Küldetés

A

z élet védelme mellett a személyes tulajdon védelme is fontos Isten országában (2Móz 22,1-31). Az Úr azt kéri, figyeljünk oda a másik értékére, becsüljük meg azt is, ami nem a miénk. Fontos látni, van, ami nem az enyém, hanem a másik tulajdona, azt ő kapta Istentől. Az ő munkáját áldotta meg az Úr, és ez ennek az eredménye. Ezért meg kell tanulni tisztelni és vigyázni arra, ami a másé. Amennyiben valaki elveszi a másét, azért felelnie kell. Saját vagyonából kell megtérítenie, vagy, ha nincs neki miből, akkor eladják rabszolgának.

Milyen jó, hogy mindent az Úrra bízhatunk. Ne aggódjatok, mondja Urunk, mert tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek. Ha ezt hiszem, akkor nem fogok a másikéhoz nyúlni. Isten gyermekének, Jézus Krisztus tanítványának, aki Őt szolgálja, soha nem kell az éhhaláltól félni. Illést a nagy éhínség idején a Kerit-patak mellé küldi az Úr. Az egész ország szenved a szárazság miatt, de Illésről gondoskodik az Úr. A patak nem száradt ki, és hollók szállították nekik a húst. De a tíz csapás idején is megtapasztalták, míg az egyiptomiakat sújtotta a csapás, Gósen földjét elkerülte. Az Úrnak csodálatos hatalma van, nyugodtan Rábízhatjuk magunkat, nincs szüksége arra, hogy besegítsünk Neki.

A ránk bízott dolgokért is felelősek vagyunk. A másik számára érték, amit ránk bízott, ezért vigyáznunk kell rá. Érték a másik ember élete, a legnagyobb érték, és ezt az Úr bízta ránk. Felelősek vagyunk házastársunkért, gyermekeinkért és mindazokért, akiket az Úr mellénk állított. A felelősség nemcsak testi életükre, vagyontárgyaikra terjed ki, hanem üdvösségükre is. Fontos-e nekem, hogy a másiknak van-e üdvössége? Fontos-e, hogy megismerte-e már az Úr kegyelmét? Hányszor közömbösek vagyunk, pedig már az Ószövetség is azt hangsúlyozza, Isten gyermeke felelős azért, hogy a másikat vétkeire figyelmeztesse, a keskeny út felé segítse. Pál apostolt is a pogány népekért érzett felelősség vitte előre, égett benne a vágy, hogy az evangéliumot hirdesse a számukra. Ég-e bennem az ige hirdetésének vágya?

Az Úr felhívja övéi figyelmét arra, hogy ők is jövevények voltak. Idegenként éltek Egyiptomban, és szenvedtek a rabszolgaságtól. Ezért soha ne feledjék ezt el, és ha jövevényekkel találkoznak, irgalmasan bánjanak velük. Mivel mi is jövevények, vándorok vagyunk a földön, ne ragaszkodjunk ahhoz, amit úgyis itt hagyunk. Hányszor megkötöz bennünket a világ java, értéke, pedig minden itt marad. Semmit nem vihetünk magunkkal, ezért éljünk mindenkor vándorként, a világtól függetlenül és szabadon. Legyen a mi életterünk Isten országa.

Ismét a hegyen látjuk Jézust (Mk 3,1-12). Gyakran vonul félre, különösen, amikor nagy döntések előtt áll. A tanítványok kiválasztása pedig nem mondható kis feladatnak. Nem mindegy, kit választ, másrészt Jézus soha nem saját szempontok alapján hozza meg döntéseit, hanem az Atya útmutatása alapján. Ezt mi is megtanulhatjuk, ne saját szempontok alapján döntsünk, hanem mindig vonuljunk félre, és keressük, mit akar az Úr.

Arra választotta ki őket, hogy Vele legyenek és kiküldje őket. Ez a sorrend, kiválasztás és kiküldés. Ezt nem lehet megcserélni, mert ha nincs elhívás, nincs áldás. Az elhívás személyes kapcsolatra szól. Vele legyenek - az tud szolgálni, aki tud Vele lenni, aki figyel az Úrra. Ma azonban megtörténik, hogy kimarad az elhívatás, és kimarad az Úrral való lét. Miért? Mert az elméleti felkészítésre figyelünk. Beépülünk az iskolarendszerbe, és igyekszünk az állam elvárásainak megfelelni. A támogatás elnyerése az elsőrendű szempontunk. Jézus azonban nem az állami rendszernek kívánt megfelelni, hanem az Atyának. Arra választotta ki a tanítványokat, hogy Vele legyenek, Tőle tanuljanak, és engedjék vezetni az életüket. Az Úrral lenni csodálatos kiváltság, minden szolgálat ebből a közösségből nyer erőt. Ha nem vagyunk Vele, ha nem ismerjük Őt, és nem szánunk Rá időt, hatástalanok leszünk.

Az elhívást követi a kiküldetés. Amit az Úrral való közösségben kapunk, azt tovább kell adni. Csak az tud adni, aki előbb kapott. Akkor tudjuk használni a mobiltelefont is, ha előbb feltöltjük. Feltöltekezés nélkül nincs eredményes szolgálat. Szükségünk van arra, hogy minél több időt Vele legyünk. Bár van, amikor úgy gondoljuk, hogy akkor nyerünk időt, ha félretesszük az igét, ha kihagyjuk a csendességet, nem megyünk istentiszteletre. Ne az ige félretétele által szabadítsunk fel magunknak több időt, meg fogjuk tapasztalni, hogy akkor nyerünk időt, ha Jézusra, az igére szánjuk napunk kezdetét.

A kiküldetés az ige hirdetésére és az ördögök kiűzésére vonatkozik. Azért küld az Urunk, hogy hirdessük az evangéliumot, mert általa juthatunk örök életre. Az igehirdetése nyomán támad hit a szívekben. Az ördögök kiűzésére kapott hatalom pedig arra mutat, hogy Jézus tanítványai nyomot hagynak ebben a világban, azért vagyunk itt, hogy Isten teremtett világát megtisztítsuk a gonosztól.  Jézus lényét a gonosz nem tudja elviselni, és ha Őt képviseljük, az ördög menekülni fog. Ma könnyen feladjuk a terepet, a gonosz úgy tevékenykedik, ahogy akar, és mi visszavonulunk.

Az Úr Jézus is azért jött ebbe a világba, hogy az erős embert megkötözze, és szabadon engedje foglyait. Jézus erősebb személy, Ő megkötözi a gonoszt, legyőzte a kereszten, és ezért van szabadulás. Nem mi hatolunk be a gonosz területére, mert erőnk magában mit sem ér. Jézussal azonban behatolhatunk a területére, és győzhetünk. Győztes Urunk van, és Általa mi is győzelmeket arathatunk. Ne adjuk meg magunkat, hanem hivatkozzunk az Úr nevére. A tanítványok, majd Pál apostol is gyakran hivatkoztak a Megváltó nevére, és amikor ezt megtették, a megkötözött személyek megszabadultak. Ma is sok megkötözött ember él, hirdessük számukra, hogy a Jézus Krisztusban való hit által van szabadulás.

 Erős vár a mi Istenünk

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere; Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; :/: De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, :/: Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige porba dönti.

4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; :/: Velünk az Úr táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre.

Isten áldásával.