Csak Jézus egyedül

J

eruzsálem eleste után a világ lakói is csodálkoztak, nem hitték, hogy ez megtörténhetett (JerSir 4,12-22). Senki nem gondolta, hogy Isten népe elesik és fogságra megy. A legnagyobb baj, hogy maguk a zsidók sem gondolták, hogy ez megtörténhet. A próféták, köztük Jeremiás is állandóan figyelmeztették őket, hirdették, hogy térjenek meg, de nem hallgattak rájuk. Úgy volt a nép, mint a kisgyermek, akinek sokszor beígérik a fenyítést, de a végén elmarad. Ezért úgy véli, soha nem is fog kikapni, nem büntetik meg, csak beszélnek, ijesztgetnek a szülők. A mai ember is így gondolkodik, Isten csak beszél, a Biblia régi könyv, nem lesz semmi az ítéletből, mert az Úr szeret, és a végén úgyis megbocsát. Nem gondolkodunk mi is így, Isten megbocsát, és nem lesz ítélet, ez a világ is tovább halad az útján, egyre jobb lesz az élet? Azonban vegyük komolyan az Úr szavát, hogy ne utólag csodálkozzunk, hanem inkább keressük Isten kegyelmét. Menjünk a kereszt tövébe, és kérjük megfeszített Urunk drága kegyelmét, mert a kereszten kívül nincs remény; személyes életünk és az egész világ reménye ma is a golgotai kereszt.

Nagyon elgondolkodtatott a tizennyolcadik vers: „letelt az időnk, eljött a vég”. Letelt az időnk - maga az Úr Jézus is beszél a pogányok idejének leteléséről, készülünk rá, kihasználunk minden percet az evangélium megismertetésére?  Megteszünk mindent mások Krisztushoz vezetéséért?

Másrészt a személyes időnk is letelik - készülünk az Úr elé állásra? Gondolok rá: van-e üdvösségem, és ha el kell hagynom a földi életet, hogyan teszem, és hová érkezem meg? Van üdvbizonyosságom? Uram, eléd hozom bűnös életem, kérlek, fogadj el, bocsáss meg, és vigyél haza az atyai házba. Olyan jó, hogy az igére építhetünk, mert az megbízható, és belőle tudjuk meg, hogy Jézusért megbocsát az Úr, eltörli minden bűnünket. A próféta üzenete állandó készenlétre és Krisztus-várásra indít, soha ne lankadjunk meg, ne feledkezzünk bele a világba, saját nehézségeinkbe, hanem várjuk örömmel Urunkat.

Jézus egyre erőteljesebben jelenti ki magát a tanítványok számára. Hatalmas tettei mind arról beszélnek, hogy Ő Isten Fia, de még ennél is többet kapnak, meglátják isteni lényét. Ebben az elváltozásban szembesülnek azzal a ténnyel, hogy Jézusban Isten áll előttük. Jézus isteni valósága veszi körül őket. Egy pillanatra lehull a fátyol a szemükről, és annak látják Őt, Aki: Istennek. Felragyogott-e már előttem Jézus dicsősége, látom-e, hogy több mint ember, az az élő Isten, aki azért jött el a világba, hogy megkeressen és megmentsen?

A tanítványok belekerülnek a menny jelenlétébe, és annyira jó ott lenniük, hogy nem is térnének vissza az emberek közé (Mt 17,1-13). Ki akarják sajátítani azt, amit azért kaptak, hogy belőle merítsenek erőt a bizonyságtétel napjaiban. Rögzíteni akarják a szent pillanatot, de nem lehet, a törvény és a próféták korát felváltja a kegyelem korszaka, és erről kell majd bizonyságot tenni. Új idők járnak, a kegyelem szele zúg végig a földön, és ez a szél ma is fúj. Kérjük, fújj, Szentlélek Isten, járd át szívünket, adj megtérést, megújulást, tiszta látást és hitben való növekedést. Várjuk, hogy köztünk is fújjon, munkálkodjon a Lélek.

A tanítványok az őket beborító felhőből az Atya hangját hallják: most már Jézust hallgassák, Őreá figyeljenek. Az Atya számunkra is ezt üzeni, Jézus az Ő szava, Őt hallgassuk. Ne figyeljünk mellékhangokra, megtévesztő zajokra, csak egyedül Jézusra. Igen, Őt hallgassuk, mert az Ő szava élet és iránytű, amely célba segít. Annyi mindenki kéri ma a figyelmünket, zajos a világ, zajos a környezetünk, várják szavazatunkat, megmondják a tutit, ígérnek fűt, fát, de semmi sem változik. Sokan elhiszik, sokan az embertől várják a megoldást. De igénk rámutat, hogy ne embertől várjunk segítséget, bármilyen nagyok és elismertek legyenek is.  Miért? Mert az ember szava bűnös, és amíg nem adja azt át Jézusnak, amíg nem Őreá figyel mindenki, addig nem lesz mélyreható változás. Előbb nekünk kell újjászületni, mert ez hoz igazi változást. Amíg ez nem történik meg az életünkben, csak kozmetikázunk. Addig csak úgy vagyunk, mint Matula bácsi, becsapjuk a világot, cifra szerszám, öreg ló. Mennyire megtéveszt minket a cifra szerszám, és nem vesszük észre, hogy a ló viszont maradt öreg. Amíg nem térünk meg, maradunk bűnös, elveszett, Isten nélkül élő emberek.

Nem véletlenül mondja Isten: Jézust hallgassátok. Eljött hozzánk, figyeljünk Rá, hallgassuk, mert szava élet. Hallgassuk, mert szavát az élete igazolja. Nem kampányt folytat, nem belőlünk él, nem szavazatunkra vár, hanem a szívünket kéri, hogy megtisztítsa. Ő értünk adta az életét.

Amikor Jézus odamegy hozzájuk, senkit nem látnak, csak egyedül Jézust. Bár mi is ezt élnénk át, csak egyedül Ő van mellettünk, Lénye körülvesz, békessége és kegyelme betölt. Mindez azt jelzi, egyedül Őreá van szükségünk. Lehetünk egyedül, de ha Jézus velünk van, nem kell félni, a világ legfontosabb és leghatalmasabb személye vesz körül. Jézus nélkül miénk lehet akár a világ is, mégis magunk maradunk, mert lelkünknek Őreá van szüksége. Ő az út az Atyához.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.