságokkal szemben, de támadni, akadályozni, az nagyon is megy a számunkra.

Jézus számára mindig az életmentés a fontos, mindig azért tevékenykedik. És ebben a szombat sem akadályozhatja meg. A szombat az emberért lett, azért, hogy ezen a napon még hatékonyabban tapasztalja meg Isten hatalmát és szeretetét. Amikor ez az ember meggyógyul, még közelebb kerül Istenhez, a szombatnapi gyógyulás nem eltávolítja, hanem egészen közel viszi őt Hozzá.

A gyógyuláshoz hit és engedelmesség szükséges. Ez az ember enged Jézus szavának, és meggyógyul a keze. Teljesen ép lett, az Úr Jézus szava éppé teszi az életünket. Hallgassunk Rá, vegyük komolyan, amit mond, és gyógyulni fogunk.

Egyre többen és egyre nagyobb területről keresik fel Jézust. Elterjednek tettei, és ezek vonzzák az embereket. Jönnek, mert gyógyulni szeretnének. Vonzza-e így a mi életünk az embereket? Jönnek-e hozzánk a gyógyulásra és a szabadulásra vágyók? Urunk rajtunk keresztül akar munkálkodni, de vajon vonzó-e az életünk? Vonzzuk-e az Úrhoz az embereket?

Én magam is megyek-e Hozzá minden gondommal? Nemcsak az a lényeg, hogy mások menjenek Jézushoz, hanem, hogy én menjek. Én tolakodjak oda Hozzá, hogy érinthessem. Akkor fogok tolakodni, ha hiszem, hogy Ő meggyógyít, ha hiszem, hogy szava ma is ír az életünk számára.

Még a tisztátalan lelkek is ismerik, tudják, kicsoda Ő. Tudom-e én is hittel mondani, személyes meggyőződésből: „Te vagy az Isten Fia!”? Aki átélte Jézus hatalmát, az nem tud mást mondani, mint ezt a bizonyságtételt. Annak a számára valóban Isten Fia Jézus.

Bízom benned, Uram Jézus

Bízom benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó,

Én bízom benned, Uram Jézus,

Igéd bíztat reá.

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki rád tekint csak,

elesni nem lehet.

Bízom benned, Uram Jézus...

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet:

Hogyne bízna szívem abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom benned, Uram Jézus.....

Bízom benned, Uram Jézus

Add, hogy mindig így legyen:

Bízzam benned, bármi érjen

És bízzam szüntelen.

Bízom benned, Uram Jézus,

Isten áldásával.

Isten segítsége

A

 nép a Sínai-hegy lábánál tartózkodik, végbement a találkozás (2Móz 20,1-26). Isten kijelentette magát népe számára. Lényének hatalmas kisugárzása fény- és hangjelenségeket idézett elő, ezért az emberek féltek az Úrtól. Szükség is volt erre a fajta jelzésre, mert még csak most szerveződtek néppé. Mózes vezette őket, és bizony, gyakran csak őt látták, és nem az élő Urat. Most az Úr megjelenése világossá teszi előttük, hogy valóságról van szó. Isten valóság, élő személy, Aki maga hozta ki őket Egyiptomból. Isten élő Úr, Aki hatalmasan cselekszik, nincsenek számára sem korlátok, sem határok. Ő a mindenség Ura. Az úton gyakran elégedetlenkedő és lázadozó emberek most maguk tapasztalják meg az Úr hatalmát, rádöbbennek, itt nem Mózesről van szó, hiszen ő is Isten szolgája. Az élő, szent Isten cselekedett, mert fontosak a számára és terve van velük.

Az Úr felhívta Mózest a hegy csúcsára, és ott beszélt vele. Isten beszél az övéivel, de előbb kihívja a zajból, az élet forgatagából őket. Az Úr Jézus is gyakran ment föl egy hegyre, mert ott félre tudott húzódni, és csak az Atyára figyelt. Szükséges ilyen időszak, amikor mindent kizárunk az életünkből, és csak Istenre figyelünk. Jó Vele lenni, jó átélni, hogy minden elcsendesedik körülöttünk, és csak Vele vagyunk. Ebben a mai rettentő zajos világban nem egyszerű csöndben lenni, nem könnyű befelé figyelni és várni, hogy egyszer csak megcsendül a csönd. Pedig erre van szükségünk.

