Hirdessük Isten országát!

D

ániel szabadulása bizonyságtétel Isten hatalmáról, és arról, hogy nem az a lényeg, hol vagyunk, hanem az, hogy kivel (Dán 7,1-14). Dániel az Úrral került az oroszlánok vermébe, ezért élve maradt. Isten jelenléte ártalmatlanná tette a fenevadakat. A próféta vádlói is ugyanoda kerültek, ugyanazok az oroszlánok voltak a veremben, de nem volt velük Isten. Istennel a nehéz helyzeteket is másképp tudjuk elhordozni, feldolgozni. A különbséget hívő és nem hívő közt nem a külső körülmények jelentik, hanem Isten jelenléte. Attól lesz más az életünk, hogy az Úr jelen van benne.

Eddig Dániel a királyok álmait magyarázta, azok jelentését tárta fel az uralkodók előtt. Most ő kap álmot, vele közöl az Úr látomást és általa üzenetet. Dániel az Úr gyermeke, a fogságban is vállalja és szolgálja az Urat. Ezért neki nincs szüksége mások magyarázatára, Isten kijelenti a számára az álmok jelentését, feltárja előtte az üdvtörténet eseményeit.

Urunk tanítványai előtt ma is feltárul az üdvtörténet, Isten nem elrejti, hanem feltárja övéi előtt mindazokat az eseményeket, amelyek által megismerteti nevét, és a beteljesedés felé viszi népe életét. Nem vagyunk mások elképzeléseire utalva, mi odamehetünk Urunkhoz, és kérhetjük válaszát az élet dolgaival kapcsolatban. Isten Szentlelke által feltárja igéjét előttünk, vezet és táplál általa. Az igén keresztül kalauzol Isten, és megadja, hogy ne tévedjünk el. Ha figyelünk az igére, jó irányban fogunk haladni.

Dániel emberi birodalmakról, földi hatalmakról kap látomást. Igen, amíg ez a világ tart, mindig lesznek népek, országok és olyan hatalmak, amelyek a többi felett is uralkodni akarnak. Eltelhet több ezredév, változhatnak a társadalmak, de az ember uralkodási vágya nem változik. Az ember marad, aki volt. Urunk is arról beszélt, hogy a föld uralkodói elnyomják polgáraikat, kihasználják őket, országok háborúznak egymással. Bármennyire nehéz ezt elfogadni, láthatjuk, hogy mennyire így van. A tudás, a kultúra ellenére is az ember lényében maradt, aki volt. A pénz és a hatalom foglya, ezek a bálványok irányítják a mai embert is.

Négy hatalmas vadállatot lát a próféta, tehát ez is arról beszél, hogy vad, állati indulatok mozgatják a birodalmakat. A pusztítás viszi őket előre. Ma is, ha megfigyeljük, sok ország címerében valamilyen ragadozó állat képét találjuk. Ez is jelzi: valóban nem változnak a hatalmak, medve, sas, oroszlán ma is jelen van. Jó azt is végiggondolni, hogy ezek a vadállatok nem csak a birodalmakat szimbolizálják, hanem bennünket, az egyes embert is. Ez a vad, romboló természet bennünk is jelen van, de eljött az Úr, és így kaptunk lehetőséget a változásra. Ő az, aki újjáteremt, új szívet ajándékoz. Mert csak akkor lehetünk más emberré, ha új szívet kapunk.

Ezekre a vadállatokra jellemző a kérkedés, az, hogy Isten nélkül vannak, sőt, Istennél is nagyobbnak gondolják magukat. Sajnos, az ember gyakran megszédül, a hatalom, a siker, a pénz átformálja, és úgy véli, mindent megtehet, senki nem szabhat határt neki.

Azonban látunk egy másik trónt, amely örökkévaló és nagyobb minden emberi trónnál. Ez előtt fog felelni és számot adni minden emberi hatalom. Ez a trón jelzi: ember, van fölötted Valaki, nem te vagy a legfelsőbb hatalom, egyszer neked is meg kell állni Isten ítélőszéke előtt. Bizony, nekünk nincs esélyünk megállni az Isten trónja előtt.

Azonban Dániel látja az Emberfiát, és milyen jó, hogy látja Őt, mert Általa kapunk esélyt. Ő az, aki magára veszi bűneinket és irgalmával elfedezi vétkeinket, és így az Atya megbocsát. Jézus azért lett emberré, hogy vad természetünket krisztusivá formálja. Jó, hogy nemcsak emberi birodalmak jönnek és mennek, hanem áll Isten trónja, és jelen van országa. Ebbe az országba hívogat az ige, ide még beléphetünk, és Jézus az ajtó. Rajta keresztül léphetünk be az örökkévaló országba.

A tanítványok Jézushoz fordulnak, Tőle várnak választ kérdéseikre (Mt 24,3-22). Forduljunk mi is mindig Hozzá. Ne mi próbáljuk kiokoskodni a dolgokat, hanem kérdezzünk. Nem elég azonban kérdezni, halljuk meg és fogadjuk el a választ.

Nem az események időpontját adja meg, hanem inkább „az ember fejlődését” írja le. Elénk tárja, hogy a rohanó évszázadok alatt mindig ugyanazok a pusztító erők jellemzik és viszik előre az embert, amelyek akkor is jelen voltak. Ennyit a nagy fejlődésről. De hát nem is lehet más, mert ha Isten nélkül élünk, akkor mindig egymásnak feszülünk. Mindig a másik ellenére akarunk boldogulni. Az ember útja mindig is a háborúság lesz. Forrnak az indulatok, egymásnak feszülnek a hadseregek. Közben megváltozik a természet is, egyre több katasztrófát produkál. A bűn kihat az emberre és a környezetére is.

Ebben a helyzetben a gyülekezet ad reménységet, az egyetlen fényforrás a világ sötétségében az ige.  Lábam előtt mécses a te igéd, ez ma sem változott, az ige ma is lámpás, és aki használja, nem téved el. Bizony, kevesen használják, az emberek többsége úgy véli, nincs rá szükség, pedig nem így van. Soha nem volt nagyobb szükség az igére és Isten kegyelmére, mint ma. Jó, hogy segítségül hívhatjuk.

Azonban nem Istenhez fordul az emberiség, hanem inkább Ellene. Elveti az igét, támadja, ahogy csak tudja, és ezt tudománynak nevezi. De ellene fordul Isten népének is. Mindig az Úr tanítványait teszik felelőssé a problémákért, és nem akarjuk meglátni, hogy a bűn az okozója minden rossznak. Az a bűn, amely bennünk van, és ezt csak Jézus vére képes eltávolítani. De nem Őt kérik, hogy tisztítson meg, hanem a tanítványokat üldözik. Soha ne feledjük: Isten népének mindig az üldözés az útja, a sorsa. A világ soha nem ismeri el, hanem kiveti magából. 

Azonban ki lehet kitartani, az Úrral való élő kapcsolat által megmaradhatunk a hitben. És soha ne feledjük, azért van jelen Isten népe a világban, hogy mindenütt hirdesse Isten országa evangéliumát. Hirdesse: bár ez a világ háborúkat produkál, eltipor, pusztít, de van egy másik világ, Isten országa. Ennek a fő jellemzője a megbocsátás, az újrakezdés. Itt az alapdallam a kegyelem, a szeretet és irgalom.

Az ima a legnehezebb időkben is összeköt minket Isten trónjával, általa az Ő szeretete, kegyelme, békessége és ereje áramlik az életünkbe. Ne keseredjünk el a nehéz időkben sem, mert azok megrövidíttetnek, azaz véget érnek. Kapaszkodjunk bele Urunk kezébe. Éljünk Vele kapcsolatban, bárhol legyünk is.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.