A kéz

A

 király ismét szembesült azzal a ténnyel, hogy az Istentől kapott álmot nem tudja akárki értelmezni, csak az, akinek azt az Úr kijelenti, aki előtt feltárja (Dán 4,15-5,7). Így van ez az igével, a Szentírással is. Boncolgathatjuk, kereshetjük az értelmét, de igazán csak az előtt tárul fel, akinek a számára a Szentlélek Isten feltárja. Az igét is Isten tárja fel előttünk, nem lehet önkényes értelmezéssel mélyére hatolni. Istennek a Lénye is csak akkor tárul fel előttünk, ha Ő maga bemutatkozik. Azért küldte el Jézust, mert Általa mutatkozik be. Jézusban Ő áll elénk, és azt mondja: itt vagyok, ilyen vagyok. Ha meg akarjuk ismerni Istent, figyeljük Jézust.

Dániel Istentől kéri el az álom jelentését, megtudja, hogy a királyról van szó, ő a fa, amelyet látott. Az álom jelentésétől megdöbbent a próféta, igen, mert Ő sem gondolta, hogy az egyik percben hatalma csúcsán áll valaki, nem sokkal később már elveszti értelmét, rá sem lehet ismerni. Nem könnyű egy önmagától teljesen elszállt embernek Isten üzenetét tolmácsolni. A király azonban nem egyszerűen összeomlik, hanem megítéltetik. Isten szembesíti azzal a felismeréssel, hogy nagy hatalma és gazdagsága ellenére ő is csak ember. A sikerek, a pénz és a hatalom gyakran elveszi a józanságot. Többnek gondoljuk magunkat, mint amik vagyunk. Ez a király is visszaélt hatalmával, azonban Isten ad neki lehetőséget a változtatásra. Az álom és annak beteljesedése között eltelik egy év, ennyi időt ad neki Isten, hogy szembesüljön bűneivel, hogy felismerje: kegyelemre szoruló ember. Meg kellene látnia, attól függetlenül, hogy a földön nincs nagyobb uralkodó nála, neki is van Ura, mégpedig az élő Isten. Olyan hamar azt gondoljuk, nálunk nincs nagyobb, mi senkinek nem tartozunk elszámolással. Isten jelez: de igen, Ő számonkéri az életünket. Mindezt úgy teszi, hogy ad lehetőséget az életünkkel való szembenézésre, ad időt a megtérésre.

Azonban Nebukadneccar nem él ezzel a lehetőséggel, nem adja Istennek a dicsőséget, hanem önmagát dicsőíti. Jó nekünk is végiggondolni: Őt dicsőítjük vagy önmagunkat? Ez a király mindent magának tulajdonít, akárcsak a mai ember. Hányszor mondjuk büszkén, mind a két kezemmel szereztem meg, és elfelejtjük, hogy Istentől kaptuk a két kezünket, erőnket is. Neki köszönhetjük, hogy képesek voltunk elérni azt, amire annyira büszkék vagyunk, ezért a büszkeség, a hiúság helyett hálaadásra van szükség.

Egy szempillantás alatt minden megváltozik, a magasból a mélybe kerül Nebukadneccar, teljesen kifordul emberi méltóságából, rá sem lehet ismerni. A hatalmas király állati szintre süllyedt, amit nem tudott elképzelni sem, az bekövetkezett. Hányszor egy váratlan betegség érzékelteti velünk, hogy sokkal törékenyebbek vagyunk, mint gondolnánk. Megyünk Isten nélkül, úgy véljük, mindenre képesek vagyunk, szőjük a terveket, és egyszer csak egy daganat, egy vérrög mindent megváltoztat. Jó, ha idejében átadjuk életünket az Úrnak, elismerve az Ő uralmát.

Ennek a királynak megadatott, hogy élete mélységében fel tudott tekinteni, és meglátta Isten dicsőségét. Most már Istent helyezi az első helyre, tudja, van Isten fölötte is. Ez a felismerés és gondolkodásváltás gyógyítólag hat rá. Most már látja, Isten uralma marad meg örökké, az ő uralma és élete véges. Látom-e én, hogy Isten örökkévaló? Boruljunk le Előtte, és dicsőítsük Őt.

A fiára azonban nem ez a megváltozott élete van hatással, ő az apja önző és gőgös, mindenkit megalázó korszakát tekinti példának, azt követi. Ki a mi példánk? Milyen életet követünk? A krisztusi élet a minta, vagy a világ fiainak a kicsapongó, másokon átgázoló élete?

Bélsaccárt a lakomák éltetik, ott tárgyalja meg az ország dolgait, ital mellett lehet megvenni az embereket, befolyásolni akaratukat. Az ital őt is befolyásolja, rá is hatással van. Nagyon megdöbbentő, hogy egy uralkodó az ital hatására cselekszik. A bor hatására, írja a próféta - olyan szomorú, hogy ezt ma is gyakran látjuk. Az ital hatására cselekszenek emberek. Nem vesszük komolyan, hogy az ital nem jó irányba viszi az életünket. Hatására olyan tettekre is képesek lehetünk, amiket józanul nem tennénk meg. Gyermekei számára az ital helyett a Lélekkel való feltöltekezést kínálja az Úr. Isten Lelke vezetésére bízhatjuk magunkat.

A király a bor hatására teljesen fékjét veszíti, úgy gondolja, mindent megtehet, és megalázza Isten népét, megszentségteleníti a szent edényeket. Semmi nem szent a számára. Mennyire elvannak magukkal, úgy látják, semmi nem akadályozhatja meg őket, féktelenek és kicsapongók. Ó, hová is vezet az Isten nélküli élet?

Azonban megláthatjuk, mennyire üres a király szíve, milyen könnyen elveszíti magabiztosságát. Másokat részegen kigúnyolni könnyű, de amikor a kéz megjelenik és ismeretlen szöveget ír a falra, babonás félelem vesz erőt rajta. Milyen hamar elmúlik a bátorság, oda lesz hősködés, amikor Isten cselekszik.

Amikor nem gondoljuk, akkor jelenik meg az Úr keze, és figyelmeztet arra, hogy életünk az Ő kezében van. Olyan jó, ha már ismerjük ezt a kezet, és nem félelmet jelent, hanem Isten megbocsátó szeretetét. Mi már tudjuk, hogy ez a kéz a Golgotán értünk lett átszögezve. A Tőle elfordult, gonosz embert ezekkel az átszögezett kezekkel öleli magához. Isten szeret, forduljunk Hozzá, engedjük, hogy lázadó szívünket áttört kezébe vegye. Sőt, mi tegyük bele ebbe a kézbe életünket.

Az Úr Jézus inkább az Atya akaratát vállalja, mintsem teljesítse az emberek vágyait (Mt 21,23-22,22). Senki előtt nem akar tetszelegni, hanem halad a kereszt felé. Vállalja az összeütközéseket, mert tudja, hogy Isten népe nem figyel már az Atyára, engedetlenné vált. Különösen igaz ez a vezetőkre, ők a második fiú, az, aki megígérte, hogy megy és dolgozik, végzi az apa akaratát, mégsem ment. Engedetlenné vált, inkább a saját dolgait valósította meg. Ilyenek voltak a vezetők, a papság, nem Istent szolgálták már, nem is igazán ismerték, és nem hallották meg a hangját.

Ellenben a vámszedők, paráznák és bűnösök először nem vették komolyan Istent, oda se figyeltek arra, amit mond. Ha igen, akkor is az volt a válaszuk, nem megyek. Ám később meggondolták magukat. Igen, amikor eljött Jézus, meghallották hívó szavát, komolyan vették és követték Őt. Jézus hívásának engedve Hozzá mentek, mert szomjazták a kegyelmet, az élet vizét. Rádöbbentek, hogy nem élet az, amit élnek, a bűn nem élet, tönkretesz, ezért Jézushoz fordultak, és átélték: van újrakezdés, talpraállás. A legnyomorultabb, a legbűnösebb ember is Jézussal újat kezdhet.

Urunk több példázattal is elénk tárja, milyenek vagyunk, de meglátjuk-e és igyekszünk-e kérni kegyelmét? Megyünk-e Hozzá, kérve, hogy könyörüljön rajtunk, vagy inkább szembefordulunk Vele? Izráel vezetői ez utóbbit tették, meg akarják ölni.

Jézus azonban nem menekül el, hirdeti az igét, hívogat Isten országába. Rámutat, minden kész, lehet menni a menyegzőbe. Micsoda megtiszteltetés. A Király hív engem, egy asztalhoz ülhetek a Teremtővel, hát megyek, ez életem lehetősége, mindent félreteszek, semmi nem lehet ennél fontosabb. Köszönöm, Uram, a meghívást, hogy énrám, bűnösre is gondolsz, és helyet foglalsz a számomra. Ugye, kedves Testvérem, te is így válaszolsz? Ugye, örülsz a hívásnak, és indulsz a menyegzőre?

Hogy mondod? Nem mehetsz, mert már régóta programod, fontos találkozód van erre a napra? Rengeteg a tennivalód, az fontosabb, majd máskor? Jól hallom, tényleg így gondolod? Hidd el, ez a legfontosabb, amikor a Király hív, mindent tégy félre, és siess, hogy le ne maradj.

Ha odaérsz, ne felejtsd el felvenni a menyegzői ruhát. Nem azért kapunk meghívást, mert szent az életünk, hanem kegyelemből, mert a Király ott akar látni, mert örül a bűnös megtérésének. A fehér ruha az Ő drága kegyelmét jelzi, és erre mindegyikőnknek szüksége van.

A hely akkor sem marad üresen, ha én nem megyek el, de el akarok menni, ott akarok lenni, mert Jézus az élet. A Király palotája a legjobb hely, ott öröm és teljes élet vár. Okoskodás helyett add magad az Istennek. Ő azt várja, hogy magunkat adjuk Neki. A világnak a pénzünk kell, az az övé, Isten pedig az életünket, a szívünket kéri. Ő minket akar, és nem tőlünk valamit, mert Neki nincs szüksége semmire. Ő a szeretetünket várja. Adjuk oda neki az életünket, ne várjon hiába.

HŰ JÉZUSOM KEZÉBE TESZEM LE ÉLETEM

1.  

Hű Jézusom kezébe teszem le életem.

Ő életem vezére, s hazámba érkezem.

A keskeny úton járok, közel van Ő hozzám.

Magasból vet világot az Ő keresztje rám.

2.  

S ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván,

Várok, szemébe nézek, s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldogság, mit érzek: Úr Ő éltem fölött!

Szívem nem ismer kényszert, önként szolgálom Őt.

3.  

Ha szenvedés, baj érne, s az utam is sötét,

Az Úr keresztje fénye annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám,

Ha majd a mennybe érvén belépek ajtaján.

Isten áldásával.