Közel van Ő

A

z Emberfia uralma soha nem múlik el, örökké tart (Dán 7,15-28). Az Úr királyi uralma nem semmisül meg. Ez nagyon bátorító üzenet. A gonosz mindig támadja Isten népét, de soha nem pusztíthatja el. Isten országa örökké tartó hatalom, mindig jelen lesz ebben a világban, és megáll mindörökké. Ezért a legjobb döntés, ha belépünk ebbe az országba, ott van igazán biztonságban az életünk. Uralkodója nem más, mint a királyok Királya.

Dániel megrémült ezektől a látomásoktól. A képanyag, amely a különféle birodalmakat bemutatta, nagyon félelmetes, és nem az ember fejlődéséről beszél. Nem azt láttatja, hogy az idő múlásával egyre jobbá válik az ember és az élet. Nagyon félelmetes, amit Dániel lát, mert nem a jobbá váló embert látja, hanem azt, hogy a tudás, a technikai fejlődés által még pusztítóbbá, rombolóbbá válik. Bizony, ezt látjuk ma is, a fejlett technika még fejlettebb fegyverekhez juttatja az embert. A pénz és a hatalom utáni vágy minden emberit kiölhet belőlünk.

Az is nyilvánvaló, hogy magáért a hatalomért is ádáz harc folyik, a birodalmak egymásnak feszülnek, az újabb mindig le akarja győzni a régebbit. Tehát nem a békés és jó élet kialakítása a cél, hanem a másik legyőzése, javainak megszerzése. Sőt, még egy birodalmon belül is egymás ellen törnek, mindig akad egy új trónkövetelő, a hatalmat magának igénylő, aki a győzelemért, a pozíció megragadásáért gyilkolni is képes. Mindez nagyon elszomorító, hiszen ma is látjuk a különféle politikai játszmákat, amelyek a hatalom megszerzésért folynak. Nem az embernek való szolgálat a cél, hanem a ragadozás, minden az enyém legyen. Elteltek az ezredévek, és ezek a vadállati vonások nem szelídültek meg, nem váltak emberivé. Hiába a rengeteg önismereti kurzus, pszichológiai irányzat, az ember marad változatlan. Ugyanazok az ösztönök hajtják, mint régen is. Akkor nincs esély? De van, csak nem úgy, hogy jobbá válunk, hanem Isten munkája által. A külső megváltoztatása nem tesz mássá, a majom is bújhat oroszlánbőrbe, de attól még majom marad. A szívnek kell megváltoznia, új szívre van szükségünk, és ezt kínálja a mi Urunk. Új szívet, élő hússzívet ad annak, aki ezt kéri.

Sokat szoktunk a birodalmakkal foglalkozni, találgatjuk, kik lehetnek a szarvakkal jelölt személyek, és alig figyelünk a lényegre: jelen van Isten országa. Igen, Isten országa jelen van, és ide be lehet lépni, így a különféle hatalmak idején is meg lehet maradni. Mert birodalmak mindig lesznek, bár mindegyik hatalmának vége szakad. Ezekben kell nekünk is élni, de jelen van a Mindenható, és Ő legyőzhetetlen, országának nem lesz vége soha. Tehát Dániel nemcsak pusztulást lát, ami a birodalmak nyomán keletkezik, nemcsak a királyok egymás elleni harcait tapasztalja, hanem látja az Öregkorút a trónon, és az Ő trónja szilárd. Ma is figyeljünk Rá, ne a környezetünk változásai befolyásoljanak, hanem legyen bennünk az a tudat: itt van Isten köztünk. Az Úrral meg lehet harcolni az életet, és célba érhetünk.

Máté evangéliuma is arról tesz bizonyságot, hogy Isten ebben a világban nem számíthat nyugalomra, jólétre (Mt 24,23-51). Amennyiben hűséges marad Megváltójához és a rábízott feladathoz, mindig támadni, üldözni fogják. A ránk bízott feladat az evangélium hirdetése, ez a célunk, ezért lettünk elhívva. Ez a legfőbb cél, hirdetni Isten országát, de vajon ezért élünk-e? Ez-e a legfontosabb, hogy elmondjuk, van egy másik ország, amely a kegyelemre épül, és ennek a királya Jézus, Aki saját életét adta polgáraiért?

Ebben a földi világban kell élnünk, helytállnunk, ahol a gonosz mindent megtesz Isten népe ellen. Ez a világ nem jóságos bácsika, hanem mindig Isten és az Ő népe ellen lázad, támad. Isten gyermekeit akarja megsemmisíteni. Urunk is erre hívja fel a figyelmünket, üldözés és megtévesztés által cselekszik, ám amennyiben Urunkra figyelünk, az igével táplálkozunk, és engedjük magunkat vezetni, nem tud megtéveszteni. Ha lehet, megtéveszti a választottakat, de ez a ha, lehet, hogy azt mutatja, rajtunk múlik: megtéveszthetők vagyunk-e. Azokat nem lehet megtéveszteni, akik személyen ismerik Jézust, akik az ige által ismerik a hangját. Mert Ő a jó Pásztor, és az övéi felismerik a hangját, és Őt követik. Bármilyen szépet ígérhetnek, látványos csodát tehetnek, de ha nem ismerős a hang, nem követik. Mindent tudnak utánozni a hamis próféták, csak a Pásztor hangját nem.

Bármilyen nehéz legyen is Isten népének az élete, mindig azzal a tudattal élhetünk, hogy Ő közel van. Ez azt is jelenti, hogy itt van, és ezért segítségül lehet hívni. Mindig számolhatunk Vele. Tehát a különféle nyomorúságokban sem vagyunk magunkra hagyatva, mert Ő sohasem azt mondja, hogy előre, hanem mindig azt, utánam.

Az ajtó előtt van, mondja az Úr, vagyis itt van, be lehet hívni az életünkbe. Rajtunk áll, hogy kinn marad vagy betér hozzánk. Ebben a világban az egyetlen biztos pont az ige, minden elmúlik, de az ige nem múlik el. Minden beteljesedik, amit az Úr mondott. Azonban a mi feladatunk nem a számolgatás, hanem a türelmes, figyelmes várakozás. Az a lényeg, hogy készen legyünk az Úr érkezésére. Nem taktika ez, hogy ha majd úgy gondolom, közel van, akkor várom, nem, hanem állandó készenlétet igényel. A tanítványoknak nem valami rettenetes esemény ez, hanem örömteli, mert várják azt, akit szeretnek, aki fontos a számukra, Aki értük élt és halt. Ha azt várom, akit szeretek, akkor mindig várom. Úgy éljek, hogy ne lepjen meg a jövetele, akkor átlátható az életem, nem félek, mert nincs rejtegetni valóm, akkor örülök, amikor érkezik. De vajon tényleg örömmel várjuk? Mit szólnánk, ha most hirtelen megjelenne? Mernénk vállalni az életünkért, nem szégyellnénk magunkat, nem azt mondanánk, várj, még ezt gyorsan el kell intéznem?

A világot meglepi az Úr munkája és jövetele, mert csak magával van elfoglalva. Élvezeteinek él, lekötik a mindennapok, és nem is sejtik, hogy egyszer minden véget ér. Urunk azt üzeni, hogy legyünk készen, mert akkor jön, amikor a legkevésbé számítunk rá. Boldog, aki várja, akit nem lep meg az Úr érkezése.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.