A hegyen Mózes megkapja a tíz igét, ami által Isten formálja és segíti őket az új életben. A tíz ige két kőtáblára kerül, négy és hat ige szerepel majd ezeken a táblákon. Az első négy az Úrral, a további hat pedig az embertárssal való viszonyt szabályozza. Az Úr segítséget ad a számunkra az élet útján, mert bár gyakran korlátként tekintünk rájuk, jó azt figyelembe venni, hogy a korlát elsősorban védelmi céllal készül. Igyekszik megakadályozni a lezuhanást, a mélybe kerülést, a halált, de közben segíti a haladást is, mert bele lehet kapaszkodni. Ez a tíz ige gyakran jelent kapaszkodót a számunkra, nélkülük nem tudnánk előre haladni. Ezek az igék erővel töltik fel Isten gyermekeit, különösen úgy, hogy mindezeket már az Úr Jézus Krisztuson keresztül szemlélhetjük, mert Ő töltötte be a törvényt.

A leglényegesebb, hogy Istennel kezdődik a tíz ige, nem egy törvényköteget kapunk, hanem ebben is az Úrral van dolgunk. Bemutatkozik, elmondja, Ő a Szabadító, Ő az, Aki a szolgaság házából kihozta a népet.  Itt kezdődik minden, ha valaki nem élte át a szabadítást, nem jelent az ige sem sokat a számára. Fontos még annak a felismerése, hogy a szolgaság házában élünk. Aki beleszületik a földi világba, szolga lesz, a bűn és a világ szolgája. Ezt állandóan tapasztaljuk, szolgái vagyunk egymásnak, saját vágyainknak, különféle hatalmaknak és ideológiáknak, de az Úr meg akar szabadítani. Azt akarja, hogy mindenféle szolgaságból jöjjünk ki. Ne légy szolgája se másnak, se önmagadnak, se szenvedélyeknek, mert van Szabadító.

Aki a Szabadítót, az élő Istent megismeri, az nem is akar más Istent imádni, nem, mert megmentőjét szereti, és Neki szenteli az életét. Az igére azonban szükség van, hiszen annyi minden át akarja venni fölöttünk a hatalmat. Az ige azt mondja, ne legyen más istened. Vagyis mindent utasíts el, és csak egyedül Őbenne bízz.

Az Úrnak való teljes önátadás tesz fegyelmezetté, ami azt jelenti, már nem a kívánságaink irányítanak, mert tudunk felettük uralkodni, képesekké válunk rájuk nemet mondani. Az Úr az életünk minden területét helyes mederbe tereli. A házasság, a vagyon, az élet az ige oltalma alá kerül. Isten megmutatja, hogy mindazok az értékek, amit Tőle kaptunk, csak a Hozzá való hűség, a Vele való élő kapcsolat útján működnek egészségesen. Isten nélkül minden megbetegszik, a legdrágább ajándékok is tönkremennek. Urunk pedig azt akarja, hogy jól éljük meg az életünket. A sok szenvedés, a kapcsolatok felbomlása, a házasságok összeomlása nem Tőle van. A gonosznak munkája mindez, annak a gonosznak, aki nem akarja, hogy Istennek engedelmeskedve éljünk. Mivel nem figyelünk Isten szavára, maga az élet is leértékelődik. És ezt ma nagyon látjuk. Urunk az igét adja a mai ember számára is segítségül. Ha komolyan vesszük, megoldódnak problémáink, ha figyelünk útmutatására, sok seb begyógyulhat, és minőségileg új életet kezdhetünk. Az igét megkaptuk, rajtunk áll, mit kezdünk vele. Lehet komolyan venni, beépíteni az életünkbe, és ráhangolni mindennapjainkat, mert ha ezt tesszük, összhangba kerülünk Istennel, önmagunkkal és egymással is. De arra is szabadságunk van, hogy eldobjuk magunktól, ha így cselekszünk, magunknak ártunk.

A nép megrémült, távolabbra húzódott és Mózest bízta meg, hogy beszéljen az Úrral. Dicsőség Urunknak, amiért emberré lett, és így már nem kell félnünk, bátran felkereshetjük minden problémánkkal, mert Ő ma is ugyanaz, mint Mózes korában. Ő ma is csodákat cselekvő Isten, Számára minden lehetséges, és minden lehetséges annak is, aki Őbenne hisz.

Az Úr Jézus is azon munkálkodott, hogy az Úr szavához visszavezesse az embert (Mk 2,18-28). Ehhez fel kellett szabadítani a hagyományok elnyomó uralma alól. Az emberi rendelkezések fontosabbá váltak az Úr szavánál, de végül azok megkötözték az embereket. Isten igéje felszabadít. A hagyományok, az emberi rendelések és törvények kötnek gúzsba, az ige felszabadít. Mindig nagy kísértés, hogy az emberi törvényeknek nagyobb hatásuk van a hívők, a gyülekezetek életére, mint Isten igéjének.

A farizeusok nem akarják meglátni, hogy egy új kezdődött el. Jézus nem a régit toldozza-foldozza, hanem egy egészen új életet hozott. Nem a vallást akarja javítgatni, hanem egy új életformával ajándékoz meg. Milyen jó lenne, ha mi is megértenénk, nem az eddigi, a befuccsolt életünket akarja Jézus javítgatni, és minket sem erre szólít fel. Határozattan arról beszél, hogy a régi helyett egy újra van szükség. A nem működő, régi életemtől akar megszabadítani. A régi ruhát Ő tudja rólam levenni, mert annyira rám nőtt, hogy én nem boldogulok vele. Ehhez azonban ki kell mondani: Uram, Jézus, nekem ez nem megy, kérlek, segíts rajtam. Ő mindig meghallja az őszinte kiáltást.

Tehát az Úr üzeni a számunkra, hogy Isten országában már fordítva mennek a dolgok, itt minden azért van, hogy jól működjön az élet. Nem az ember lett a szombatért, tehát nem mi szolgáljuk a törvényeket, a rendszereket, hanem azok vannak értünk. Mindent azért adott az Úr, hogy segítsen bennünket.

Jézus Úr a hagyományok, az egyházi szabályok felett is. Ő nem gúzsba kötni akar, hanem felszabadítani. Azt akarja, hogy ne minket uraljon le se a szenvedély, se a film, az internet, a bevásárlóközpontok vonzása, a média agymosó szövegei, hanem mi tudjuk uralni mindezeket. És ez úgy lehetséges, ha Krisztus él bennünk, ha Ő uralkodik életünk felett. Jézussal válunk képessé minden idegen szokás, gondolat elutasítására.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

Mély látás

H

árom hónap múlva a Sínai-pusztába érkeztek Izráel fia, sok tapasztalat van már a hátuk mögött (2Móz 19,1-25). Az elmúlt hónapokban sok osztályt kijártak, megismerték magukat, világosan látták szívük tartalmát, de szembesültek Isten kegyelmével és gondoskodó szeretetével is. Kiderült, hogy nincs tűrőképességük, ha elfogy valami és várni kell, azonnal elvesztik békességüket és zúgolódni kezdenek. Milyen a mi szívünk? Van-e tűrőképességem? Bizony, nagyon hamar én is türelmetlenné, követelőzővé válok. Azonban ha látom, mi van a szívemben, és őszinte bűnbánattal fordulok az Úrhoz, megtisztítja lényemet mindettől.

Isten valóban sasszárnyon hordozta és vonta őket maga felé, mert néha csökönyösek voltak, nem akartak tovább menni, inkább visszafordultak volna. Amikor nem látjuk az Urat, nincs Vele élő kapcsolatunk, hajlamosak vagyunk visszafordulni. Az Úr azonban megmutatta hatalmát, és tovább segítette őket. Átlendítette népét a holtponton, és most már ott vannak, ahová készültek. Megérkeztek a találkozás helyszínére. Mert a kivonulás egyik célja az Úrral való találkozás. Meg kell tapasztalniuk Őt személyesen, nem elég hallani Róla, hanem át kell élni a találkozást. Azért is lett emberré Jézusban, hogy találkozhasson velünk. Istent nem megtanulni, hanem megismerni kell. Ez pedig lehetséges, az ige olvasása által átéljük, hogy megszólít az Úr, nekem beszél, számomra jelenti ki magát, és velem közli terveit.

Az Úr bizonyságot tesz arról, hogy Övé az egész föld. Minden, a föld minden kincse és népe az Övé, és ez jó. Jó, mert ez a világ jó kezekben van, és biztonságérzetet ad a számunkra. Az Úré minden, és mégis egy néppel különleges kapcsolatot alakít ki. Tulajdon népe lehetnek, és ez kegyelem. Nem azért történik ez, mert különbek, hanem mert az Úr szereti őket. Különleges népet, az egyházat választotta ki az Úr, tette népévé Jézus Krisztus által. Csoda, hogy ennek én is tagja lehetek.

A harmadik napra kell elkészülnie a népnek, akkor leszáll az Úr a Sínai-hegyre a nép szeme láttára. Tehát hallani fogják, hogy ott az Úr, és vizuális jelenségek is kísérni fogják jelenlétét. A hangsúly azon van, hogy mindenki számára egyértelművé válik, Isten itt van, szól hozzájuk. Ők pedig a népe, akiket szeret és vezet. Jó, hogy ma már bárhol hallhatjuk az Úr hangját, lényének kisugárzását pedig az általunk elviselhetőre csökkentette az Úr. Jézusban bátran megközelíthetjük és szemlélhetjük Őt. Kérjük a Szentlélek Istent, munkálja ki bennünk az Úr szavának meghallásának a készségét. Amikor olvasunk, átéljük, hogy szól az Úr.

A Genezáret tavánál látjuk ismét az Úr Jézust (Mk 2,13-17). Oda ment, ahol sok ember megfordult; halászok, halfeldolgozással foglalkozók és vásárlók voltak jelen. Jézus megszólította őket, és tanította a jelenlevőket. Mindig fontos számára, hogy a körülötte levőket Isten országa titkaira tanítsa. Mert az előzményekből látjuk, hogy számára Isten országa a fontos. Amikor Jézus tanít, nem az általános műveltséget fejleszti, hanem az Atyát ismerteti meg velük. Az a legfontosabb, hogy megismerjük mennyei Atyánkat. Szomorú, amikor úgy él valaki, hogy nem ismeri Istent. Nem tudja, mit tett érte, és ezért tele van zúgolódással, félelemmel. Az Úr megismerése felszabadít a félelmek alól.

Tovább is tud menni az Úr. Nem tartja vissza a sokaság. Elindul egy emberért, a leendő tanítványért, akit még csak Ő lát. Mert Léviben, a vámszedőben Ő már látja az evangélistát. Mi mindig csak azt látjuk, ami látszik, ami a szemünk előtt van. Az Úr azonban mélyebbre tekint, és látja azt, akivé lehetünk.

Nem tesz semmi különleges dolgot, csak megszólítja a vámszedőt, aki végzi megszokott munkáját, és nem is tudja, hogy megváltozik az élete. Lévi még nem tudja, hogy ma ül utoljára a vámszedőasztal mellett. Az Úr már előre munkálkodik, mi még bűneinkben vagyunk, Ő pedig már elkészítette a szabadulás útját.

Ma sem tesz többet, hív: Kövess engem! Nekem kell eldönteni, miként válaszolok. Lévi gondolkodás nélkül felállt és követte Őt. Felismerte, hogy ez élete lehetősége, mert amikor Jézus hív, az élet nagy lehetősége. Mire? Arra, hogy megváltozzon az életünk, újat kezdhessünk. És itt már új az irány is, Jézust követve haladhatok tovább az úton.

Jézus vállalja Lévit, ez az asztalközösségben nyilvánul meg. Ő vállalja a bűnös embert, és ez majd a kereszten teljesedik ki, amikor odaadja életét Léviért és értem is.

Vannak, akiknek a bűnösök mentése nem tetszik. Örülök-e, amikor hitre jut egy ember, amikor egy bűnös átéli az Úr kegyelmét? Jézus rámutat, hogy mivel ezek az emberek betegek, orvosra van szükségük. Ő azért jött, hogy a beteg embert egészségessé tegye. Akkor van remény a gyógyulásra, ha látjuk a problémát, és el is ismerjük. A farizeusok úgy látták, ők egészségesek, náluk minden rendben, ezért nem is tartottak igényt Jézusra. Az ige tárja fel előttünk lényünk minden betegségét, mert az Úr szava tükör, amibe ha beletekintünk, megláthatjuk azt, amilyenek vagyunk. Az ige röntgensugara előtt nincs rejtve betegségünk. Ha látjuk, akkor az áldott Orvoshoz fordulhatunk.

 Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.