A kereszt útján

M

ivel az elmúlt napokban kimaradt a blogírás, néhány fontosabb gondolatot szeretnék visszamenőleg kiemelni a mögöttünk lévő szakaszokból (2Móz 37,1-40,38). Ami megszólított, és amit fontosnak láttam az elmúlt napok során, azt szeretném most megosztani, a terjedelmet is figyelembe véve.

Elkészült a szövetségláda, aminek a tetején kérúbok találhatók, köztük jelenti ki magát az Úr. A szövetségládában találhatók a szövetség és a vándorlás fontos emlékei, köztük a két kőtábla. Ezek mindig az Úr szabadítására és jelenlététre mutatnak rá. Fontos látnunk, hogy az Úr jelen van életünkben, jó visszaemlékezni Isten korábbi hatalmas tetteire, mert ezek a mában adnak erőt a számunkra.

A hétágú lámpatartó pedig azt mondja el, Jézus Krisztus a világ Világossága. Fény nélkül nincs élet, Krisztus nélküli nincs igazi élet. Jézus fénye nélkül céltalanul bolyongunk a világ pusztaságában.

Elkészültek az áldozat bemutatásához szükséges eszközök is. Minden precíz munkával készült. Hozzáértésre, türelemre és időre volt szükség a kivitelezéséhez. Az Úr munkáját nem lehet összecsapni, Őt nem lehet fércmunkával elintézni, Ő mindig a legjobbat várja tőlünk. Mi sem elégszünk meg selejt munkával, ha nem jól végzik el a megbízást, nem vesszük át a munkát. Közben pedig Istent gyakran gyenge minőséggel akarjuk elintézni. Bűnbánatot tartva gondoljuk végig, nem kísért-e meg minket is az a gondolat, hogy az Úrnak a hitvány munka, a selejtes termék, a félgőz is megfelel? Most még van időnk korrigálni. De a belső motivációt is meg kell vizsgálni, mert akit szeretünk, annak mindig igyekszünk a legjobbat nyújtani. Ha szeretem az Urat, a legjobbat akarom nyújtani a Számára. De valóban mindig a legjobbat nyújtom az Úr és a családom, a környezetem számára?

A papi szolgálat ruházatai is elkészültek, minden úgy, ahogyan az Úr parancsolta. Micsoda alázatot követelt ez a készítőktől, nem engedhették szabadon fantáziájukat, nem a művészi véna megélése volt a fontos, hanem az engedelmesség. A hósen felkerül az efódra, és így a tizenkét törzs neve mindig a főpap szíve felett lesz. Mindig hordozza népét az Úr előtt. Így hordozhatjuk mi is családunkat és gyülekezetünket az Úr előtt.

Amikor minden elkészült, Mózes felállította a hajlékot, végre átélhetik a csodát, Isten valóságosan velük van. A berendezési tárgyak is a helyükre kerülnek. Isten megáldotta a kitartó, hűséges munkát, és a végén minden a helyére kerül. Minden a maga helyén nyeri el értelmét és tölti be rendeltetését. Csak a helyén! Az életünk is csak az Úrtól kijelölt helyén válik értelmes életté.

Amikor minden a helyére került, az Úr dicsősége betöltötte a kijelentés sátrát. Kérjük Urunkat, lényünket is töltse be az Ő dicsősége, adja meg, hogy látható legyen rajtunk és általunk Isten jelenléte. Nemcsak jelen volt a Dicsőség, hanem vezette is őket. Az  Úr felhő által vezette őket, erre kellett figyelni, és ehhez kellett igazodni. Egy ritmusban mozogtak az Úrral, nem az volt a lényeg, ők mit akarnak, hanem mindig az, áll vagy elindul a felhő. Ha ők pihenni akartak, de a felhő elindult, menni kellett, ha pedig még mentek volna, de a felhő megállt, nekik is meg kellett állniuk. Így teljesen Istenre hangolódtak, Rábízták magukat. Számunkra is ez az egyetlen járható út. Isten mozgásához igazodni.

Az Úr Jézus tovább vándorol tanítványaival együtt (Mk 8,11-9,13). Látunk körülötte vitatkozókat, akik igazából nem akarnak változni, csak Jézust magukhoz igazítani. Nagy kísértés, amikor az Urat akarjuk magunkhoz igazítani. Azt is látjuk, a tanítványok sem mindig pozitívak. Valahogy lemaradnak Jézus mellől, nem értik Őt, és amikor az Úr a tanításról, a farizeusok képmutatásáról beszél, nem értik. Nem értik, mert még mindig a megélhetésük a központi téma. Jézus mellett is féltik életüket, maguk akarnak magukról gondoskodni, és nem tanulnak meg bízni, az átélt csodák által sem.

Vannak, akik mást visznek Jézushoz, mert azt akarják, hogy meggyógyítsa őt.  Ezeknek fontos a másik ember, és szeretnék, ha rendbe jönne a látása és általa az élete. Igaz, meg akarják mondani, mit egyen az Úr, ám Jézus nem sablonok szerint munkálkodik. Számára minden ember egyedi eset, és megtalálja mindenki számára az egyéni terápiát, a neki szükséges gyógymódot. Itt két fázisban gyógyít, mert erre van szüksége. Talán nem jól látta az embereket és önmagát. De nem válik türelmetlenné, amikor nem gyógyul meg azonnal. A két fázis között van lehetőség jobban megismerni Jézust.

Péter mély látást kap Istentől, felismeri, hogy Jézus a Krisztus, a várva várt Megváltó. Igaz, a felismeréshez még torzkép tartozik, de az Úr helyreigazítja ezt. Péter szerint a Megváltó nem szenvedhet, ám az Úr rámutat, Péter nem Isten szerint, hanem az emberek szerint gondolkodik. Ami emberi mércével jó, az Isten szerint a gonosztól származik. Ezért mindig vigyük elképzeléseinket az Úr elé, ne beszéljünk átgondolás nélkül.

Nemcsak Jézus, hanem a tanítványok útja is a kereszt, a szenvedés. Gyakran elfeledkezünk erről. Jó, és még jobb életről ábrándozunk, és ebbe nem fér bele a szenvedés. Ha igen, akkor szenvedjen más, míg mi egyre feljebb emelkedünk a siker szárnyain. Azonban az Úr alapvetően nem sikeres életútról, hanem önmegtagadásról, keresztről és követésről beszél. Az Ő követése nem könnyed kirándulás, hanem keresztcipelő, szenvedésekkel járó életforma. A kereszt nem könnyű, össze lehet csuklani alatta, amint az Úr is elesett. 

A követés lényege a teljes Jézusra való hagyatkozás, nem mi mentjük meg magunkat, hanem Ő. Aki elveszti Érte az életét, vagyis teljesen alárendeli magát Neki és lemond a saját akaratáról, vágyairól, az életet nyer. Hányszor látjuk, amikor mi akarjuk megnyerni az életet, talán a látszatot sikerül elérni, valójában azonban elveszítjük az életünket, a lelkünket. A világ megnyerése sokba kerül.

Az igazi kincs Isten országa, ami Jézusban megérkezett. Boldog, aki ezt meglátja és elfogadja. Ez az ország nem erőszakon, pusztításon, önkényen, hanem Isten szeretetén és kegyelmén alapszik. Aki ide belép, az újrakezdheti az életét, az előtt egy új, boldog világ tárul ki.

Ebből a világból kap ízelítőt a három oszlopapostol. Meglátják, kicsoda Jézus. Az Atya hangja megerősíti, hogy Jézus valóban az Ő fia. Ezért Rá kell figyelniük. A törvény és a próféták korszaka lejárt, és eljött a Fiú, a kegyelem időszaka. Végül csak ők és Jézus maradnak egyedül, mert egyedül Őreá van szükségük. Másrészt Jézus elég, nincs többre, másra szükségünk, csak egyedül Őreá.

A tanítványok szeretnék kimerevíteni ezt a dicsőséges pillanatot, de nem lehet. Vissza kell menni a többiek közé. Megkísért minket is, jó ellenni a saját hegyünkön, félrevonulva Jézussal, és munkát, gondot és mindent pedig másra hagynánk. Azonban ezt nem lehet, feladatainkat nekünk kell elvégezni, az Úrral és Tőle kapott erővel.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.