Légy tanítvány a magad helyén!

A

 nagyhatalmi játszmák, fondorlatok, harcok után egy senkit nem becsülő, utálatos személy kerül trónra és  veszi át a hatalmat (Dán 11,21-45). Ez a király is mindent magának akar, és ehhez a barátságot is színlel. Ezzel igénk rámutat, hogy ne higgyünk mindig a látszatnak, az érzelmeknek, mert mindig lesznek, akik céljaik elérése érdekében barátnak, testvérnek mutatják magukat, de szívükben és a valóságban nem azok. Valóban mély kút az ember szíve, szinte kiismerhetetlen, egy asztalnál ülnek ezek a királyok egymással, mintha minden rendben lenne, de a szív gonoszt forral, hazudnak egymásnak. Bizony, ez van, ha nem az Úr Jézus uralja a szívünket, hanem az ige világít nekünk. Mennyire ismerős ez ma is, egy célért összefognak emberek, szépeket ígérnek egymásnak, aztán becsapja egyik a másikat, nem állják szavukat. 

Országok vezetői viselkednek így, olyan emberek, akik népük javának szolgálatát vállalták, mégis csak magukra figyelnek, becsapja egyik a másikat. De hasonlót látunk olyan emberek között is, akik szerették egymást, sok szépet és jót terveztek együtt, aztán egymás ellen fordulnak. Azonban szabad nekünk Isten igéjére figyelni, az Úr Jézus életét mintaként követni. Ő nem csapott be senkit, ám Őt becsapta egyik tanítványa. Egy asztalnál ültek, vagyis a legszorosabb kapcsolatban voltak, mégis elárulta őt. Ám az Úr kegyelmének hirdetésével fordul felénk, a keresztről megbocsátás hangja hallatszik.

Azt is láthatjuk, hogy Isten népe ilyen változó és veszélyes helyzetben is megmarad. Az Úrnak van hatalma arra, hogy Övéit megőrizze. Az Istenét ismerő nép fölbátorodik és tettre kél. Ez a lényeg, bármilyen élethelyzet vegyen minket körül, igyekezzünk megismerni az Urat. Isten megismerése erőt és bátorságot ad. Az ige bevilágítja a sötétséget, és nem leszünk reménytelenek.

Ha ismerem az Urat, félelmes és nehéz időkben is látom, hogy nem vagyok egyedül, Isten velem van, és az Ő hatalma nagyobb minden földi hatalomnál. Az ige tettre serkent, rádöbbent: azért vagyunk jelen, hogy bizonyságot tegyünk. Isten népe még a zivataros időben is távlatot kínál. Isten országa legyőzhetetlen, a gonosz tombolhat, ahogy akar, mert eljön idejének a vége. Senki nem nyújtózkodhat tovább, mint ameddig a takarója ér, a kiszabott időt senki nem lépheti át.

Ennek a királynak is vége lesz, és senki sem segíthet rajta. Eljön az idő, amikor kiderül, hogy a hamis istenek nem adnak valódi segítséget. Sem az önimádat, sem a bálványok nem tudnak megoldást kínálni a halállal szemben. A bálványok nem segítenek életünk Istennel való elrendezésben sem. Egyetlen segítség a golgotai kereszt, onnan árad az élet vize, amely megtisztít és megújít. A kereszten fizette ki Urunk minden adósságunkat, az Ő vérével aláírt és életével kifizetett számlákért törli el az Úr vétkeinket, és bocsát meg. Jézus nélkül nincs bűnbocsánat, nincs örök élet. A kereszthez azonban kinek-kinek személyesen kell elzarándokolni, más nem teheti meg helyettünk, nincs kollektív bűnbocsánat, hanem magamnak kell kérni az Úr bocsánatát. Aki kér, az kap.

Az Úr Jézust, az Isten Fiát, Aki meglátogatta népét, elvetették, keresztre feszítették (Mt 27,57-66). Az ember a lehető legmélyebbre zuhant. A segítő kezet elutasította, nem kell neki Isten szeretete, nem kell a kegyelem, majd ő maga megoldja. Itt maradtunk magunkban, és nem tudjuk megoldani sem a saját életünket, sem az egész világ életét. A bűn ural le mindet, és mi tehetetlenek vagyunk vele szemben. Sok évszázad eltelt a golgotai események óta, és azóta is csak fegyverkezünk, gyilkolunk, önző módon felhalmozunk, és közben sokan éhen halnak. Szétromboljuk a családokat, sok pusztulást okozunk. Nem akarjuk meglátni, hogy csak a megtérés segít rajtunk. Őszinte bűnbánattal az Úr elé borulni, és teljesen rábízni magunkat, csak ez segíthet ki a gödörből, és ez akadályozhatja meg a totális pusztulást.

Jó tudnunk, hogy mindazok ellenére, amit Isten ellen elkövettünk, Ő nem mond le rólunk. Utánunk jön, mégpedig az általunk megölt Jézusban, és kínálja megbocsátó kezét. Ma még megragadhatjuk ezt a kezet. Abba a kézbe kapaszkodhatunk, amely még halálában is életet kínált. Amikor a kereszten kilehelte lelkét, sírok nyíltak meg, és sok korábban elhunyt hívő feltámadt. Jézus még halálában is életet ajándékoz. Ezt a bűneinkből feltámasztó erőt kínálja most a mi számunkra. Ahová Őt befogadják, ott élet, ébredés keletkezik. A bűn halálos álmából a kegyelem csókja ébresztheti fel az embert. Átéltem-e már a bűn halálos öleléséből való feltámadást? Mert ebben a halálos szorításban jövünk a világra, innen nem képes kiemelni a nevelés, a műveltség és a tudás sem. Minden kudarcot vallott. Az egyetlen győztes hatalom Jézus, az erő, amely megtöri a bűn és a halál hatalmát, Jézus értünk való halála.

Eddig nem sokat hallottunk Arimáthiai Józsefről, de megtudjuk, hogy ő is Jézus tanítványa volt. Nem tartozott a tizenkettő közé, de a maga helyén élte a hitét és vállalta az Urat. És most előáll, nem bújik, hanem odaáll Pilátus elé, és elkéri Jézus testét. Olyan jó, hogy amikor a tanítványok elbújnak, mert félnek, van valaki, aki nem bújik, nem az életét félti, hanem kiáll Jézus mellett. Józsefnek volt mit vesztenie, mégis vállalta az Urat. Adja Urunk, hogy mi tudjuk és merjük Őt mindig vállalni. Ne a következményekre figyeljünk, mibe kerül ez nekem, mit veszíthetek a világban, hanem mindig figyeljünk Rá. Soha ne feledjük, Ő az életét adta értünk, vállalt a kereszten is. 

A nép vezetői balgán azt gondolják, hogy ha őriztetik és lepecsételik a sírt, megakadályozhatják Isten munkáját. Azonban ez nem lehetséges. Istent mi nem akadályozhatjuk meg, az életet nem lehet sírba zárni, nem lehet maradásra kényszeríteni. Jézus az Élet, és ahová bekerül, ott életté változtatja a halált. Engedjük Őt az életünkbe, és akkor a szívünk is életre kel. Jézus él örökké, erről beszél az ige, és ezt támasztja alá sokak megtapasztalása. Isten terve célhoz fog érni. Az Úr vissza fog jönni.

Jézus, világ megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

Isten áldásával.

Jézus valóban Isten Fia

N

agy mozgásba indulnak az emberi erők, népek feszülnek egymásnak, királyok emelkednek fel és tűnnek el (Dán 11,2-20). Mindeközben Isten népének a maga helyén kell megélnie Isten országának valóságát, nekik kell felmutatni, mennyire másképp működik ez az ország, és mennyire más erők hajtják. Isten országát nem azok az erők mozgatják, mint a társadalmakat. A próféta látja ezeket az országokat és a köztük őrlődő népet. Azonban Isten népe azért van jelen, hogy felmutassa, lehet másképp élni, és nemcsak romboló, hanem építő erők is vannak jelen a világban.

Hogyan is működik a világ? Hát, amint látjuk, mára sem változott meg a lényege. Az egyik ország meggazdagodik, jelentős befolyásra tesz szert, de nem elég a gazdagság, nem elég, amit megszerzett, még többet akar. Mindenkit a hatalma alá akar gyűrni. Mennyire ezt látjuk ma is, mindig többet akar az ember, mégpedig a másikét. Nem elég, ami neki van, hanem elveszi a másikét is. De nemcsak az országok működnek így, hanem ez a fajta indulat ott van a mi szívünkben is. Mindig többet akarunk, azt, ami a másiknak van, nem elégszünk meg azzal, amink van, amit Istentől kaptunk. A többre vágyás indulata legtöbbször mások tulajdonát és érdekét sérti. Csak úgy tudunk többet szerezni, ha elvesszük a másikét, vagy kihasználjuk a másikat. Vigyük ma Urunk elé a szívünket, vizsgáltassuk meg, és gyógyíttassuk meg Általa. Mert amikor Őreá találunk, megelégedünk. A szív Jézusban nyugszik meg, Általa képes kimondani: elég. Az első tanítványok, amikor átélték bűneik bocsánatát, képesekké váltak kimondani azt is: elég. Mert Isten országa biztos pont, benne mindazt megtaláljuk, amire szükségünk van, és ez az ország nem erőszakra épül. Ez nem elvesz, hanem ajándékoz.

A hatalom, annak kiterjedése, a győzelem felfuvalkodottá tesz. Az ember szíve bűnös és gonosz, nagyon hamar azt gondolja, hogy őt senki nem állíthatja meg, minden sikerül neki. Felfuvalkodottságunk mozgatója, hogy elszakadunk Istentől, már nem adunk hálát, és nem úgy tekintünk előrehaladásunkra, hogy ez az Ő kegyelme, és mindent Tőle kaptunk. A felfuvalkodott ember úgy látja, mindent ő maga szerzett meg. Saját magát dicsőíti, erejére és okosságára büszke. A felfuvalkodást bukás követi. Urunk könyörüljön és adjon alázatot a szívünkbe, láttassa meg velünk, hogy mink van, amit nem úgy kaptunk. Igen, mindent Tőle kaptunk. 

Nagy veszély, amikor a hívők úgy látják, az a feladatuk, hogy beleavatkozzanak a világ szerinti életbe és küzdelmekbe. Isten népe nem erre kapott elhívást, nem a politika eszközeivel kell a jót képviselni és megvalósítani. Isten az Ő országát nem a politika által viszi előbbre. Isten Szentlelke munkálkodik ma is, engedjük, hogy formálja, alakítsa az életünket.

A világi hatalomra jellemző, hogy békés szándékot mutat, úgy tesz, mint aki megegyezésre törekszik, de nem ez a valóság. Mindent meg akar szerezni, Isten gyermekeit is meg akarja hódoltatni. A hamis béke látszata ne tévesszen meg. „Nincs békesség – így szól az ÚR – az istenteleneknek” (Ézs 48,22)! Ne engedjük magunkat hazug jelszavakkal megtéveszteni, mert az igazi békesség Krisztusban található.

Jézussal szemben állva dönteni kell, az a kérdés: én hogyan döntök (Mt 27,1-56)? A főpapok Jézus ellen adták le voksukat, halálára szavaztak. Úgy döntöttek, nincs szükségük Sálem, vagyis a békesség királyára. Továbbra is ők akarják maguk megoldani életük kérdéseit. Dönteni kell: Jézus vagy Barabbás. Te kit választasz? Mert a főpapok után a nép is döntés elé lett állítva, valószínűleg nem számítottak erre, ám ők sem Jézust választották. Engedték magukat befolyásolni. Bizony, ma is a világ, a politika, a média befolyásol minket. Pedig mi is látjuk, hogy nincs Jézushoz fogható, most is csendesen tűri a rágalmakat, nem tör senki életére. Nem magát menti, hanem tanítványait, majd téged és engem. Ő másokat ment, nem a saját életét. Halálával megmenti a római századost is. Hiszen a kereszt alatt jut hitre az az ember, akit Jézus kivégzésével bíztak meg. Jézus a halálával is életet ment. Mennyire ellentéte Sámsonnak, ő a halálával többet ölt meg, mint életében, Jézus több embert ment meg halálával, mint életében. Az egész világ számára megnyitotta a megmenekülés kapuját. Aki hisz Benne, örök élete van.

Akik Jézust elutasítják, halálra adják, azok a másik emberrel szemben is közömbösek. Csak a hatalmuk és a saját céljaik érdeklik őket. Amikor Júdás rádöbben tettének súlyára, nem lelkigondozzák, nem nyújtanak számára segítséget. Jézus nélkül érzéketlenek maradunk a bűnösökkel szemben. Jézus nélkül elmarad a lelkigondozás, a lelki segítségnyújtás.

Pilátus annyira határozatlan, a nép kedvében kíván járni, mint ahogy minket is megkísért, hogy ne Isten akaratára figyeljünk, hanem mások kedvében igyekezzünk járni. Ez rossz út, meg kell tanulni határozottan dönteni és vállalni Jézust. Pilátus a karriert fontosabbnak tartotta az Élet Fejedelménél. Meg akarta menteni magát, de a történelemből látjuk, hogy nem sikerült neki.  „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt” (Mt 16,25). Ez Isten országa fontos törvényszerűsége. Aki elveszti az életét Jézusért, vagyis ebben a világban kész Őérte mindent feladni, az megnyeri, vagyis ajándékba kapja életét.

Urunk adja meg a számunkra, hogy mi is ilyen hitre jussunk, mint a százados. A mai nap végén, örömmel mondjuk Jézusról: Valóban Isten Fia volt. Mert a kereszt alatt, bűnterhünkkel megállva ragyog fel előttünk igazán a Krisztus. Ott éljük át, bűneink megbocsáttatnak. És amikor ez végbemegy, saját tapasztalatból mondjuk: Én Uram, és én Istenem. Az őszinte és személyes bizonyságtételből árad az erő. Te mit mondasz Róla? Kicsoda Ő számodra? Ki tudod mondani: Isten Fia, én Uram, és én Istenem?

 Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.

Légy bátor és erős!

I

sten előtt nincs rejtve népének élete, sőt, az egész történelem Előtte zajlik (Dán 10,1-11,1). Nincs távol a világunktól, és akik szeretik Őt, megtapasztalják kegyelmét. Azok üzenetet kapnak Tőle, és így készíti fel gyermekeit a nehéz időszakokra. Mert az ige nem arról beszél, hogy ebben a világban az Ő népe mindig jó helyzetben lesz. Isten gyermekeit mindig üldözték, Dániel is fogságban van, de ott tapasztalja Isten jelenlétét. Isten közel van népéhez, segítségül hívhatják még ott is, és az eseményeket is javukra fordítja. Bűneik büntetése érte őket, de el fog jönni a szabadulás napja. A bűn jelen van, és oly sokszor szembesülünk következményeivel, de jelen van a kegyelem is. Urunkat segítségül hívhatjuk, mert Ő a Szabadító. Az Úr közel van Hozzád, figyelj Rá, és fordulj Hozzá.

A próféta betekintést kapott a láthatatlan világba, ez a látás megrendítette, ereje is cserbenhagyta. Egyrészt valóság lett előtte Isten világa, amiben eddig is hitt, az teljesen valóságossá vált. Isten világának közvetlen közeléből jelent meg számára az a gyolcsruhás férfi, benne az Úr Jézus személye sejlik fel előttünk. Az Ő csodálatos lénye jelenik meg, Ő, Aki uraknak Ura és királyoknak Királya. Azért jelenik meg, hogy erőt merítsen Dániel, és ne féljen, egyben lássa meg, nincs sem ő, sem népe magára hagyva. Isten világa körülvesz, de hányszor nem érzékeljük, annyira tompák vagyunk, és ez a világ elvonja a figyelmünket, hogy Urunkat észre sem vesszük. Nem halljuk szavát, és így magunkban botorkálunk. Kérjük, ragadja meg lényünket, könyörüljön rajtunk, hogy mindenkor Rá tudjunk hangolódni. Isten világa körülvesz, amikor elcsendesedünk, igét veszünk kezünkbe, koncentráltabban élhetjük át jelenlétét. Az ige által hallhatjuk szavát, és ez erőt ad.

Isten üzenete megérthető, amikor nehezebben érthető részeket olvasunk, ne adjuk fel, hanem szánjunk rá időt. Dániel három hétig imádságban kereste az Urat, kereste a látomás jelentését. Tehát az igére időt kell szánni; amikor nem értünk egy matematikapéldát, többet foglalkozunk vele, gyakoroljuk, amíg teljesen meg nem értjük. Az igével is kell foglalkoznunk, nem csupán a vallás egyik kelléke, hanem az Úr Jézus szerint kenyér, lelki táplálék. Bizony, az étkezésre is időt kell szánnunk, és így a lelki táplálkozásra is. Szükség van alázatra, nem csupán egy régi szöveget olvasunk, hanem Isten beszédét, hozzánk intézett szerelmes levelét. Ezzel a feszültséggel és vággyal vegyük kézbe, az Úr szól hozzánk.

Dánielt felsegíti és biztatja a vele beszélő. Ne félj, mert Isten meghallgatta szavaidat. Ő nem tudta ezt azonnal, de ez vigasztalhat minket is, Isten meghallgatja imádságunkat, még ha azonnal nincs is válasz, és mi nem veszünk észre belőle semmit. Ő mindig a maga idejében küldi válaszát, ezzel próbálja hitünket, és kitartásra nevel. Ne adjuk fel azonnal, hanem bízzunk Benne akkor is, ha nincs azonnal eredmény.

Az Úr megszólít - ne félj -, és halljuk ezt úgy, hogy valóban nekem szól, ott, ahol vagyok. Nem kell félnem, mert Ő jelen van és beszél hozzám. Szavából erő árad. Ő nyitja meg szánkat és tesz képessé a beszédre, a bizonyságtételre. Bátorít, légy bátor és erős, vagyis bátran merjük tenni, amit mond. Ne féltsük magunkat, hanem vigyük az igét, vigyük a Tőle nyert életformát. 

Urunkat kísérhetjük a szenvedés útján, és közben legyen bűnbánat a szívünkben (Mt 26,47-75). Lássuk meg, hogy mindezt értünk szenvedi. Elfogásától a főpap udvaráig látjuk szenvedéstörténetét. Tanítványa elárulja, egy másik megtagadja, bár előtte fogadkozik, de ő sem tud mást, mint odacsapni. Milyen tanítvány vagyok én? Mit látni az én életemben? Nem gyakran én is csak fogadkozom, a magam erejére, képességére építek, aztán marad a tagadás, a csapkodás és a sebokozás? Mennyire másként jelent meg világunkban az Úr, mindvégig az Atya akaratára figyel, és nem emberi megoldásokat alkalmaz. Olyan szomorú, hogy a mai tanítványok is gyakran csak odacsapni képesek, sebeket osztogatnak, ellentétben az Úrral, Aki gyógyítja még az általunk okozott sebeket is.

Jézus nem fegyverre épít, tudja, hogy Isten országának belső ereje győzi meg az embereket, és nem a fegyverek éle, nem a kényszerítés. Amikor Péterrel elteteti a kardot, megóvja az evangélium ügyét, hiszen ha fegyverrel védené magát, a világ  fegyverrel válaszolna, mert fegyverre mindig fegyver a válasz. De így nem oldódnak meg a problémák, a sebeket a megbocsátás gyógyítja. Azt se feledjük el, hogy Jézusnak nincs szüksége a mi fegyvereinkre, a mi védelmünkre. A kereszt nem véletlen, hanem megmentésünkért történik.

A balga ember azt gondolja, Jézust kényszerítheti. Isten Fiát mi nem kényszeríthetjük, Ő akkor is szabad, amikor vádlói előtt áll. Sőt, mi kerülünk Előtte a vádlottak padjára, mert vádol a bűnös szívünk. És ennek a bűnös szívnek az orvosságát dobtuk el magunktól. Áldott legyen az Úr, hogy ennek ellenére a feltámadás által adott még lehetőséget bűneink megbánására és a megtérésre.

Az Úr bizonyságot tesz az Ő eljöveteléről. Igen, mindenki meg fogja Őt látni. És jó, ha úgy látjuk meg, hogy már rendezve van az életünk. Hiszen, még akik nem hittek Benne, azok is szembesülnek a ténnyel, hogy minden igaz, amit a Biblia kijelent, Jézus az Isten Fia, és Ő él, örökkön örökké. És el fog jönni, hogy megítélje a világot. Várjuk Őt, mint életünk Urát, Akivel jó lesz együtt lenni, jó lesz abban a világban lenni, ahol nincs jelen a bűn, ahol mindent az élet hat át.

Jézus bizonyságot tesz a főpap előtt, Péter pedig tagad egy szolgálólány előtt. Micsoda különbség. A drága Úr vállal minket, mi pedig hányszor nem merjük Őt vállalni. Szívünk gyáván remeg, és félti magát, félti azt a rövid földi életet, ami úgyis eltelik. És amikor elmegyünk, minden itt marad. Urunk könyörüljön, hogy ne legyünk tagadók, merjük mindenütt vállalni Őt, az Életet.

Jó megszívlelnünk azt is, hogy vannak veszélyes területek, a világ tüzénél nem ajánlatos melegedni, bármilyen vonzó legyen is. Urunk ismeri jól a szívünket, és amikor felkészít mindarra, ami vár ránk, fogadjuk el, amit mond, sőt, kérjük kegyelmét. Kérjük, hogy adjon erőt a hűséghez, a tanúságtételhez, és ne bízzunk a saját erőnkben. Egyedül Benne bízzunk. Az jó, hogy amikor a kakas megszólal, nem marad érzéketlen, hanem fáj neki a tagadás. Jöjjünk mi is sírva, és bánjuk meg tagadásunkat, hűtlenségünket, gyávaságunkat, és kérjük, bocsásson meg. Ne legyen természetes a bűn, ne térjünk napirendre fölötte, hanem valljuk meg könnyek közt az Úrnak. Uram, ennyi telt tőlem, de könyörülj rajtam.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Ne úgy legyen, amint én akarom

D

ániel még beszélt és imádkozott, amikor Isten követe hozzá repül és megérteti vele a történéseket. Az őszinte bűnbánat, a lényünket feltáró imádság előtt a menny is feltárul (Dán 9,20-27). Meglátjuk, nincs zárva Isten országa az imádságaink előtt, és az Úr meghallgatja azokat.

Először megérinti a követ a prófétát, ez által erőt kap, és egyben jelzi az Úr, hogy nincs messze tőle. Az érintés mindig a közelséget és a másik vállalását jelenti. Az Úr Jézus is megérintette a tisztátalan, kitaszított leprást, így jelezte, hogy leprásan is szereti és elfogadja, számára így is ember. De azért jött, hogy ebből az állapotból kiemelje. Mert Jézus mindig megoldást hoz, ki akar mozdítani a jelenlegi állapotból. Így jön most hozzánk is, Lénye által megérint, és üzeni, ne félj, mert Tőlem nem kell félned. Isten világától, az Ő közelségétől nem kell félni. A gonosz világától féljünk, attól a gonosztól, amelyik világosság angyalának tünteti fel magát, mert meg akar téveszteni.

Gábriel elmondja, hogy nem elég valamit ismerni, de jól kell megérteni. Nem elég olvasni az igét, de helyesen is kell értenünk. Ez pedig magunkban nem megy. Ehhez az Úr segítségére van szükségünk. A Szentlélek tárja fel az ige üzenetét, Aki ihlette a szerzőket. A Szentlélek nélkül nem érthetjük meg jól az igét és nem láthatunk világosan. Kérjük Őt, hogy jöjjön és szóljon, tárja fel az Úr szavát előttünk.

Isten kijelentését meg lehet érteni, mindent a maga idejében és az Úrra való hangolódásban. Azért adja a Szentírást, hogy megértsük általa az Ő akaratát. Istennek terve van népével, nem a pusztítóé és a pusztulásé az utolsó szó, hanem Istené. Megjelenik a Messiás, és fellépése nem pusztulást, hanem életet hoz. Nem harcol, nem követeli mások életét, hanem a sajátját adja oda. Őt fogják megölni, de elpusztítani nem lehet. Urunk életet hoz oda, ahol befogadják, mert Ő maga az Élet. Az elpusztíthatatlan élet, és ahová bekerül, ott megelevenít, a halálban lévő életeket is életre segíti. A lelki halálból is kiemel, szava életre kelt, feltámaszt, és új lehetőségek felé terelget. Isten országa új lehetőségeket hoz mindannyiunk számára, új látást és új életformát.

Urunk egyre közelebb van már a kereszthez, ezt jelzi is, de tanítványai meg sem hallják (Mt 26,1-46). El vannak foglalva az ünnep közeledésével, és képtelenek Jézusra hangolódni. Nem látják, hogy az igazi Páskabárány most fog megáldoztatni. Jézus mellett vannak, mégsem értik. Vajon én értem-e Őt? Az az asszony érti szinte egyedül, de nem szavakkal, hanem tettekkel, hálával, és a drága kenet odaáldozásával fejezi ezt ki. Ő érti, hogy Krisztus meghal érte. A kereszten hulló drága vér törli el régi életét, bűneit. Most már véglegesen el lesz törölve a múlt. Jézus vére törli el bűnös múltunkat.

A tanítványok nem értik az asszony tettét, bosszankodnak, mert csak a pénzt látják, és így pazarlásnak gondolják az olaj kiöntését. De amit a hálás szív Jézusnak ad, az soha nem pazarlás, tékozlás. A kisebbik, az Atyát elhagyó fiú tékozolt, vagyont és a saját életét. Mindig az a tékozlás, amikor nem az Úr vezeti az életünket. Hányan eltékozolják fiatal életüket.

A szegények mindig veletek lesznek, mondja Jézus, és ez a tanítványok és az egész emberiség kritikája. Mennyire igaz az ige, mert a mai napig itt vannak a szegények, a tönkrement életek. Hányan éhen halnak, míg mások a luxusban mennek tönkre. Jézust megölik, nem kell, és ha Őt eltávolítjuk, a gőgös, a maga erejére támaszkodó, a sikereit mutogató ember képtelen a szegénység problémáját megoldani. Igénk önmagunkba tekintésre és bűnbánatra, majd az Úrhoz való odafordulásra szólít fel. Nyitogatja a szemünket, és rámutat: nélkülem semmit sem cselekedhettek.

Eljön a páskavacsora ideje, ahol az Úr kijelenti, hogy a tanítványok egyike elárulja Őt. Megdöbbenve kérdezgetik, ki lehet az. Mennyire látják, bármelyikük lehet, minden kitelik bűnös szívünktől. Júdás is kérdez, az Úr nem leplezi le nyíltan, nem mondja ki, hogy te vagy az, mert még most is lehetőséget kap. Mindenkinek magának kell döntenie, melyik úton halad. Kivel megyünk tovább: Krisztussal vagy Nélküle? Ezt más nem döntheti el. Bárcsak meglátnánk, hogy Vele érdemes tovább menni, még ha gyötrelmes is az út, de Vele megmaradunk embernek, sőt, új emberekké, Isten gyermekeivé leszünk.

Tőlünk csak fogadkozás telik, és hányszor fogadkozunk, többé már nem leszünk engedetlenek, csak az Úrra figyelünk, és mégsem megy. Mert a fogadkozás, a saját erő kevés. Még Péternek sem ment, nem, mert Jézus nélkül semmi sem megy. Nélküle képtelenek vagyunk újjá lenni, a bűntől, a félelemtől szabadulni és a hűségben kitartani. A magunk féltésének nagy hatalma van, de aki Krisztusra bízza magát, az megszabadul ettől a görcstől, már nem maga lesz fontos, hanem az Úr és az evangélium. Egyelőre Péter még nem tart itt, még a saját élete mindennél fontosabb, de nem hisz Jézusnak. A legnagyobb baj, hogy nem hiszünk Urunk szavainak, többnek gondoljuk magunkat, mint amik valójában vagyunk. Pedig Ő ismeri a szívünket.

Péter magában bízott, és ez a világ mindig arra biztat, bízz magadban, bízz az emberben. És most meglátjuk, mi telik az embertől. Hiába bízik Péter magában, az mit sem ér. Urunk megmutatja Péternek: nem hogy velem halsz, de még velem virrasztani, értem imádkozni sem vagy képes. A test erősebb nálad, még saját testeden, fáradtságodon sincs hatalmad. Bizony, így van, hányszor testünk dönti le terveinket, mert gyönge és erőtlen. Nem tudunk uralkodni felette, sőt, ma azt látjuk, hogy még a hívők fölött is a test uralkodik.

Mivel erőtlenek vagyunk, Tőle kell erőt kérnünk, mert Ő nagyon erőssé teszi az erőtlent. Urunk ereje által, pünkösd jelenléte által válnak majd erőssé. Isten Szentlelke tesz képessé a kitartásra, a tanítványok is a Szentlélek által váltak képessé azt mondai, hogy inkább Istennek kell engednünk, mintsem embereknek.

Urunk imádságos tusakodás által győz, és kimondja: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Adja az Úr, hogy minden kérdésben eljussunk ide, és kimondjuk: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem, amint Te. Ezt kimondani óriási dolog, és ha megtesszük, sok minden másképp alakul, akkor Isten ügye győzelemre jut.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.