Isten segítsége

A

 nép a Sínai-hegy lábánál tartózkodik, végbement a találkozás (2Móz 20,1-26). Isten kijelentette magát népe számára. Lényének hatalmas kisugárzása fény- és hangjelenségeket idézett elő, ezért az emberek féltek az Úrtól. Szükség is volt erre a fajta jelzésre, mert még csak most szerveződtek néppé. Mózes vezette őket, és bizony, gyakran csak őt látták, és nem az élő Urat. Most az Úr megjelenése világossá teszi előttük, hogy valóságról van szó. Isten valóság, élő személy, Aki maga hozta ki őket Egyiptomból. Isten élő Úr, Aki hatalmasan cselekszik, nincsenek számára sem korlátok, sem határok. Ő a mindenség Ura. Az úton gyakran elégedetlenkedő és lázadozó emberek most maguk tapasztalják meg az Úr hatalmát, rádöbbennek, itt nem Mózesről van szó, hiszen ő is Isten szolgája. Az élő, szent Isten cselekedett, mert fontosak a számára és terve van velük.

Az Úr felhívta Mózest a hegy csúcsára, és ott beszélt vele. Isten beszél az övéivel, de előbb kihívja a zajból, az élet forgatagából őket. Az Úr Jézus is gyakran ment föl egy hegyre, mert ott félre tudott húzódni, és csak az Atyára figyelt. Szükséges ilyen időszak, amikor mindent kizárunk az életünkből, és csak Istenre figyelünk. Jó Vele lenni, jó átélni, hogy minden elcsendesedik körülöttünk, és csak Vele vagyunk. Ebben a mai rettentő zajos világban nem egyszerű csöndben lenni, nem könnyű befelé figyelni és várni, hogy egyszer csak megcsendül a csönd. Pedig erre van szükségünk.

A hegyen Mózes megkapja a tíz igét, ami által Isten formálja és segíti őket az új életben. A tíz ige két kőtáblára kerül, négy és hat ige szerepel majd ezeken a táblákon. Az első négy az Úrral, a további hat pedig az embertárssal való viszonyt szabályozza. Az Úr segítséget ad a számunkra az élet útján, mert bár gyakran korlátként tekintünk rájuk, jó azt figyelembe venni, hogy a korlát elsősorban védelmi céllal készül. Igyekszik megakadályozni a lezuhanást, a mélybe kerülést, a halált, de közben segíti a haladást is, mert bele lehet kapaszkodni. Ez a tíz ige gyakran jelent kapaszkodót a számunkra, nélkülük nem tudnánk előre haladni. Ezek az igék erővel töltik fel Isten gyermekeit, különösen úgy, hogy mindezeket már az Úr Jézus Krisztuson keresztül szemlélhetjük, mert Ő töltötte be a törvényt.

A leglényegesebb, hogy Istennel kezdődik a tíz ige, nem egy törvényköteget kapunk, hanem ebben is az Úrral van dolgunk. Bemutatkozik, elmondja, Ő a Szabadító, Ő az, Aki a szolgaság házából kihozta a népet.  Itt kezdődik minden, ha valaki nem élte át a szabadítást, nem jelent az ige sem sokat a számára. Fontos még annak a felismerése, hogy a szolgaság házában élünk. Aki beleszületik a földi világba, szolga lesz, a bűn és a világ szolgája. Ezt állandóan tapasztaljuk, szolgái vagyunk egymásnak, saját vágyainknak, különféle hatalmaknak és ideológiáknak, de az Úr meg akar szabadítani. Azt akarja, hogy mindenféle szolgaságból jöjjünk ki. Ne légy szolgája se másnak, se önmagadnak, se szenvedélyeknek, mert van Szabadító.

Aki a Szabadítót, az élő Istent megismeri, az nem is akar más Istent imádni, nem, mert megmentőjét szereti, és Neki szenteli az életét. Az igére azonban szükség van, hiszen annyi minden át akarja venni fölöttünk a hatalmat. Az ige azt mondja, ne legyen más istened. Vagyis mindent utasíts el, és csak egyedül Őbenne bízz.

