Tartós megoldás

M

ózes megismétli a fő rendelkezéseket, hangsúlyozza a szombat központi szerepét (2Móz 35,1-36,38). A nyugalomnapja köré kell épülnie az életünknek. Szükség van erre a napra, azért, hogy a hatnapi munka után megpihenhessünk. Mindennek szüksége van megállásra, pihenésre, így az embernek is. Ez belénk van kódolva, és ha nem vesszük komolyan, túlhajtottak leszünk és beleroppanunk. A hetedik nap az Úrtól rendelt időszak, és arra adatott, hogy a Vele való közösségre szánjuk, mert az Őelőtte való csendességben pihenhetünk meg. Ma sokan elutaznak messzi vidékre, hogy kipihenjék magukat, de ez nem mindig sikerül, különösen, ha az Isten előtti elcsendesedés kimarad. Mert nem elég a környezetváltás, hanem lelki elcsöndesedésre is szükségünk van. A nyugalomnapja, amit mi vasárnap tartunk meg, a feltöltődés napja is. Isten igéje által töltődhetünk fel és meríthetünk erőt a következő hat napra. Ha mindig az Úrral indítjuk és Vele is zárjuk a hetet, nem fásulunk bele, nem válik monotonná az életünk.

A sátorépítéshez értő embereket gyűjt egybe Mózes. Nem arról van szó, hogy fogjunk össze és csináljuk. Nagyon fontos Isten országában is a hozzáértés. Tehát nem az a lényeg, hogy csináljunk valamit, hanem, hogy amit csinálunk, azt az Úr szava szerint végezzük, és minőséget készítsünk. Isten országát a minőségi munka, a minőségi élet teheti mások számára is vonzóvá. Jó elcsendesedve végiggondolni, minőségi-e az életünk? Értünk-e ahhoz, amit az Úr nevében csinálunk? A tanítványok is Jézustól tanultak, hogy felkészülten állhassanak a szolgálatba. Pünkösd után pedig a Szentlélek tette őket hozzáértő emberekké.  Amint figyeljük az első gyülekezet életét, láthatjuk, hogy valóban értettek az ige hirdetéséhez, a szolgálatok végzéséhez, mert volt eredménye fáradozásuknak.

Sokféle hozzáértő és az Úrtól bölcsességet kapó férfi állt be a munkába.  Odaszentelték magukat a szent hajlék készítésére. A bölcs szív azt jelentette, hogy a különféle munkák mesterei megtanultak együtt és összedolgozni. Ez is lényeges, Isten országában meg kell tanulni együtt dolgozni, együtt végezni a ránk bízott feladatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt végzi, de azt igen, hogy végezzük összehangoltan. Mert itt nem a meggazdagodás, a személyes karrier áll a középpontban, hanem az Úr dicsősége. Ne az újabb megbízatás legyen a szempont, hanem az, hogy Istent dicsőítse, Őt tegye naggyá, és az evangéliumot segítse az emberekhez eljutni.

Az Úr folytatja vándorútját, viszi az Úr kedves esztendejének hírét, megy és bemutatja az igazi életet (Mk 7,31-8,10). Ahogyan körbejárja a vidéket, megjelenése is hirdeti, itt van Isten köztünk. Az Őt látó és halló embereknek pedig meg kell látni, hogy az élet nem a munkáról, szórakozásról, hanem Őróla szól. Életünk akkor kerül jó alapra, ha megismerjük Őt és Rábízzuk magunkat.

Jó látni azt is, hogy vannak, akik segítenek másoknak Jézushoz kerülni. Legyünk mi is segítségek mások számára. Legyen természetes, hogy minden problémát, minden segítségre szorulót Hozzá visszük. Egy nehéz beszédű süketet vittek Jézushoz, nehezen ment számára a beszéd. Ez nekünk is problémánk, különösen, amikor bizonyságot kellene tenni, vagy beszélgetni kéne az igéről, az Úr dolgairól. Mert ilyen esetekben olyan nehezünkre esik a beszéd, nem tudjuk magunkat kifejezni. Ne nyugodjunk ebbe bele, ne mondjuk, mi nem vagyunk lelkészek, hanem menjünk az Úrhoz, és kérjük, gyógyítsa meg beszédünket.

A beszélőkészség összefügg a hallással. Akkor gyógyul a beszédünk, ha meggyógyul a hallásunk is. Mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. A beszéd gyógyulásához az ige hallgatására van szükségünk. Az ige egész életünket gyógyítja és karbantartja.

A gyógyítás imádság által megy végbe. Jézus feltekintett az égre. Nem az érintés gyógyított, hanem az imádságban kimondott szó. Az érintés jelzi a kapcsolatot, jelzi, így is elfogad, de a gyógyulás az ige kimondása és meghallása által megy végbe. Isten szavában gyógyító erő van. Ha hittel szóljuk, ma is gyógyít.

Azonnal megoldódtak a kötelékek, és hallott és beszélt ez az ember. Jézus szavára azonnal végbemegy a gyógyulás, nincs más hátra, mint beszélni, mint vallást tenni szabadító Urunkról.

A szabadulás lehetősége, az isteni hatalom megnyilvánulása vonzza az embereket. Viszik Hozzá bajaikat, de Ő látja, hogy nemcsak a testtel van baj, hanem a szívvel is. A lélekben is baj van, ezért szánakozik a sokaságon Jézus. Szeretné belülről is rendbe tenni őket, ezért nem bocsátja el a jelenlevőket, hanem megmutatja számukra mindenek felett való hatalmát. Mert nem a kenyér megszaporítása a lényeg, hanem, amit üzen. Jézusnak hatalma van életünk minden problémája felett, Ő a lélek orvosa, hívjuk bátran segítségül.

A tanítványokat is bevonja az emberekkel való foglalkozásba, ám ők még mindig nem állnak a hit talaján. Nem tudják, mitévők legyenek. De vajon mi tudjuk-e mindig, hogy mitévők legyünk?

Az Úr ismét megmutatja Isten országa működésének az alapelvét. Vedd a meglévő keveset, adj hálát az Atyának, majd tedd Jézus kezébe. Minden csoda forrása Jézus, és a Belé vetett hit által lesz életünk részévé.

Ismét látjuk, hogy ez a módszer nem csupán tűzoltás, hanem megelégít. Jóllaktak, és maradt is. Vagyis ők mind jóllaktak, és még maradt másoknak is, maradt holnapra is. Jézussal a jövő is biztosítva van. Így tehát, ha kezébe tesszük megfáradt, szomjas életünket, Ő megelégíti azt. Nemcsak egy időre csillapít, mint az orvosságok, hanem tartós megoldást nyújt.

 Álmélkodással csudáljuk

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

Isten áldásával.