Csak imádsággal

Ú

j könyvet kezdünk el olvasni az Ószövetségből (1Kir 1,1-37). Izráel népe mögött van már a honfoglalás, az államalapítás. Elmúlt az első király, Saul ideje is, és Dávid is megöregedett. Szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy ő is meg fog halni, és a trónt át kell adni annak, akit Isten kiválasztott. Mindenki ideje letelik, az öregedéssel és a halállal szemben tehetetlenek vagyunk. Nem fordítja semmi vissza a folyamatot. Az idős korban való új házasság sem más, mint kétségbeesett igyekezet az idő visszafordítására. Azonban ez sem hoz eredményt. Jobb őszintén szembenézni életkorunkkal, a betegség és a meghalás lehetőségével. Ne csapjuk be magunkat, hanem inkább álljunk az Úr elé. Rendezzük életünket, rejtőzzünk el a kegyelemben és készüljünk az örök életre. Hiszen a halál nem elmúlás, Isten többről gondoskodott és Jézusért örök életet kínál.

Mivel Dávid menekül a meghalás elől, csak magával van elfoglalva, és nem vállalja Isten akaratát. Nem rendelkezik arról, hogy ki követi őt a trónon. Amikor csak magunkra koncentrálunk, megfeledkezünk dolgainkról, és minden összezavarodik körülöttünk.

Adónijjá úgy gondolja, őt illeti a trón, azt láthatjuk, hogy a gonosz igyekszik zűrzavart támasztani, és ehhez kapóra jön számára a testvérek közötti feszültség. A több feleségtől való gyermekek problémája kiütközik, és Dávid ezt képtelen kezelni. De megmutatkozik a Betsabéval elkövetett paráznaság következménye is. A bűnnek mindig van következménye. Isten megbocsát, amikor megbánjuk bűneinket és megtérünk bűnös útjainkról, de a következmények gyakran éreztetik hatásukat.

Nátán próféta akcióba lép, felismeri, cselekednie kell. Ismeri Isten terveit, és meri azokat képviselni. Most is bátran lép föl, és oda mer állni a király elé is. Amikor Dávid elakad, a próféta segíti őt tovább. Milyen jó, hogy van ilyen eszköze az Úrnak, hogy van valaki, aki kilendíti Dávidot a magába süppedésből, az önsajnálatból, a menekülésből. Isten nem hagyja magára övéit, és nem engedi, hogy terve megsemmisüljön. Az ellenségeskedés közepette, a zűrzavarban is véghezviszi mindazt, ami jó, ami előre segíti népét, amiben megvalósul az Ő szent és számunkra jó akarata. Bízzunk ma is Urunkban, ne a zűrzavarra nézzünk, hanem mindig Őreá. Ha emberileg lehetetlennek tűnik is Isten kijelentett akaratának a megvalósulása, higgyük, hogy semmi meg nem akadályozhatja.
Adónijját a hozzá közel álló körök már királynak kiáltották ki, emberileg nagyon nehéz a helyzet, Salamonnak egyre kevesebb az esélye. Ám még ebben a helyzetben sincs lefutva ez a mérkőzés. Az Úr véghezviszi tervét, és Dávid is ráébred, nem halogathat tovább. Szembe kell néznie a tényekkel és vállalnia kell Isten akaratát, akkor is, ha ez konfliktusokhoz vezet. Dávid nem akar a fiával konfrontálódni, pedig ez elkerülhetetlen. Mert az Úr Jézus vállalása is mindig ütközést, másokkal való szembekerülést jelent.

A próféta közbenjárása nyomán Dávid király kézbe veszi az ügyet. Vállalja Isten akaratát, és kimondja, Salamon lesz a király. Egy gyönyörű vallást mond a király az Úr előtt. Megvallja, hogy az élő Úr váltotta, mentette meg minden nyomorúságából. Vagyis, számára Isten élő valóság. Ez fontos. Valóság-e nekem Isten? Élő Úr-e Ő, akinek engedelmességgel tartozom, aki elé majd oda fogok állni, akinek elszámolással tartozom?

Eszébe jut a királynak egész élete, szinte minden lepereg előtte, és ezért hálás szívvel mondja, mindent Istennek köszönhet. Ő mentette meg sok veszélyből, és Ő váltotta meg a kárhozatból is. Legyünk csendben az Úr előtt, és lássuk meg, mindent Neki köszönhetünk. Adjunk hálát mindazért, amit tett értünk. Köszönjük meg a jókat, a szabadítást, az új életet, azt, hogy minden nap többet ismerhetünk meg Belőle. Köszönjük meg az átélt próbákat is, mert általuk is formált és előrébb vitt minket az Úr.

Benájá áldása kifejezi, az eredményes, a boldog élet alapja Isten jelenléte. Ez mindennél fontosabb. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk, fogalmazza meg jóval később Pál apostol. Nagyon igaz ez, hiszen megtapasztaláson alapszik. De hiszem-e ezt a nyomorúságok között is?

Vissza kell jönni a völgybe, az emberi problémák közé (Mk 9,14-29). A hegyről mindig a problémák közé visz az út. Miért? Mert a tanítványoknak többletük van, ismerik a megoldást. Ők tudják, hogy Isten országában hit által működnek a dolgok. Hit által nagy dolgok mehetnek végbe. Hit nélkül azonban a tanítványok is kudarcra vannak ítélve. Mert a tanítványok nem a képzettségüknek, ügyességüknek, rátermettségüknek köszönhetik a győzelmet, hanem a Krisztusba vetet hitüknek.

A lent maradt tanítványok kudarcot vallottak, szembesültek azzal a ténnyel, hogy nem tudják az apa fiát meggyógyítani. Miért? Mert nem maradtak meg Jézusban. Hiszen Ő maga mondja: Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Igen, ha Nélküle, ha hit nélkül közeledünk a problémákhoz, nem tudjuk megoldani azokat.

Az apát nem tántorítja el a tanítványok kudarca, hanem Jézushoz fordul, és segítséget kér Tőle. Kövessük ennek az embernek a példáját, és kérjük, legyen segítségünkre. Nagy dolog amikor látjuk és vállaljuk, hogy segítségre van szükségünk. Azonban ma kevesen fordulnak Jézushoz. Te kitől kérsz segítséget? Kihez fordulsz, amikor baj van, amikor tehetetlen vagy? 

Jézus azonban nem tesz semmit, csak annyit mond: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Tehát hit által működnek az Úr energiái. A hit az a csatorna, amin keresztül szabadítása és gyógyítása megérkezik életünkbe. Nincs más eszköz, csak a hit. Használjuk ma is hitünket. Az apa megvallja: „Hiszek!” Ki tudom-e mondani őszintén: Hiszek? Hiszek benned, Uram! Az apa hiszi, hogy tud segíteni, hogy hatalmasabb Jézus a néma léleknél is. De azzal is tisztában van, hogy hitének segítségre van szüksége. A mi hitünk is segítségre szorul, és ezt is Ő tudja megadni. Ő vezet tovább a holtponton, hiszen a tanítványok kudarca gyengítette a hitét.

A gonosz nehezen engedi el áldozatát, még most is gyötör, de Jézus szavának nem állhat ellen. Távoznia kell. Jézus a gonosz fölött, és minden bűn és betegség fölött Úr. Ő a parancsnok, és ha szól, a gyötrő, az ártalmas erőknek menniük kell.

A tanítványok megkérdezik Jézust, mi az oka a kudarcuknak. Menjünk mi is Hozzá, és kérdezzük meg mindig Őt. Ne módszereket váltsunk, ne a világban tájékozódjunk, ne a nem hívők módszereit vegyük át, hanem kérdezzük Urunkat. Nagyon egyszerű dolgot mond, csak imádsággal lehet győzedelmeskedni a gonosz felett, minden gyötrő, ártó erő fölött. Az imádság annyira egyszerű és kézenfekvő megoldás és eszköz, hogy nem is számolunk vele. Nekünk mindig valamilyen terápia vagy orvosság kell, pedig nincs másra szükség, mint a hitből fakadó imádságra. Legyen a szemünk előtt állandóan: csak imádsággal. Ha felteszed a kérdést, Uram, hogyan menthetem meg a másikat vagy a kapcsolatunkat, miképp intézhetem el a problémámat, hogyan juttathatom el szabadulásra a szenvedélybeteget, akkor jusson eszedbe: „Csak imádsággal.”  Tehát ma ismét az imádságot adja kezünkbe az Úr.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.