Ne úgy legyen, amint én akarom

D

ániel még beszélt és imádkozott, amikor Isten követe hozzá repül és megérteti vele a történéseket. Az őszinte bűnbánat, a lényünket feltáró imádság előtt a menny is feltárul (Dán 9,20-27). Meglátjuk, nincs zárva Isten országa az imádságaink előtt, és az Úr meghallgatja azokat.

Először megérinti a követ a prófétát, ez által erőt kap, és egyben jelzi az Úr, hogy nincs messze tőle. Az érintés mindig a közelséget és a másik vállalását jelenti. Az Úr Jézus is megérintette a tisztátalan, kitaszított leprást, így jelezte, hogy leprásan is szereti és elfogadja, számára így is ember. De azért jött, hogy ebből az állapotból kiemelje. Mert Jézus mindig megoldást hoz, ki akar mozdítani a jelenlegi állapotból. Így jön most hozzánk is, Lénye által megérint, és üzeni, ne félj, mert Tőlem nem kell félned. Isten világától, az Ő közelségétől nem kell félni. A gonosz világától féljünk, attól a gonosztól, amelyik világosság angyalának tünteti fel magát, mert meg akar téveszteni.

Gábriel elmondja, hogy nem elég valamit ismerni, de jól kell megérteni. Nem elég olvasni az igét, de helyesen is kell értenünk. Ez pedig magunkban nem megy. Ehhez az Úr segítségére van szükségünk. A Szentlélek tárja fel az ige üzenetét, Aki ihlette a szerzőket. A Szentlélek nélkül nem érthetjük meg jól az igét és nem láthatunk világosan. Kérjük Őt, hogy jöjjön és szóljon, tárja fel az Úr szavát előttünk.

Isten kijelentését meg lehet érteni, mindent a maga idejében és az Úrra való hangolódásban. Azért adja a Szentírást, hogy megértsük általa az Ő akaratát. Istennek terve van népével, nem a pusztítóé és a pusztulásé az utolsó szó, hanem Istené. Megjelenik a Messiás, és fellépése nem pusztulást, hanem életet hoz. Nem harcol, nem követeli mások életét, hanem a sajátját adja oda. Őt fogják megölni, de elpusztítani nem lehet. Urunk életet hoz oda, ahol befogadják, mert Ő maga az Élet. Az elpusztíthatatlan élet, és ahová bekerül, ott megelevenít, a halálban lévő életeket is életre segíti. A lelki halálból is kiemel, szava életre kelt, feltámaszt, és új lehetőségek felé terelget. Isten országa új lehetőségeket hoz mindannyiunk számára, új látást és új életformát.

Urunk egyre közelebb van már a kereszthez, ezt jelzi is, de tanítványai meg sem hallják (Mt 26,1-46). El vannak foglalva az ünnep közeledésével, és képtelenek Jézusra hangolódni. Nem látják, hogy az igazi Páskabárány most fog megáldoztatni. Jézus mellett vannak, mégsem értik. Vajon én értem-e Őt? Az az asszony érti szinte egyedül, de nem szavakkal, hanem tettekkel, hálával, és a drága kenet odaáldozásával fejezi ezt ki. Ő érti, hogy Krisztus meghal érte. A kereszten hulló drága vér törli el régi életét, bűneit. Most már véglegesen el lesz törölve a múlt. Jézus vére törli el bűnös múltunkat.

A tanítványok nem értik az asszony tettét, bosszankodnak, mert csak a pénzt látják, és így pazarlásnak gondolják az olaj kiöntését. De amit a hálás szív Jézusnak ad, az soha nem pazarlás, tékozlás. A kisebbik, az Atyát elhagyó fiú tékozolt, vagyont és a saját életét. Mindig az a tékozlás, amikor nem az Úr vezeti az életünket. Hányan eltékozolják fiatal életüket.

A szegények mindig veletek lesznek, mondja Jézus, és ez a tanítványok és az egész emberiség kritikája. Mennyire igaz az ige, mert a mai napig itt vannak a szegények, a tönkrement életek. Hányan éhen halnak, míg mások a luxusban mennek tönkre. Jézust megölik, nem kell, és ha Őt eltávolítjuk, a gőgös, a maga erejére támaszkodó, a sikereit mutogató ember képtelen a szegénység problémáját megoldani. Igénk önmagunkba tekintésre és bűnbánatra, majd az Úrhoz való odafordulásra szólít fel. Nyitogatja a szemünket, és rámutat: nélkülem semmit sem cselekedhettek.

Eljön a páskavacsora ideje, ahol az Úr kijelenti, hogy a tanítványok egyike elárulja Őt. Megdöbbenve kérdezgetik, ki lehet az. Mennyire látják, bármelyikük lehet, minden kitelik bűnös szívünktől. Júdás is kérdez, az Úr nem leplezi le nyíltan, nem mondja ki, hogy te vagy az, mert még most is lehetőséget kap. Mindenkinek magának kell döntenie, melyik úton halad. Kivel megyünk tovább: Krisztussal vagy Nélküle? Ezt más nem döntheti el. Bárcsak meglátnánk, hogy Vele érdemes tovább menni, még ha gyötrelmes is az út, de Vele megmaradunk embernek, sőt, új emberekké, Isten gyermekeivé leszünk.

Tőlünk csak fogadkozás telik, és hányszor fogadkozunk, többé már nem leszünk engedetlenek, csak az Úrra figyelünk, és mégsem megy. Mert a fogadkozás, a saját erő kevés. Még Péternek sem ment, nem, mert Jézus nélkül semmi sem megy. Nélküle képtelenek vagyunk újjá lenni, a bűntől, a félelemtől szabadulni és a hűségben kitartani. A magunk féltésének nagy hatalma van, de aki Krisztusra bízza magát, az megszabadul ettől a görcstől, már nem maga lesz fontos, hanem az Úr és az evangélium. Egyelőre Péter még nem tart itt, még a saját élete mindennél fontosabb, de nem hisz Jézusnak. A legnagyobb baj, hogy nem hiszünk Urunk szavainak, többnek gondoljuk magunkat, mint amik valójában vagyunk. Pedig Ő ismeri a szívünket.

Péter magában bízott, és ez a világ mindig arra biztat, bízz magadban, bízz az emberben. És most meglátjuk, mi telik az embertől. Hiába bízik Péter magában, az mit sem ér. Urunk megmutatja Péternek: nem hogy velem halsz, de még velem virrasztani, értem imádkozni sem vagy képes. A test erősebb nálad, még saját testeden, fáradtságodon sincs hatalmad. Bizony, így van, hányszor testünk dönti le terveinket, mert gyönge és erőtlen. Nem tudunk uralkodni felette, sőt, ma azt látjuk, hogy még a hívők fölött is a test uralkodik.

Mivel erőtlenek vagyunk, Tőle kell erőt kérnünk, mert Ő nagyon erőssé teszi az erőtlent. Urunk ereje által, pünkösd jelenléte által válnak majd erőssé. Isten Szentlelke tesz képessé a kitartásra, a tanítványok is a Szentlélek által váltak képessé azt mondai, hogy inkább Istennek kell engednünk, mintsem embereknek.

Urunk imádságos tusakodás által győz, és kimondja: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Adja az Úr, hogy minden kérdésben eljussunk ide, és kimondjuk: ne úgy legyen, amint én akarom, hanem, amint Te. Ezt kimondani óriási dolog, és ha megtesszük, sok minden másképp alakul, akkor Isten ügye győzelemre jut.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.