Van esély

C

sodálatos jelenet részesei lehetünk, az Úr felhívja magához a nép vezetőit, akik leborulhatnak Előtte (2Móz 24,1-18). Isten hív, jöjj fel az Úrhoz, ez egy meghívás, amelynek eleget kell tenni. Jöjj, hagyd ott a többieket, a munkát, és gyere hozzám. Ezen a mai reggelen halljuk meg az Úr hívását, induljunk így a munkának vagy akár a szabadságnak, az Úr hív, és bármerre menjek is, Hozzá megyek, Vele fogok találkozni. Mert az igén keresztül bármikor találkozhatunk Vele. Van azonban egy határ, amit nem léphetnek át, innen nem mehetnek tovább. Szükség van erre, hiszen nem viselnék el az Úr dicsőségének sugárzását. Szükség van a mindennapi életben is egy határra, amit nem lépünk át. Ezt tiszteletnek is nevezzük. Mivel tisztelem a másikat, nem megyek túl egy bizonyos határon, nem szólok bele abba, ami már nem tartozik rám.

Mózest közelebb hívja az Úr, ő közeledjen, sőt, ő arra kap felszólítást, hogy menjen az Úrhoz közelebb. Olyan jó, hogy az Úr Jézus lebontotta már a válaszfalat, és Őáltala mi már közeledhetünk Hozzá. Sőt, számunkra már az a felszólítás hangzik, jöjjetek közelebb. Egyre közelebb az Úrhoz, ez életünk nagy célja, minden nap közelebb kerülni Hozzá, és egyre jobban megismerni. Ott van-e ez a vágy a szívemben, ma még közelebb akarok az Úrhoz kerülni? Aki az Úrhoz közelebb kerül, a másikhoz is közeledni fog.

Mózes elmondta a népnek az Úr minden igéjét és rendelkezését. Ez a fő szolgálatunk, el kell mondani mindazt az embereknek, amit az Úr mondott. Minden igét tovább kell adni, válogatás nélkül. A nép ráfelelte: mindazt megtesszük, amit az Úr parancsolt. Ilyen hozzáállásra van szükségünk. Mindazt megtesszük, amit az Úr parancsolt. Mózes és Izráel népe úgy látta, nem lehet másképp az Úr elé állni, csak így, kész vagyok mindent megtenni. A katona sem váltogathat a parancsok közt, amit mondanak, azt kell megtenni. Hányszor mi akarjuk eldönteni, mit teszünk meg, és mit nem. De ez így nem jól van. Alázattal és szolgálatra készen álljunk Urunk elé. Hiszen azért küld, hogy tegyük, amit mond, és mentsük a lelkeket. A kárhozatból kell mentenünk az örök életre. Csak az evangélium mentheti meg az embert. De egyáltalán látjuk-e ma, hogy az emberek a kárhozat felé masíroznak? Jóléttel a kárhozat felé. Talán mi is azt gondoljuk, ha jól megy az élet, ha megvan minden, akkor rendben is van minden. Az ige arról beszél, hogy annak van örök élete, aki hisz a Fiúban, aki nem hisz, az a halálban marad.

Ezt követőn oltárt épít Mózes az Úrnak, áldozatot mutat be, és felolvassa a szövetség könyvét. Az Úr szövetséget kötött népével. A szövetség alapja a vér. Mi már egy új szövetség tagjai vagyunk, ez a szövetség is véren alapszik, de nem bikák, hanem az Úr Jézus vérén. Így azután nem is kell megismételni az áldozatot, mert Jézus áldozata örökre érvényes. Áldott legyen Urunk, amiért örökkévaló áldozattal eltörölte bűneinket. Áldott legyen a neve, amiért vállalta értünk a halált.

Az Úr felhívja Mózest magához a hegyre, hogy ott megkapja majd a két kőtáblát. Mózes enged a hívásnak, nem mondja, most más dolgom van. Uram, ne haragudj, nem érek rá, nincs időm, aztán negyven nap, ennyi szabadságom sincs. Megy, mert ő maga is szeretne az Úrral lenni. Nincs nagyobb kiváltság, mint Istennel együtt lenni, átélni jelenlétét, hallani hangját. Tulajdonképpen az igazi szabadság és pihenés ez, az Úr közelségében tölteni napokat. Az Úr jelenlétében másképp látjuk az életet.

Mózes belépett a felhőbe, az Úr dicsőségének jelenlétébe. Negyven nap és negyven éjjel volt az Úrral, ez semmihez sem hasonlítható élmény. Ma már rajtunk múlik, mennyit vagyunk az Úrral. Még negyven percet is ritkán és nehezen szánunk rá, nemhogy negyven napot. Maradjunk minél többet az Úr jelenlétének, dicsőségének felhőjében.

Az Úr Jézus tanít, és ez jó, mert szükségünk van tanítására (Mk 4,1-20). Szükségünk van arra, hogy az Ő tanításán keresztül lássuk magunkat, az életet és Istent is. Az Ő szavai új látást adnak, mert nem azt tolmácsolja, ahogyan a világ lát, Ő új szemléletet hoz, új látást közvetít.

A magvető példázatában beszél Isten országáról, azt akarja egyre mélyebben megismertetni velünk. A magvető, aki az igét hinti, fáradhatatlanul megy és végzi a munkáját. Nem azt figyeli, vajon lesz-e eredmény, és ha igen, akkor az milyen is lesz. Ő csak hinti a magot, magvetés nélkül nincs esély termésre. Ez fontos, magvetés nélkül nincs esélye az életnek, nincs esély az újjászületésre. Gyakran álmodozunk megtérésekről, ébredésről, de ehhez hinteni kell a magot. Isten igéje nélkül nincs ébredés, nincs új élet. A magvetést, az igehirdetést nem lehet megspórolni, és így a velejáró fáradságot sem. Ha megspóroljuk, akkor csak gyomot fog teremni a föld.

A másik üzenet pont az, hogy a föld magától is terem, de csak tövist és gyomot. Akkor van esély arra, hogy haszonnövény teremjen, ha elhintjük a magot. A magvető nem keseredik el, amikor meglátja a talajt, amikor szembesül a valósággal. Amikor mi szétnézünk és meglátjuk a mai valóságot, a gyülekezeti valóságot, gyakran elkeseredünk, mert reménytelennek látjuk a helyzetet. Urunk rámutat, ne törődjünk a talajjal, csak vessük a magot, mert az igéből fakad az élet. Minden emberi reménytelenség ellenére van esély. Amíg hittel hirdetjük az igét, van esély. A legkövesebb és a legtövisesebb, és útféllé taposott földön is megmaradhat a vetőmag, és növekedésnek indulhat.

Igénk alapján azt látjuk, a mag mindig megkapaszkodik. Még a nehéz talajon is. Ha az ellenség is dolgozik és mindent megtesz, hogy ne legyen tartós az eredmény, mégis van remény. Az igében élet van, az életet nem lehet megszüntetni, elvégzi munkáját. Talán azért kevesebb néha az eredmény, mert elmarad az utógondozás. Elindul az új élet, kibocsátjuk az újszülöttet a világba, és a különféle próbák és kísértések közepette nehéz egy csecsemőnek megállnia. Több törődésre van szükség. Másrészt ott van, hogy lehet a világnak nemet mondani. Ha Krisztusban vannak életgyökereink, elég erőssé válunk. Aki Krisztusban marad, képessé válik barátságtalan, sőt, ellenséges közegben is megállni, megmaradni. Ne feledjük el, hogy körülöttünk minden azért tevékenykedik, hogy ne legyen termés. Nagy túlerőt kell legyőznie az új növénynek, az új életnek. De Krisztusban meggyökerezve, az igéből táplálkozva lehetséges megmaradni és növekedni.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.