Az Úrnak való teljes önátadás tesz fegyelmezetté, ami azt jelenti, már nem a kívánságaink irányítanak, mert tudunk felettük uralkodni, képesekké válunk rájuk nemet mondani. Az Úr az életünk minden területét helyes mederbe tereli. A házasság, a vagyon, az élet az ige oltalma alá kerül. Isten megmutatja, hogy mindazok az értékek, amit Tőle kaptunk, csak a Hozzá való hűség, a Vele való élő kapcsolat útján működnek egészségesen. Isten nélkül minden megbetegszik, a legdrágább ajándékok is tönkremennek. Urunk pedig azt akarja, hogy jól éljük meg az életünket. A sok szenvedés, a kapcsolatok felbomlása, a házasságok összeomlása nem Tőle van. A gonosznak munkája mindez, annak a gonosznak, aki nem akarja, hogy Istennek engedelmeskedve éljünk. Mivel nem figyelünk Isten szavára, maga az élet is leértékelődik. És ezt ma nagyon látjuk. Urunk az igét adja a mai ember számára is segítségül. Ha komolyan vesszük, megoldódnak problémáink, ha figyelünk útmutatására, sok seb begyógyulhat, és minőségileg új életet kezdhetünk. Az igét megkaptuk, rajtunk áll, mit kezdünk vele. Lehet komolyan venni, beépíteni az életünkbe, és ráhangolni mindennapjainkat, mert ha ezt tesszük, összhangba kerülünk Istennel, önmagunkkal és egymással is. De arra is szabadságunk van, hogy eldobjuk magunktól, ha így cselekszünk, magunknak ártunk.

A nép megrémült, távolabbra húzódott és Mózest bízta meg, hogy beszéljen az Úrral. Dicsőség Urunknak, amiért emberré lett, és így már nem kell félnünk, bátran felkereshetjük minden problémánkkal, mert Ő ma is ugyanaz, mint Mózes korában. Ő ma is csodákat cselekvő Isten, Számára minden lehetséges, és minden lehetséges annak is, aki Őbenne hisz.

Az Úr Jézus is azon munkálkodott, hogy az Úr szavához visszavezesse az embert (Mk 2,18-28). Ehhez fel kellett szabadítani a hagyományok elnyomó uralma alól. Az emberi rendelkezések fontosabbá váltak az Úr szavánál, de végül azok megkötözték az embereket. Isten igéje felszabadít. A hagyományok, az emberi rendelések és törvények kötnek gúzsba, az ige felszabadít. Mindig nagy kísértés, hogy az emberi törvényeknek nagyobb hatásuk van a hívők, a gyülekezetek életére, mint Isten igéjének.

A farizeusok nem akarják meglátni, hogy egy új kezdődött el. Jézus nem a régit toldozza-foldozza, hanem egy egészen új életet hozott. Nem a vallást akarja javítgatni, hanem egy új életformával ajándékoz meg. Milyen jó lenne, ha mi is megértenénk, nem az eddigi, a befuccsolt életünket akarja Jézus javítgatni, és minket sem erre szólít fel. Határozattan arról beszél, hogy a régi helyett egy újra van szükség. A nem működő, régi életemtől akar megszabadítani. A régi ruhát Ő tudja rólam levenni, mert annyira rám nőtt, hogy én nem boldogulok vele. Ehhez azonban ki kell mondani: Uram, Jézus, nekem ez nem megy, kérlek, segíts rajtam. Ő mindig meghallja az őszinte kiáltást.

Tehát az Úr üzeni a számunkra, hogy Isten országában már fordítva mennek a dolgok, itt minden azért van, hogy jól működjön az élet. Nem az ember lett a szombatért, tehát nem mi szolgáljuk a törvényeket, a rendszereket, hanem azok vannak értünk. Mindent azért adott az Úr, hogy segítsen bennünket.

Jézus Úr a hagyományok, az egyházi szabályok felett is. Ő nem gúzsba kötni akar, hanem felszabadítani. Azt akarja, hogy ne minket uraljon le se a szenvedély, se a film, az internet, a bevásárlóközpontok vonzása, a média agymosó szövegei, hanem mi tudjuk uralni mindezeket. És ez úgy lehetséges, ha Krisztus él bennünk, ha Ő uralkodik életünk felett. Jézussal válunk képessé minden idegen szokás, gondolat elutasítására.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.