Vigyázzunk az ízünkre

D

ávid halála közeledik, és ő szembenéz vele (1Kir 2,1-25). Tudja, őt sem kerüli el a földi életből való távozás, nem csapja be magát, hanem inkább felkészül rá. Az elragadtatás napjáig mindenki a halál felé halad és ki fog menni ebből a világból. Lássuk meg, mi sem vagyunk kivételek, és nem maradunk itt. A halált nem iktathatjuk ki, ezért jó rá időben készülni. Úgy is, hogy elrendezzük, amit kell, és úgy is, hogy rendezem Istennel az életem. Mert a halál nem megsemmisülés, hanem átmenet a látható világból a láthatatlanba. A földi élet során dől el, hová jutok, Isten világába, az üdvösségre, vagy Tőle távol, a kárhozatra. Amíg itt vagyunk, választhatjuk Krisztust, az Életet.

Dávid az utódját látja el fontos tanácsokkal halála előtt. Salamonnak helyezi a szívére mindazt, amit ő is megtapasztalt, és amit kapott az Úrtól. Légy erős, légy férfi, ez ma is fontos felszólítás. Az Úr útján járva ne az érzelmeink vezessenek, hanem mindig az Úr akarata. Bizony, erőre van szükségünk Isten akaratának a vállalásához, mert annyi minden vissza akar tartani. A gonosz gyakran az érzelmi húrokra hat, azokon keresztül akar elbizonytalanítani. Légy férfi, arra utal, merjen bátran dönteni és élni. Ne legyen lekvár, ne engedje magát elnyomni, mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy megalszik a tej a szánkban, hanem azt, hogy tudom, mit akarok.

Isten ígéretei akkor válnak valósággá, akkor tapasztalja meg az áldást, ha az Ő útján jár. Ez is fontos tanács, hiszen lesznek majd tanácsadók, akik mást javasolnak, mert a környezetünk számára nem mindig érthető, vállalható és ésszerű Isten útja. Hányszor mondják, nem éri meg Istenre hallgatni, veszteséggel jár, ha komolyan vesszük az igét, és bátornak, határozottnak kell lenni ahhoz, hogy elutasítsuk ezeket a véleményeket és merjük vállalni az ige vezetését. Legyen minden nap és mindenben mécses lábaink előtt az Úr igéje. Ha így történik, nem tévedünk el. Mert az életben könnyű eltévedni, annyiszor nehéz meglátni, mi is a helyes, de az ige eligazít. Ha használjuk a lámpást, ha fényéhez menekülünk, nem tévedünk el.

Miközben a fejezet további verseit olvassuk, ne feledjük el, hogy még Krisztus előtt vagyunk, az Ószövetségben járunk. Azért fontos ezt magunk elé idézni, hogy ne kérjünk számon Krisztus előtti emberektől krisztusi magatartást, másrészt ne tekintsük ezeket a megoldásokat mintának. Számunkra a vitás kérdésekben, az ellenségeinkhez való viszonyulásban is az Úr Jézus magatartása és tanítása a mérvadó. Mi már nem a bosszú, hanem a megbocsátás emberei vagyunk. Bár jó megállni egy pillanatra és elgondolkodni, valóban így van-e? Mert talán nyíltan nem állunk bosszút, különösen, ha nincs is rá lehetőségünk, de nem raktározzuk-e el a sérelmeket Dávidhoz hasonlóan, és nem várjuk a megfelelő alkalmat a törlesztésre?

Mi van a szívemben? Nem hordozom én is magamban a régi sérelmeket? Ha így van, akkor vigyem azt most az Úr elé. Akkor is vigyem oda, ha a másik fél nem állt elém bűnbánattal és bocsánatkéréssel.  Mert a le nem tett sérelem nekem árt, engem pusztít, és kapcsolataimat.

Azt látjuk még, hogy Adónijjá nem engedte el teljesen a hatalmat, és nem fogadta el, hogy az Úr Salamont választotta. A szívében sérelmet hordoz. Ne hordozzuk a sérelmeket, tanuljuk meg az Úr kezéből fogadni a történéseket. Lássuk meg, nem véletlenül történtek az események. Fontos az is, hogy saját vágyainkat, jogosnak vélt dolgainkat is engedjük el. Az a boldog, aki mindent elengedve egyedül az Úrtól függ, aki tudja, hogy Krisztusban mindennél nagyobb értéket kap.

Jézus rámutat a bűn komolyságára (Mk 9,42-50). Nem lehet félvállról venni, küzdeni kell ellene, bár ez a küzdelem nem könnyű. Olyan keményen kell ellenállni és fellépni vele szemben, mintha levágnánk valamelyik végtagunkat, amely bűnbe vitt. Jézus nem azt kéri, hogy csonkítsuk meg magunkat, hanem azt, hogy vegyük komolyan a bűnt, ne játsszunk vele, hanem kérjük az Ő segítségét.  Kezünk, lábunk és szemünk, különösen ma, könnyen bűnre csábít, de ne adjuk fel a harcot, ne törődjünk bele, ha elestünk, hanem bűnbánatot tartva vigyük Urunk elé. Az Ő vére megtisztít a bűntől, és szabaddá tesz. A magunk erejéből nem tudunk ellenállni, megállni, csakis Jézusban maradva.

Fontos meglátni, van Isten országa, de oda bűn nem mehet be. Ezért kell rendezni, ezért szükséges az Úrban maradni, mert az üdvösségre csakis megtisztult életek juthatnak be. A bűn rontotta meg ezt a világot, és ezért az új világba semmi sem kerülhet belőle. Isten Krisztust adta szűrőnek, és csak az jut be az életre, ami átmegy rajta. Rajta pedig csak a bűneiket megbánó, Tőle bocsánatot kérők jutnak át. Az új életnek csak bűn nélkül van értelme. Ha az új földre is bekerülne a bűn, minden maradna a régiben. Ha ott is jelen van, ami itt gyötör és pusztít, amitől szenvedünk, nem volna új élet. De ott már nem lesz bűn, sem betegség, sem halál, csak Krisztus, csak Élet mindenekben.

A tanítványok képviselik a sót ebben a világban, azért vannak itt, hogy ízt adjanak az életnek és tartósítsák azt. Vigyázzunk az ízünkre, mert ha elveszítjük, nincs ránk szükség. Csak azért vagyunk itt, hogy ízesítsük ezt az ízetlen világot és tartósítsuk, mert az evangélium nélkül megromlik. Ezt tapasztaljuk is, ahol kimarad az evangéliumi élet, ott romlásnak indul minden. Vigyázzunk az ízünkre, és maradjunk meg sónak.

 Kegyes Jézus, itt vagyunk

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!

Isten áldásával.