Kelj fel!

A

 vízhiány megoldását és az ellenség fölötti győzelmet is megtapasztalta Izráel népe (2Móz 18,1-27). Az út során sok mindent meg kellett tanulniuk, de mindig mellettük volt az Úr. A vizsga nem sikerült valami fényesre, hiszen mindig zúgolódtak, visszakívánkoztak Egyiptomba. Azonban mindezek ellenére az Úr könyörült rajtuk. Kaptak vizet és mannát, megtudták azt is, hogy az imádságban erő van. Lehet úgy harcolni, hogy közben kezeinket az égre emeljük, a legjobb harci eszköz az imádság. Mennyire építünk mi rá? Kihasználjuk-e, hogy bárhol és bármikor beszélgethetünk Urunkkal?

A vándorlás gyötrelmei nemcsak a népet, hanem Mózest is érték. Ő is szomjazott és éhezett, de nem látjuk lázadozni, mert mindig Istenhez kiáltott. Lázadás helyett kereste az Urat, imádkozott és bízott Benne. Fontos az is, hogy azért nem volt elégedetlen, mert nem volt rá ideje, hiszen ő járt közben a népért. Foglalkozott a rábízottakkal, kereste az Úr akaratát. Ha a szolgálatba fektetjük energiánkat, nem marad időnk a zúgolódásra, bosszankodásra. Akkor zúgolódunk, amikor mi vagyunk a középpontban, amikor csakis magunkat látjuk.

Isten tettei elterjedtek, Jetró, Mózes apósa is hallott róluk, és úgy döntött, felkeresi vejét. Magával vitte unokáit és a lányát is. Jó látni, hogy Mózes úgy adott nevet fiainak, hogy már a nevük is bizonyságtétel legyen. Különösen Eliézer hirdette az Úr dicsőségét, mert azt jelentette: atyám Istene segítségemre volt. Ebben benne van az a vallomás, hogy Mózes is elakadt, ő sem boldogult az életével, de segítségül hívta az Urat, és Ő megsegítette. Ez a név ma is bizonyságot tesz és elmondja, bízzunk az Úrban, hívjuk segítségül, mert ma is megsegít.

Mózes és Jetró beszélgetésében az Úr van a középpontban. Mindenki Róla beszél, az Ő tetteit dicséri. Itt nem az ember kerül reflektorfénybe, hanem az Úr, mert felismerték, mindent Neki köszönhetnek. Jetró megvallja hitét Mózes előtt, ki meri mondani, Isten minden más istennél nagyobb. Az Úr mindent azért tesz, hogy erre a felismerésre eljuttasson, hogy végre mi is kimondjuk, az Úr minden istennél nagyobb, mert rajta kívül minden más csak bálvány. Nem elég kimondani a vallomást, életünket is Neki kell szentelni. Jetró áldozatbemutatással fejezte ki az Úr iránti imádatát.

Jetró meg meri mondani Mózesnek, hogy nem jól csinálja a dolgát. Meglátja a hibát, és meg is meri mondani. De nemcsak a hibára mutat rá, hanem a megoldásra is javaslatot tesz. Az igazi segítség, ha nemcsak azt látjuk meg, mi a rossz, hanem meg is tudjuk mondani, hogyan lehet az adott dolgot jobban csinálni. Jetró nem ledorongol, hanem valóban segítő szándékkal tanácsol.

Mózesnek meg lehet mondani a véleményt. Nem haragszik meg, nem zárkózik el, hanem kész változtatni. Meg lehet-e nekem mondani a véleményt? Mit teszek, ha azt mondják, nem jól csinálom? Mert Mózesnek nem pozitív véleményt mondtak, hanem megmondták, hogy nem jól csinálja. Megsértődöm, és makacsul csinálom tovább úgy, ahogy eddig, vagy elfogadom a tanácsot? Mózes hallgatott az apósára, és ez nagy dolog. Hallgassunk mi is Urunk szavára, és az előttünk járó hitben tapasztaltabbak tanácsára.

Az após ezt követően távozik. Nem telepszik Mózes nyakára, nem gondolja, hogy most már mindig neki kell tanácsot adni, vagy mindig meg kell mondania a magáét. Meg kell tanulnunk felismerni, mikor szükséges szólnunk, és mikor kell hallgatnunk, továbbmennünk.

A leprás meggyógyításának híre elterjedt, egyre többen keresték fel Jézust (Mk 2,1-12). Ő azonban nem ragadt le egy helyen, hanem vitte mindenfelé az evangéliumot. Amikor visszaért Kapernaumba, elterjed a híre, és sokan összegyűltek, hogy hallgassák. A hírek már akkor is terjedtek, de a jó hír terjedt, az, hogy itt van Jézus. Terjesszük mi is ezt a hírt. De közben csendesedjünk is el, és gondoljuk végig őszintén, milyen híreket szoktunk terjeszteni? Miről beszélünk telefonon, interneten vagy személyes találkozás alkalmával? Eljut másokhoz Jézusról a hír? Tudjuk mondani: itt van Isten köztünk?

Jó látni, hogy Jézus vonzza az embereket, és azt is, hogy Ő az igehirdetését teszi az első helyre. Az a legfontosabb számára, hogy az Úr szavát megismertesse az emberekkel. Vannak gyógyulásra várók is, sőt, érkezik négy ember, aki egy ötödik társat igyekszik az Úr közelébe vinni. Gyönyörű szolgálat, csodálatos életcél, Jézus közelébe vinni embereket. Azt is látjuk, hogy ez nem könnyű feladat. Nehéz és időigényes. Még leleményre és bátorságra is szükség van. De ők nem adják fel, mindent megtesznek azért a bénáért, még áldozatot is vállalnak érte.

A szolgálat lényege és célja: Jézus közelébe segíteni embereket. Ezt cselekszem-e? Ez-e az én életcélom? Merem-e vállalni a mai világban ezt?

Azt is látjuk, hogy nem megy simán a dolog, vannak akadályok. Elzárják az utat, aztán pedig, amikor Jézus elé engedik a bénát ágyastól, az írástudók kukacoskodnak. Ők még az élő fába is belekötnek, de Jézust nem lehet eltántorítani küldetésétől. Az emberi rosszindulat gátját is átszakítja, és eljut a beteghez, eljut lénye közepéig.

Az Úr mindig a lényeget érinti, a beteg pontra helyezi a kezét. Látja, hogy itt először a lelkét kell gyógyítani, és meg is teszi, amikor megbocsátja a bűneit. A lélek gyógyulása nélkül a test is beteg marad. Ezért fontos ma is az egész embert gyógyítani, fontos hirdetni a bűnbocsánatot.

Az Úr szavában hatalmas erő van, ez a magatehetetlen ember azonnal felkel, amikor Jézus parancsolja neki. Kelj fel, nekünk is fel kell kelni. Akit az Úr meggyógyít, nem maradhat továbbra is fekve, nem maradhat tétlen.  Most már neki kell vinni az ágyat, meg kell mozdítani azt, amit eddig mások vittek. A gyógyult ember kézbe veszi életét, eddig őt cipelték, most már ő visz másokat. Nekünk is azt mondja, kelj fel. Amibe eddig belesüppedtél, abból lépj ki, mert lehetséges. Jézus szavára fel lehet kelni. Ne mondd, ez nekem nem megy, hanem fogj Hozzá Vele, és menni fog. Hazaküldi - nem mindenkit küld idegenekhez, hanem van, akit haza küld, mert az otthon levőknek is el kell mondani, mit tett az Úr. Látniuk kell, mire képes Jézus.

AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR

1.  

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2.  

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3.  

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4.  

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.