Siker helyett engedelmesség

D

ániel nem azonnal kapja meg a látomás értelmét, neki is szüksége van arra, hogy keressen és az Urat kérdezze (Dán 8,15-27). Ő ezt meg is teszi, munkája végzése közben is a látomás képeire gondol, a kijelentés nem hagyja nyugodni, mindig visszatér hozzá. A próféta nem teszi félre ezt az igét, mert nem érti azonnal, nem tud szabadulni a hatása alól, és hiszi, Isten megadja majd a jelentést is.

Mi sem értünk mindjárt mindent az igéből, különösen az életünkre szóló üzenetet nem látjuk mindig azonnal, és bizony, az alkalmazással is gondjaink vannak. Hányszor félretesszük azt az igét, ami azonnal nem tárul fel előttünk. Tanuljunk Dánieltől, és engedjük, hogy az ige megragadjon, ne hagyjon nyugtot nekünk. Forgassuk az Úr szavait szívünkben egész nap, merjük elővenni munkánk végzése közben is, és eljön az idő, amikor az Úr feltárja előttünk azt, amit nem értünk. Ő elmondja, mi az akarata, mi a terve velünk.

Mi már az Úr Jézus életében kapjuk meg a feleletet, Őbenne tárul fel Isten akarata előttünk. Keressük Jézust, figyeljük az életét, és engedjük, hogy megragadjon és formáljon. Urunk az Ő életét akarja bennünk kimunkálni, azt akarja a Szentlélek Isten által elvégezni, hogy Hozzá hasonlítsunk. A mi életünknek az Ő transzparenseivé kell válnia. Azért hív el, hogy Őt láttassuk meg az emberekkel, éljük eléjük Isten kegyelmét és irgalmasságát.

Dániel számára Isten követe tárja fel a látomás jelentését, és Dániel megrémül és elájul, nem bírja Isten világának a közelségét elviselni. A bűnös ember összeroppan Isten lényének közelsége alatt. De összeroppan az üzenet súlya alatt is. Megrendítő számára mindaz, ami következik, mert mindenki békességet vár. Azt szeretnék az emberek, ha a fegyverek kivesznének, a népek nyugodtan élnének egymás mellett. Azonban meg kell látni, hogy mindez nem megy Isten nélkül. Az emberek, a különböző népek csakis Krisztusban találnak egymásra és békülnek meg. Krisztus nélkül nincs békesség. Minden csak álom marad. Az Úr uralmának megvalósulása nélkül mindig lesz csatatér a népek között, és lesz két ember között is. Hányszor csatáznak házaspárok, gyermekek és szülők egymással, talán néha fegyverszünetet kötnek, de békesség nincs, mert az Úr nélkül nem is lehet.

Isten követe talpra állítja a prófétát, Ő tud minket is talpra állítani, amikor az élet valósága alatt összeroppanunk és földre kerülünk. A világ elmegy mellettünk, de az Úr nem, Ő talpra állít, megerősít és tovább vezet. Az Úr nem mondja: ha ilyen gyönge vagy, ha még ennyit sem bírsz elviselni, nincs rád szükségem. Ő nem ezt mondja, hanem lehajol hozzánk, és igéje által erőssé tesz. Ő az erőtlent nagyon erőssé teszi. Áldott legyen a neve, hogy élhetünk kegyelemből és az Ő erejéből.

Mindaz a sok borzalom, ami feltárul előtte, véget fog érni, mert meg van szabva a vége. Semmi nem történhet vég nélkül, Isten határt szab mindennek. Határt szab, mert mindez az Ő haragját is kifejezi népe ellen. Azért élik át ezeket a nyomorúságokat, azért szenved Isten népe, mert megharagították az Urat. Jó ezt is látnunk; mai Isten népe, milyen az életünk? Mit szól az Úr? Örül vagy haragszik minket látva? Mennyi bűnt elkövetünk, és milyen könnyen elfordulunk mi is az Úrtól. Nem akarjuk meglátni bűneinket, és így nem térünk vissza Hozzá. Milyen könnyen elveszítjük az első szeretetünket, belefáradunk, és beletunyulunk lelkileg ennek a világnak a szellemiségébe. A körülöttünk dúló eseményeknek Isten népe számára ébresztgető feladata van. Ébredjetek, tartsatok bűnbánatot és hirdessétek az evangéliumot. Éljétek azt az életet, amit én is éltem, üzeni Urunk. De vajon ébredünk-e? Mert minél többet alszunk, annál nehezebb ébredni, ezért az Úr gyakran hangosabban ébreszt. Halljuk meg az ébresztőt, ne nyomjuk ki, és ne aludjunk tovább, hanem végre kezdjünk el tanítványként élni. Ne a magunk világát építgessük, hanem Isten országát.

A gonoszt az emberek okosnak tartják, ezért támogatják, különösen, amikor Isten népe ellen fordul és pusztítja azt. Mert az embereknél könnyen érnek el sikert azok, akik Isten népét támadják. Aztán gyakran úgy gondolják, hogy aki sikeres, az jó úton is jár. Ez a király gonosz, és mégis sikerei vannak. Nagy sikereket ér el, mert minden sikerül neki, amibe belefog. Azonban ne tévedjünk meg, az, hogy egy darabig felfelé emelkedik és sikerülnek a dolgai, nem jelenti azt, hogy jó, hogy Istentől van. Ha nem döbben rá, hogy rossz úton jár, szembe találja magát Isten akaratával, és össze fog törni. Mindig csak az Úrra figyeljünk, nem a siker az elsőrendű mérce, hanem mindig az ige. Ne a sikeresekre, hanem az Úrnak engedelmesekre figyeljünk. És mi se a sikerre, hanem mindig az igének való engedelmességre törekedjünk.

Isten országában fontos a tartalék olaj, fontos a folyamatos töltekezés, de most azt is elénk tárja az Úr, hogy vannak az országban feladatok (Mt 25,14-30). A Gazda tálentumokat oszt szét, vagyis ránk bízza országa vagyonát, kincseit. Nem tétlenségre, hanem szolgálatra hív minket. Ezeket a tálentumokat azonban nem a saját céljaink megvalósítására kapjuk, hanem a Gazda dicsőségére.

Gyakran úgy véljük, hogy a tálentumok az Istentől kapott emberi képességeket, a különféle tehetséget jelentik. De azért azt látnunk kell, hogy itt nem általánosan minden emberről van szó, hanem elsősorban a tanítványokról, azokról, akik meghallották az Úr hívását, és az Ő szolgálatára adták az életüket. Ezek számára ad tálentumokat a Gazda. Nem üres kézzel, nem felkészületlenül indítja őket szolgálatra. A Gazdának biztosítani kell a munkafeltételeket és a munkaeszközöket, a szolgának nincs semmije, csak az élete, az ereje, mivelhogy rabszolgákról van szó.

Tehát olyan szolgákról van itt szó, akik Isten országában szolgálnak, akik az Úr ügyéért fáradoznak, és ehhez kapják meg a szükséges eszközöket. Mik ezek az eszközök? Isten kegyelmi ajándékai, amik képessé tesznek a szolgálatra, az evangélium hirdetésére és a lelkek mentésére.  Ez a példázat nem a mindennapi munkánk végzéséről szól, nem arról, hogy a megkapott emberi képességünket hogyan használjuk, hanem inkább arról, hogy a képességeinket is Isten országa szolgálatára fordítjuk-e. A megkapott kegyelmi ajándékokkal szolgálunk-e? Mert akik a kegyelmet megtapasztalják, szolgálattevőkké válnak. Aki elássa a tálentumot, az nem adja tovább a kegyelmet, az nem beszél róla. Nem adja tovább, mert amikor Isten országát építjük, ott minden az Úrról szól. Ez a szolga nem akarta, hogy a Gazdáé legyen a dicsőség, ha nem ő kapja a hasznot, ha nem az ő nevét tüntetik fel mindenütt, és nem őt jutalmazzák, inkább nem szolgál. Ne ássuk el a ránk bízott kegyelmi ajándékot, hanem forgassuk, adjuk tovább Isten kegyelmét, vállaljuk mindazt, amit értünk tett.

 Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.