Siessetek!

A

 papi ruhák elkészülése után az átöltözés következik (2Móz 29,1-46). Az Úr által elhívott Áron és fiai levetik régi ruhájukat, és magukra öltik az elkészített ruházatot. Előbb vízzel megmossák őket, ez a megtisztulást fejezi ki, majd felveszik a köntöst, az efódot és a palástot. Az átöltözés arra mutat rá, hogy nem lehet akárhogy az Úr elé állni, le kell vetni a régi élet gönceit, és az új élet tiszta ruháit kell magunkra ölteni. Tulajdonképpen Pál apostol elmondja, hogy az óembert vetjük le és felöltözzük az új embert. Enélkül az átöltözés nélkül nem állhatunk az Úr elé. Ahogyan az Úr Jézus az egyik példázatban elmondta, a menyegzőre meg vagyunk hívva, és aki elmegy, annak magára kell öltenie a menyegzői ruhát. Akin nincs menyegzői ruha, azt a király kidobatja. Ezt a ruhát nem nekünk kell beszerezni, hanem ajándékba kapjuk. Ez nem más, mint Isten kegyelme. Van-e menyegzői ruhád? Felöltötted-e már magadra?

Az Úr előtt felkent Áron immár elhívott és beiktatott szolga. A felkenetés olaja a Szentlélek jelenlétére utal. Az Úr Jézust szolgálni Isten Szentlelke által lehetséges. A Lélek tesz alkalmassá, mert Nélküle semmi vagyok.

Ezt követően a különféle áldozatok bemutatása megy végbe. Először egy bikát mutatnak be, ez a bűnért való áldozat. Ez kerül az első helyre, mert a bűn rendezése a legfontosabb. Enélkül nem állhatunk az Úr elé. Látom-e, hogy rendeznem kell Istennel a bűneimet? Látom-e, hogy bűnös vagyok? Fontos azt is felismerni, hogy én képtelen vagyok rendezni, azonban az ige bizonyságot tesz az Úr Jézus értem bemutatott áldozatáról. Ő rendezte el az Atyával bűneimet, meghalt, hogy élhessek Általa. Dicsőség legyen Őneki!

Az áldozatok ismétlődése, sőt, a minden nap bemutatott áldozat arra mutat rá, hogy nem elég csak egyszer bűnbánatot tartani, nem elég egyszer megtérni, ezt minden nap meg kell tenni. Minden nap meg kell vallanom bűneimet, hiszen nem lehet úgy kimenni az utcára, hogy por vagy valamilyen szennyeződés ne kerüljön a cipőnkre, ruhánkra. Ugyanígy az élet útján sem tudunk úgy végigmenni, hogy ne rakódjon ránk szennyeződés, azonban a kereszt alatt mindezt letehetjük, és Jézus vére által megtisztulhatunk. Olyan jó, hogy áll még a kereszt és tart még a kegyelmi időszak, hiszen a keresztről az Úr kegyelme árad. Vigyük Urunk elé az embereket, hogy minél többen átéljék a kegyelem életükbe való áramlását, bűntörlő és újjáformáló erejét. Siessünk, mert hamar lejár. Igen, nem tudjuk, meddig tart ez az időszak, néha úgy élünk, mintha tudnánk, soha nem ér véget. Azonban az ige arról beszél, letelik a kegyelmi idő. Ragadjuk meg az Úr kegyelmét, amíg lehet, amíg időnk van.

A szüntelen való égőáldozat bárányait reggel és este kellett bemutatni, ez mutatja, kezdjük és zárjuk napunkat az Úrral. Tőle induljunk reggel, és Hozzá érkezzünk este. Olyan könnyű ezt leírni, de vajon így is cselekszünk? Megvan ez a ritmus, és valóban az Úr színe elől indulok és oda is érkezem meg? Mert ott töltődhetek fel mennyei energiával és ott tisztulhatok meg. Tulajdonképpen az Úr előtt való megállás lehet a lelki ki- és bemosakodás. És erre nagyon szükségünk van. Ennek fő eleme az imádkozás. Pál apostol így írja: szüntelen imádkozzatok, így szüntelen kapcsolatban lehetünk felfelé.

Az utolsó esélyt megragadó Jairussal elindul az Úr Jézus (Mk 5,35-43). Ő mindig indul, ha hívjuk, soha nem utasít el. Viszi a gyógyulást, az életet. Azonban az apa által előre nem látható helyzet adódik. A menetet feltartóztatja egy vérfolyásos asszony, és Jézus nem zavartatja magát és megáll. Felborítja a sorrendet, ezt az asszonyt teszi első helyre, vele foglalkozik és ad számára teljes gyógyulást. Jairus biztos úgy gondolja, ez nem sürgős, ő várhat, menjünk gyorsan tovább. Azonban Jézus megállt, és az asszony meggyógyult. De nem csupán meggyógyította az Úr, hanem beszélt is vele. Még ebben a helyzetben is szán rá időt. Az Úr mindig ad időt, hogy feltárjuk szívünket és lelkünk is gyógyuljon.

Az apa nem biztos, hogy örült ennek, de az asszony gyógyulása és bizonyságtétele Jairus számára is felkészítés, megerősítés. Még nem tudja, mennyire szüksége van rá. Azonban Jézus jó lelkigondozó, Ő a legjobb lelkigondozó. Tudja, milyen hírrel kell szembesülnie Jairusnak, ezért a vérfolyásos asszony története nagy erőforrássá válik a számára.

A halálhírrel érkezők azt javasolják, hagyja Jézust elmenni, mert már nincs esély. A kislány meghalt, és még Jézus sem tehet semmit. Hányszor lehangoljuk egymást, csak a hírre figyelünk, és azt mondjuk, itt már nincs mit tenni, nincs esély, törődj bele. Azonban az Úr másképp látja, és azt mondja, ne add fel, ne törődj bele, jöjj velem tovább. Ne félj, csak higgy! Higgy tovább, és hited tápláld a vérfolyásos asszony történetéből. Lásd meg, ha tizenkét év eredménytelen kezelés után a belém vetett hit által meggyógyult, akkor hit által számodra is van esély.

Ne félj, csak higgy! Vagyis ne hallgass környezetedre, még az értelmedre sem, csak egyedül Jézusra. Hidd, hogy számára minden lehetséges. Igen, számára nincs lehetetlen, ma sem, mert Ő a halál fölött is Úr.

Amikor a halottsiratóknak azt mondja Urunk, a gyermek nem halt meg, csak alszik, kinevették. Hányszor kinevetjük, nem hittel válaszolunk szavára, mert nem látjuk, kicsoda Ő. Az neveti ki, aki nem ismerte fel Benne az élő Istent.

Az is benne van, hogy Jézust is kinevetik, ezért mi se lepődjünk meg, ha hitünkért kinevetnek, gúnyolnak. Ne legyen harag és sértődés a szívünkben, hanem hittel menjünk tovább.

A leányt életre szólítja az Úr, ilyen hatalom van a szavában. És ez már előremutat a feltámadásra, amikor szava életre hívja az elhunytakat. Dicsérjük Urunkat hatalmáért, és várjuk ezt a dicsőséges napot.

Az Úr a feltámadt kislányt visszaadja szüleinek, és azt kéri, adjanak neki enni. Az új élet éhes, táplálékra van szüksége. Mi is tápláljuk az új életet. Jézus életre segít, de ezt az életet nekünk kell tovább segíteni, mert az Úr a gondjainkra bízza.

Siessetek, hamar lejár!  

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Isten áldásával.