M
|
ózes a hegyen
tartózkodik Isten jelenlétében (2Móz 21,1-36). Hallja az Urat, átveszi rendelkezéseit.
De mindaz, amit hall, nem csupán törvények gyűjteménye, hanem Isten országának a
működési rendje. Ezek a törvények mutatják meg, hogyan működik az Isten
országa. Azt látjuk, egészen más itt a rend, mint a többi országban.
Mi a rend? Az élet védelme. Itt nem a haszon az elsőrendű, hanem az
ember. Fontos, hogy mi történik vele, ezért Isten népének is vigyázni kell az
életre. Nem lehet cél a kizsákmányolás, az elnyomás. Inkább mindig a
felszabadítást kell szem előtt tartani. A hetedik esztendő az elengedés, a szabadulás
esztendeje, és ezt számon kell tartani. Aki figyel fölfelé, az a hetedik
esztendőben fölszabadítja szolgáját. A nép áldása is ettől függ. Ha megtartja
az elengedés évét, áldott lesz a nép, ha megfeledkezik róla, mert a pénz
fontosabbá válik, mint az engedelmesség, mint az élet, akkor elmarad az áldás
is.
Az Úr kiválóan ismeri a szívünket, tisztában van azzal, hogy minden
gonosz kitelik tőlünk. Ezért már előre szól, és segít a gonosz legyőzésében,
sőt, majd Ő maga arat győzelmet a gonosz fölött a Golgotán.
A bosszú ellen is védelmet nyújt Isten országa. Menedékvárosokban
találhat oltalmat az, aki nem szándékosan ölt. Számunkra a kereszt a menekülés
helye, ott nyerhetünk életet. Az Úr az anyaméhben lévő életet is védi. Nem azt
mondja, az még nem élet, hanem szívünkre helyezi, hogy a megfogant élet az Ő
ajándéka. A személyes felelősség is megjelenik ezekben a törvényekben, minden
cselekedetünkért vállalni kell magunkat. Ha kárt okozok, azt meg kell téríteni,
nem mondhatom, semmi közöm hozzá. De nemcsak a kár irányában nem lehetek
közömbös, hanem az Úr azt akarja, hogy a másik ember irányában ne legyünk
közömbösek. Lépjünk fel segítőleg, amennyiben ez lehetséges.
Jó látnunk, hogy a szemet szemért törvény helyére az Úr a megbocsátás, a
konfliktusok rendezésének törvényét hozta. Mert sebet okozni könnyű,
begyógyítani azonban már nem olyan egyszerű. Életet el tudunk venni, de
visszaadni azt, már nem a mi hatáskörünk. Az Úr Jézus nem elveszi az életet,
hanem megmenti, sőt, visszaadja. Amit a gonosz elvesz, tönkretesz, azt Ő
helyreállítja. A naini özvegyasszony fiát elragadta a halál, de Ő visszaadta az
anyjának. Amit a bűn elvesz, azt Jézus visszaadja, neki van egyedül rá hatalma.
Az Úr Jézus újabb és újabb lehetőséget kínál az emberek számára (Mk
3,1-12). Ezért megy ismét a zsinagógába. Nem mondja, már voltam itt és
elutasítottatok, hanem megy újra, hadd hallják az Úr szavát, és hadd lássák a
tetteit.
Az is benne van, hogy az Úr tudja, szükségünk van a rendszeres istentiszteletre,
nem elég csak néha a gyülekezetbe menni, hanem rendszeresen járjunk, mindig ott
a helyünk, ahol szól az ige. Isten ma is cselekszik igéje által.
Ő akkor is bemegy a zsinagógába, ha tudja, nem tiszta szívvel várják Őt,
hanem figyelik, mert meg akarják fogni. Jézus nem fut el a támadók elől, hanem
vállalja az Atyát, vállalja küldetését. Vállalja minden körülmény között az
életmentést. Mindig a megmentésre szoruló embert látja, és Őt tartja szem
előtt. A farizeusok számára csak eszköz volt a sorvadt kezű ember. Ők képtelenek voltak meggyógyítani, de
felhasználták Jézus ellen. Milyen szomorú, hogy ma is vannak, akik céljaik
eléréséhez fel- és kihasználják a másik embert. Milyen nyomorultak is vagyunk,
tehetetlennek bizonyulunk a nyomorúságokkal szemben, de támadni, akadályozni, az
nagyon is megy a számunkra.
Jézus számára mindig az életmentés a fontos, mindig azért tevékenykedik.
És ebben a szombat sem akadályozhatja meg. A szombat az emberért lett, azért,
hogy ezen a napon még hatékonyabban tapasztalja meg Isten hatalmát és
szeretetét. Amikor ez az ember meggyógyul, még közelebb kerül Istenhez, a
szombatnapi gyógyulás nem eltávolítja, hanem egészen közel viszi őt Hozzá.
A gyógyuláshoz hit és engedelmesség szükséges. Ez az ember enged Jézus
szavának, és meggyógyul a keze. Teljesen ép lett, az Úr Jézus szava éppé teszi
az életünket. Hallgassunk Rá, vegyük komolyan, amit mond, és gyógyulni fogunk.
Egyre többen és egyre nagyobb területről keresik fel Jézust. Elterjednek
tettei, és ezek vonzzák az embereket. Jönnek, mert gyógyulni szeretnének. Vonzza-e így a mi életünk az embereket? Jönnek-e
hozzánk a gyógyulásra és a szabadulásra vágyók? Urunk rajtunk keresztül akar munkálkodni, de vajon vonzó-e az életünk?
Vonzzuk-e az Úrhoz az embereket?
Én magam is megyek-e Hozzá minden gondommal? Nemcsak az a lényeg, hogy mások menjenek
Jézushoz, hanem, hogy én menjek. Én tolakodjak oda Hozzá, hogy érinthessem.
Akkor fogok tolakodni, ha hiszem, hogy Ő meggyógyít, ha hiszem, hogy szava ma
is ír az életünk számára.
Még a tisztátalan lelkek is ismerik, tudják, kicsoda Ő. Tudom-e én is
hittel mondani, személyes meggyőződésből: „Te vagy az Isten Fia!”? Aki
átélte Jézus hatalmát, az nem tud mást mondani, mint ezt a bizonyságtételt.
Annak a számára valóban Isten Fia Jézus.
Bízom benned, Uram Jézus
Bízom benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó,
Én bízom benned, Uram Jézus,
Igéd bíztat reá.
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki rád tekint csak,
elesni nem lehet.
Bízom benned, Uram Jézus...
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet:
Hogyne bízna szívem abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom benned, Uram Jézus.....
Bízom benned, Uram Jézus
Add, hogy mindig így legyen:
Bízzam benned, bármi érjen
És bízzam szüntelen.
Bízom benned, Uram Jézus,
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése