A
|
z álom üzenete
nem alázatossá, hanem egyre gőgösebbé tette a királyt (Dán 3,1-25). Már istennek képzeli magát, nem veszi észre, hogy minden hatalma ellenére ő továbbra is halandó ember. Teremtmény ő, aki az
életet és a hatalmat is kapta. Az élő Isten megengedte birodalma számára ezt a
növekedést, de az álom figyelmeztette, hogy el fog bukni. Az a hatalom, amely nem Istennek adja a
dicsőséget és visszaél hatalmával, megítéltetik. Eljön az idő, és minden földi
birodalom ideje lejár. Egyetlen
királyság nem ér a végére, és ez Isten országa. Ez egyre növekszik, mert nem
erőszakon, hanem az evangélium hirdetésén alapszik.
Nebukadneccar magát imádtatja, diktatúrát vezet be, mindenkinek
megparancsolja, hogy boruljanak le az aranyszobor előtt. Mindenki fölött, sőt, élet és halál fölött is úrnak tartja magát. A hatalom teljesen átformálja az
embert. Ez a király egyre betegebbé vált, csak magát látja, mindennek róla kell
szólni, a neve mindenhol szerepel, nélküle semmi sem történhet. És ha ő nem
lenne, megállna az élet. Bizony, ma is sokakat megkísért a hatalom, és észre sem
veszik, mennyire eldeformálja személyiségüket. Sokan tüntetik fel úgy, hogy ha ők
nem lennének, semmi sem oldódna meg, nem menne előre az élet. Jó végiggondolni, hol is tartunk, nem jutottunk-e mi is az önimádat mélységeibe. Jó meglátni: nem
körülöttem forog az élet, nem én vagyok a középpont, hanem Isten.
Mindez a helyzet, a diktatúra, az erőszak Isten gyermekei számára próba.
Most derül ki, mennyire készek vállalni Urukat, és az is meglátszik,
megmaradtak-e a társadalmi emelkedés, a magas pozíció közben is hitben és hűségben.
Mert a nagyszerű elindulást nem mindig követi kitartó követés. Amikor egyre
jobbá lesz az élet körülöttünk, megkísért, hogy az igéből, az Úrral való
kapcsolatból kevesebb is elég. Ritkábban látogatjuk az istentiszteletet,
kevesebbet imádkozunk, félretesszük az igét, mert úgymond, most már magától is
megy a szekér. Azt látjuk, ezek az
emberek nem így gondolkodtak, amikor jól ment az élet, akkor is megmaradtak az
Úrhoz való hűségben. Nem hódoltak be a király előtt. Sőt, még az életük
kockáztatásával is vállalták hitüket, Istenüket.
Én merem-e vállalni még az életem árán is az Úr nevét? Hányan ma
is ott hódolnak, ahol több lehetőség nyílik az emelkedésre, több a pénz,
nagyobb a hatalom. Ma nem igazán látni hűséget. A házasságok is ezért bomlanak
fel, mert nincs hűség. Isten megpróbálja
az életünket, hűségünket, többet ér e Ő mindennél a számunkra? Kinek hódolsz: az Úrnak vagy a bálványoknak? Ez a
három fiatal férfi nem ijedt meg a fenyegetéstől, mert ismerte Istent. Ismerték
és szerették az Urat, ezért vállalták Őt a veszély idején.
Aki nem hódol be, annak meg kell halnia a király szerint. Milyen kegyetlenné
is válik - ha nem borulnak le előttem, ha nem engem támogatnak, akkor
ellenségek. Ma sem szűnt meg ez a
gondolkodás, mert ahol nem Jézus uralkodik az élet fölött, ott diktátorrá,
kiskirállyá válik az ember. Jézus nélkül kegyetlenné válunk.
A három fiatal ellenáll a fenyegetésnek, és nem hódol be, nem hajlik a
derekuk, hanem megmaradnak az Úr iránti hűségben. Ezt a hitüket meg is vallják.
Milyen megrendítő bizonyságtétel, a világbirodalom kegyetlen, félelmetes
uralkodója előtt, aki úgy tüneti fel, hogy minden tőle függ, bátran Istenre
mutatnak. Milyen megfélemlítés, lelki terror, amit a király alkalmaz: van-e
olyan Isten, aki az ő kezéből ki tudná szabadítani őket. Azt üzeni, hagyjatok
fel minden reménnyel, nálam nincs nagyobb hatalom. Ám ők kitartanak, és a
királynak szembesülnie kell a nagyobb hatalommal.
Megvallják, van Istenünk, aki ki tud szabadítani az izzó tüzes kemencéből
és a te kezedből is. Ismerem-e így az
Urat, hiszem-e félelmetes helyzetekben is, amikor emberileg nincs remény, amikor
ki vagyok szolgáltatva, hogy Isten meg tud szabadítani, akár halálos
betegségből, veszedelemből, az ellenség kezéből? Hiszem-e, hogy Isten számára
valóban nincs lehetetlen?
A hit nem kényszerítő erő, nincs feltételhez kötve, akkor is hisznek, ha
Isten nem szabadítja meg őket. Így hiszek-e? Hiszek-e akkor is, ha nem szabadít
meg az Úr a szorult helyzetből, ha nem javul azonnal az állapotom, az anyagi helyzetem? Ők nem hódolnak akkor sem, mert ismerik az Urat, tudják, mit készített a
számukra, és haláluk által is Hozzá mennek. Nekik nem okoz csalódást, ha nem
szabadítja meg őket Isten, ők akkor sem hódolnak be, kitartanak, ahogyan az Úr
is kitartott értünk a kereszten. Vállaljuk Urunkat, és ne hódoljunk be, akkor
sem, ha az az életünkbe kerül. Az ilyen helyzet is bizonyságtétel az Úrról.
A tüzes kemencében sem esik bajuk. A király bedobatja őket, mert nem
képes elviselni az elutasítottságot. Inkább halljanak meg, de hogy nem hódolnak
meg, más a véleményük, azt nem lehet elviselni. Isten azonban megoltalmazza
őket. A tűzben is velük van. Ez adjon erőt: lehet, hogy nem oltalmaz meg az Úr a
veszélytől, de velünk lesz.
Isten országában korán kelő a gazda, munkásokat fogad fel, mert azt akarja,
hogy korán, vagyis életünk minél korábbi szakaszától Neki szolgáljunk (Mt
20,1-19). Ő mindig idejében megadja a
bért, nem használ ki, gondoskodik Övéiről.
Aki nem lép a szolgálatába, az tétlen. Igen, bármilyen elfoglaltak is
legyünk, fussunk meg nagy pályát, tétlenek vagyunk. Mert arra születtünk, hogy
a mennyei Gazda szolgálatába álljunk. Ő utánunk jön ennek az életnek a piacára,
és megszólít, elhív, de halljuk-e? Megdöbbentő, hogy amíg nem Istent szolgáljuk, a világ piacán élünk. Mert ez a világ áruba bocsátja az ember életét. Hányszor
érezzük úgy, hogy árucikként kezelnek. Az Úr hív, állj szolgálatába, és Ő
emberként bánik veled. Nem a hasznot akarja kihúzni belőled, de nem is tartja
vissza a bért. Neki nem addig kellesz, amíg leadod a szavazatot, Ő örök életet
kínál számodra.
A világ ma is árulja az embert, sokan büszkék rá, amikor a média hirdeti: ennyit ér. A mai modern emberkereskedelem is működik. Istennek is fontosak
vagyunk, de Ő nem eurómilliókat, hanem Fia életét adta értünk, nem azért, hogy
meggazdagodjon, kezében tartson, hanem, hogy megmentsen.
Ne a másikra figyelj, ne zúgolódj, hanem lásd meg, Isten ítéletét
érdemled te is, meg én is. Az a másik is, akire irigykedek, és én is, ítélet alatt
vagyunk. Ennek ellenére az Úr megbocsát Jézusért. Ingyen kegyelemből, a Jézus
érdeméért van bűnbocsánat és új élet. Jézus ezért beszél a keresztről, mert Ő
fogja megfizetni tartozásunkat, elhordozza azt, ami nekünk jár. Isten nem
igazságtalan, mindenki előtt nyitva áll a kegyelem ajtaja. Jézus által
léphetünk oda be, mert Ő az út.
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy
Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s
ég.
2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr
felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!
3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága;
A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.
4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a
holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.
5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása;
Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.
6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet,
Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.
7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő
szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.
8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor
imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése