A
|
nép veresége nem jelenti Isten bukását, Ő Úr
most is, mindenek felett (JerSir 5,8-22). A nép bűnei miatt rabszolgasorba
jutott, olyan helyzetbe került, amit soha nem tudtak elképzelni. Leesett
fejünkről a koszorú, írja Jeremiás. Királyoknak gondolták magukat, nem kellett Isten uralma, hát most egy
idegen nép uralja az életüket.
Isten mindig arra hív, hogy tegyük le Előtte a koronánkat, de büszkék, gőgösek
vagyunk. Úgy cselekszünk, mint Naamán, aki megsértődött, amikor Elizeus azt
kérte, fürödjön meg hétszer a Jordán vizében. Gőgös volt, nem akart leszállni és Izráel folyójában megmerítkezni.
Nekünk is ez a problémánk, ragaszkodunk koronánkhoz, pedig akkor válik áldottá
az életünk, ha magunktól átadjuk azt az Úr Jézusnak. Ha nem tesszük, majd az
élet próbatételei, a különféle nehézségek verik le a fejünkről. Mennyivel jobb,
ha meglátjuk az Úr dicsőségét, és önként adjuk át koronánkat.
Népek eltűnnek, még Isten népe is fogságra juthat, vagy gyülekezetek
szűnhetnek meg, Isten trónja azonban örökké áll. Ez csodálatos hír, az Úr örökké
megmarad, Őt senki és semmi trónjáról le nem taszíthatja. Milyen csodálatos is lesz egyszer majd e trón
előtt leborulni. Aki már most átadja szívét az Úrnak, és megbocsáttatnak bűnei,
az az Úr trónja előtt borulhat le. Ez a trón a kegyelem trónusa.
A próféta azt kéri, Isten térítse őket magához. Milyen jól is látja az ember
szívét, tisztában van azzal, hogy csak az Úr képes megtéríteni, új emberré
formálni. Azt azonban tudjuk, hogy reménytelennek látszó életeket is képes új
emberré formálni.
Megrendítő és elszomorító, mennyire nem értik a tanítványok Jézust és Isten országát (Mt 18,1-20). Mennyire nem akarják meglátni, hogy Ő más, és egészen más az
országa is. Elég, ha magunk elé idézzük a tegnapi történet Jézusát. Nincs pénze,
amikor a templomadót megfizeti. Nincs semmije, amit a zsebéből elő tudna
húzni. Csodát tesz, hogy ne botránkoztassa meg a farizeusokat. Mennyire
eltértünk ettől. A mi zsebünkben állandóan ott lapul a pénz vagy a bankkártya,
mégis panaszkodunk. Nem vesszük észre, hogy Isten országa nem függ a pénztől,
sem a földi hatalomtól. Jézus nem
rendelkezett vagyonnal, és hatalomra sem tört, a tanítványok azonban arról
kérdezik, ki a nagyobb az Isten országában. Ez a mi tragédiánk, ma sem akarjuk
megérteni, hogy Isten országa nem úgy működik, mint a földi országok, itt nem
emberi pozícióktól, sem nem a pénztől függnek a dolgok. Isten országa nem akkor
működőképes, ha nagy összeg van a számláján. Isten országa polgárait Isten Lelke
tölti be, a Lélek munkálkodik általuk, és a korábbiakban már láttuk, ha nincs
pénz, vagy kevéssel rendelkeznek, akkor is cselekszik Jézus. Ő nem azt várja, hogy sok pénz legyen, hanem a meglevőből cselekszik.
A tanítványok nagyobbak akarnak lenni egymásnál, pozícióban gondolkodnak,
és nem szolgálatban. Isten országának
lényege az alázatos elfogadás. Úgy, amint a gyermek elfogadja szülei
gondoskodását, úgy fogadhatjuk el mi is mennyei Atyánkét. A kisgyermek bízik
szüleiben, gondtalanul végzi a maga feladatát, játszik és éli gyermekéletét. Mi ellenben nem bízunk Istenben,
mi akarunk mindent megszerezni magunknak. Urunk azonban azt kéri, bízzunk
Atyánk gondoskodó szeretetében.
Jézus nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy megmentse az
elveszett juhokat. Urunk azért lépett a
földre, mert látja, hogy elveszettek vagyunk. Messze elkóboroltunk Isten
országától, azonban Ő utánunk jön, és haza akar vinni. Az Úr számára az egy
elveszett is fontos, de fontos-e nekünk is? Mentjük-e az elveszettet? Elveszett tárgyainkat keressük, de az
elveszett emberért megteszünk-e mindent?
Az Úr jobban örül a megtalált eltévedtnek, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Ez letöri büszkeségünket, ne gondoljuk többnek magunkat,
ha nem tévedtünk el, hanem köszönjük meg az Úrnak, hogy megőrzött az úton.
Örüljünk mi is a megtaláltaknak. Örüljünk, ha mi is köztük lehetünk.
Az Úr ígéretet ad övéi számára: ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő
nevében, Ő ott van közöttük. Az áldott közösség nem létszámfüggő, hanem a
hangsúly azon van, hogy az Ő nevében vagyunk-e jelen. Egy közösséget az Úr jelenléte
tesz gyülekezetté, lelki közösséggé. Mindent az határoz meg, hogy Érte
vagyunk-e jelen. Vele akarunk találkozni, vagy csak egymással? Viszont ha az Ő
nevében vagyunk együtt, nem számít, hányan vagyunk, mert Ő is megjelenik. Igéje
által megtapasztalhatjuk akkor, hogy Urunk is köztünk van. És ez a lényeg. Az
egyházat az Úr jelenléte teszi áldott eszközzé ebben a világban. Ha Ő nincs
jelen, nem több a nevében gyülekezet bármilyen emberi szervezetnél. Adja az
Úr, hogy mindig Ő legyen a fontos számunkra, hogy Vele akarjunk lenni, és az Ő
jelenlétét keressük.
Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh
1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, Ó,
segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért
Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.
2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit
te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért
hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.
3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár
titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal,
Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.
4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag,
:/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy
terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.
5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/:
Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És
kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.
6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus,
sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy
veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése