A
|
z Úrral való
beszélgetés után Mózes lejön a hegyről, kezében a bizonyság két kőtáblájával
(2Móz 32,15-35). Hozza a kőtáblákat, amelyek Isten kezének munkáját dicsérik.
Egy tárgyi emlék, ami közvetlenül az Úrhoz kötődik, amire rá lehet mutatni, az
Úrtól van. De az értékét a tíz ráírt ige, az élet útmutatója adja. Isten maga
adta meg azt a keretet, amely között boldogan és biztonságban élhet az ember.
Az Úr törődik népével, törődik velünk. Ma sincs más segítség, mint az Úr szava. Világunk is azt mutatja, hogy
amíg nem vesszük komolyan a tízparancsolatot, Isten minden igéjét, nem javul az
élet.
Az Úrtól kapott törvény és a részletes eligazítás örömöt kellene, hogy
okozzon, azonban Mózes szívében harag gyűlik, mert a nép elfordult Istentől, és
a borjú körül táncolt. Milyen könnyen a világhoz igazodunk, olyanok akarunk
lenni, mint mások. Ők is az Egyiptomban látottakhoz igazodtak, onnan vették a
mintát. Azonban Isten gyermekei számára a világ soha nem lehet minta. Ha a
világhoz igazodunk, szembe kerülünk Istennel. Ő tisztán akarja a szívünket, nem osztozik bálványokkal.
Mózes haragjában ledobta és összetörte a kőtáblákat. Kár, hogy
összetörtek, de talán jobb is így, mert idővel ezekből is bálványt készítettek
volna. Mert ilyen nyomorultak vagyunk,
nem Isten kell nekünk, nem az élő Úrral akarunk kapcsolatot, hanem mindenféle
ügyeletes bálványhoz húz a szívünk.
Mózes Istent szereti, ezért fáj neki, amit lát. Ő nem alkuszik meg, hanem
szembeszáll a bűnnel. Szeretem-e
annyira az Urat, hogy kész vagyok a többséggel szemben is vállalni Őt? A borjút
összetöri Mózes, tehát nem teszi el emlékbe, mert a bálvány nem lehet
emlék. A bálványt, a hamis istent mindig
teljesen el kell távolítani, ne kössünk vele kompromisszumot. Egyedül az Úr elég népe számára, Ő szabadít
meg mindenféle rabságból, míg a bálványok rabbá tesznek, bűnbe visznek.
A bűn mindig következménnyel jár. Mózes keményen megbüntette Izráel
fiait. Az Urat szerető szíve nagyon felháborodott ezen a hűtlenségen, és
haragja elragadta. Haragunk mindig a bűn ellen irányuljon, Jézus is felforgatta
a pénzváltók asztalait, senkit nem bántalmazott. Fontos megállapítás: a nép
elvadult. Tehát az Istentől való elfordulás, az ige elhagyása, az engedetlenség
nem fejlődés, hanem elvadulás. Ma próbálják elhitetni velünk, hogy a tíz igétől
való eltérés fejlődés, pedig ez elvadulás. Kiáltsunk az Úrhoz, és Ő megtisztítja szívünket.
Az is lényeges, hogy Áront is felelősség terheli, még ha ő a népre is
hárítja azt. Az ige így mondja: A nép
elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni. Nagyon modern volt Áron, úgy
gondolkodott, mindenki azt csinál, amit akar, hite magánügy. Nem akart
beleavatkozni mások életébe, de így gyávaságból bűnbe sodorta a népet.
Figyelmeztessük az embereket, amikor letérnek a keskeny útról, tegyünk meg
mindent az elvadulás ellen, akkor is, ha nem leszünk népszerűek és nem látunk
majd azonnal eredményt.
Mózes lehetőséget ad a megtérésre, aki az Úré, odamehet Isten
szolgájához. De csak Lévi fiai mennek oda. Nem élnek a lehetőséggel, úgy
látszik, már nem az Úréi. Talán azt mondanák, én Istené vagyok, de az életük,
belső vonzódásuk mást mutat. Nem Isten
szeretete vonzza őket, hanem a bálvány, a vele járó mulatozás. Én hova megyek? Kihez vonzódom? Az Úrhoz vagy
a bálványokhoz? Hallom-e a hívást? Halld meg a hívást még ma, és indulj az
Úrhoz! Álljunk be az Ő seregébe és harcoljunk a bűn, a gonosz ellen.
Mózes nem hagyja magára Izráel fiait, hanem közbenjár értük az Úrnál. Megvallja
az Úr előtt a nép bűnét. Nem bagatellizálja, hanem kimondja, nagy vétket
követett el a nép. De bocsánatot kér a
számukra. A hegyen megtapasztalta azt, hogy ki az Isten. Felismerte, még a
bűnös is mehet Hozzá. Meglátta, van kegyelem. Ez csodálatos hír, van kegyelem,
és az Úr mégis megbocsát. Ez a mégis azt üzeni, ha nem is vagyok méltó a
kegyelemre, mégis, méltatlanságom ellenére is megbocsát az Úr. Ezt a
bocsánatot Krisztusért kapjuk.
Az ötezer ember megvendégelése, a csoda megtapasztalása után, a
tanítványoknak hajóra kell szállni, és Jézus előtt átkelni a túlsó partra (Mk
6,45-56). Jézus még marad, nem megy azonnal, mert meg kell köszönnie az Atyának
ajándékait. Jézus mindig hálás, és soha
nem siet tovább, hanem időt szakít az Atyával való közösségre. Jézus lényének
lételeme az Atyával való kapcsolat, vonzza Őt Isten, és szeretne minél többet
Vele lenni. Vonz-e engem így az Úr? Tudok-e félrevonulni azért, hogy
imádkozhassam? Legyen a mi lételemünk is az imádság.
A tanítványok számára újabb vizsga következik. Mert nem véletlen az, ami
történik, próbára teszi az Úr a hitünket, és figyeli, miként reagálunk a
helyzetre. Minden azért történik, hogy kiderüljön, van-e növekedés, van-e
változás, vagy még mindig a régi módszerekhez alkalmazkodom. Azt látjuk, a
tanítványok elbuknak, mert még mindig ők küszködnek a viharban, és nem az Úr
nevét hívják segítségül.
Amikor pedig hozzájuk megy a tengeren járva, megrémülnek. Urunk figyeli
övéit, és nem hagy minket erőnkön felül kísértetni, időben meghozza a
szabadítást. Azonban a tanítványok megrémülnek. Miért? Mert nem feltételezik,
hogy Jézus számára minden lehetséges. Korlátolt a hitük. Jézus megszólítja a remegőket:
Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Csodálatos szavak, mert nekünk is szólnak. Az
élet viharai gyakran félelmet keltenek bennünk. De Urunk itt van és szól: Bízz
és ne félj! Olyan jó, hogy bízhatunk Benne, és szabad nem félni. Szabad nem a
félelemre hallgatni, hanem hallgathatunk Őreá. Én vagyok, szól, ezzel
hangsúlyozza, hogy az élő Isten, mindeneknek Ura van jelen. A legnagyobb hatalom,
Aki létezik, velünk van. Ezért nem csüggedünk, hanem szavába fogódzunk. A
félelem azért keletkezik, mert elfeledkezünk a korábbi csodákról, már nem
látjuk, mit tett értünk az Úr. Elevenítsük fel tetteit, nézzünk állandóan a
keresztre. Amíg látjuk a keresztet, lesz hitünk, és lesz bátorságunk.
Jézus híre ismét elterjedt, az emberek jöttek Hozzá, mert gyógyulni
akartak. Aki gyógyulni akar, ma is jöjjön az Úrhoz, kérje az Ő segítségét. Mert
Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger
takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja
terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem
feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit
sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ
nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése