Ő, te, én

A

z álom megfejtése érdekében Bélsaccar is a bölcsekhez, a maga tudósaihoz fordul, de ez hiábavaló próbálkozás (Dán 5,8-6,1). Hányszor mi is a korábban már kudarcot vallott módszerekhez, eszközökhöz fordulunk. Amiről kiderül, hogy nem használ, nem boldogulunk általa, vagy egyenesen rossz irányba visz, azt tegyük félre. Forduljunk Istenhez, kérjük az Ő segítségét. Bélsaccarnak nem jut eszébe Isten gyermeke, de az anyja emlékezik Dániel álomfejtéseire, ezért őt ajánlja a királynak. Úgy ismeri, mint akiben rendkívüli lélek van, akihez érdemes tanácsért fordulni.

Észreveszik-e kortársaink, hogy itt van ma a gyülekezet, itt vannak Jézus tanítványai? Életünk vonzza-e őket, és amikor tanácstalanok, hozzánk fordulnak-e útmutatásért? Bizony, nagyon ritkán történik ez meg. Miért? Mert mintha mi magunk is gyakran lennénk tanácstalanok. A mai hívők többségéről is a bizonytalanság látszódik. Sok esetben mi sem igazán látjuk tisztán Isten akaratát. Kérdéseinkkel gyötrődünk, mert nem találjuk a feleletet. Pedig az Úr ma is válaszol övéinek, kész tanácsolni, vezetni, megmutatni a jó utat. Mi az oka a tanácstalanságnak? Talán az, hogy sok esetben nem is folyamodunk az Úrhoz, nem keressük válaszát?

Dániel a felajánlott ajándékokat elutasítja, ezzel kifejezi, őt nem lehet megvenni, nem pénzért mondja el Isten üzenetét. Ez nem üzlet a számára. A próféta Istenre néz, nem hagyja magát befolyásolni, azért utasítja el az ajándékot, mert Ő nem azt mondja, amit a király hallani akar, hanem, amit az Úr rábízott. Dániel tud nemet mondani a felkínált pénzre, pozícióra. Nagy dolog ez, valóban Istenre néz, és Tőle függ ez a próféta. Vajon mi tudunk-e így függetlenedni az anyagi javaktól? Tudunk-e nem elfogadni is? Mindig vigyázzunk, hogy ne az elvárásokhoz, az ajándékokhoz szabjuk az üzenetet. Olyan szomorú, amikor az Úrtól való üzenetet meg akarják vásárolni, amikor úgy állnak hozzá, hogy megfizetem, és ezért elvárom, hogy az hangozzék el, amit hallani akarok.

Dániel most is kész a király elé állni, kész elkérni Istentől a megfejtést és azt elmondani a királynak. Nem az álom jelentésével kezdi a próféta, hanem Nebukadneccár életére hívja fel a fia figyelmét. Rámutat, mennyire felfuvalkodott lett ez a király, és nem figyelt az apja életére, nem tanult belőle. Nem tanult Bélsaccar az apja hibájából, nem tanult a múltból. Vajon mi tanulunk-e a múltból, és elkerüljük-e a korábbi hibákat? Bélsaccar mindent készen kapott, a hatalom, a nagy birodalom az ölébe hullott, és ez kevéllyé tette. Istennél is nagyobbnak gondolta magát, nem gondolt arra, hogy Isten mindezt egy szempillantás alatt elveheti tőle. Vajon mi gondolunk-e arra, hogy mindaz, amit felépítettünk igen hamar elmaradhat, sőt, az életünk is egyik percről a másikra befejeződhet. Jó, ha mulandóságunk alázatával borulunk Urunk elé és dicsőítjük Őt.

Az üzenet: Bélsaccar életét Isten mérlegre tette, és könnyűnek találtatott. De milyennek találja Isten az én életem? Nem vagyok én is könnyű? Mert az Úr számára nem a társadalmi felemelkedés, a tudás, a vagyon jelenti a súlyt, hanem a Neki átadott élet. Isten előtt az alázatos és bűnbánó léleknek van súlya. A mindennapi életben pedig az engedelmes és szolgáló életnek. Isten nem nagy pozíciók betöltését várja övéitől ezen a földön, hanem alázatos, szolgáló életet. Mit lát az életünkben, hogyan vagyunk jelen ebben a világban? Szolgálunk, vagy kiszolgálunk?

Bizony, szadduceusok ma is vannak, közöttünk élnek, akik szintén azt állítják, hogy nincs feltámadás (Mt 22,23-26). És ez szomorú, mert mi már ismerjük a Feltámadottat. Tudjuk, hogy legyőzte a halált, és a harmadik napon feltámadt. Erről beszél a húsvét ünnepe is, amit azért mára igyekeztünk mindenféle egyéb dolgokkal átírni. Sok más szimbólumot behoztunk, csak ne kelljen Jézusra, húsvéti győzelmére gondolni. Pedig ha elutasítjuk a feltámadást, saját magunkat taszítjuk reménytelen helyzetbe. Mert Ő az egyedüli győztes, Ő az, Aki életet és reménységet hoz a bűnös és Istentől elszakadt ember számára.

Mi az oka hitetlenségüknek? Nem ismerik az Írásokat, vagyis Isten igéjét. Ismernek belőle részeket, de nem ismerik a teljes írást, a maga összefüggésében. Mi ismerjük a teljes Írást, vagy szelektálunk? Sokan csak a kedvenc vagy a könnyebben olvasható  részeket keresik ki, amik igazolják saját elképzeléseiket. Az ige azonban nem arra adatott, hogy magunkhoz szabjuk, hanem azért, hogy saját életünket igazítsuk hozzá. Az igéhez mérhetjük az életünket, Benne kereshetünk választ, és ha így teszünk, érteni fogjuk az élet dolgait, és szembesülünk Isten hatalmával is. Mert nem elég a betűt ismerni, a szövegen keresztül az élő Isten szól hozzánk. Az az Isten, Aki ugyanaz, mint a Biblikus időkben. Aki őszintén keresi és segítségül hívja, az megtapasztalja az Úr hatalmát. Akinek Isten élő valóság, aki megismeri Jézust, és átéli saját életének megváltozását, annak nem kérdés, hogy Jézus él. Akivel találkozom, aki szól hozzám, és cselekszik, az élő valóság. Egy halottnak nincs szava, és nincsenek tettei. Egy halottnak csak múltja van, míg Jézusnak jelene, mert él és munkálkodik. Ne elméleteket, hanem Jézust, az élő Urat keressük, nyitott szívvel.

Fontos kérdés, hogy csak okoskodni akarok, vitázni Jézussal, esetleg megcáfolni, és megfogni, mint ahogyan a farizeusok akarták. Mert olyan szomorú, hogy nem fogni, hanem megfogni akarják, nem azért jönnek Hozzá, mert Rá akarnak hangolódni, mert átélik, hogy nyomorult bűnösök, és az Úr kegyelmére van szükségük. Én hogyan jövök? Milyen szívvel keresem fel? Megismerni akarom Őt egyre jobban, vagy meg akarom cáfolni, szét akarom cincálni a Bibliát? Hiszen ma is vannak, akiket az a cél vezet, hogy bebizonyítsák, mennyire megbízhatatlan a Szentírás.

Urunk ma sem kér mást, mint hogy tegyük első helyre Istent. Igen, Ő legyen az első, ez az Ő sorrendje, első Isten, második a felebarát, és a harmadik én. Igen, saját magunkat tegyük az utolsó helyre, ezt bizony nem szeretjük. Láttuk az elmúlt időszakban, hányan magukat reklámozták, ők akartak elsők lenni, mennyire nem jelent meg Isten, de még a felebarát se. Természetesen tudjuk, hogy azért, mert ott a bűn a szívünkben, ami Istent is kitörli a szívünkből, és csak magunkat állítja a középpontba. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy helyreállítsa az igazi, az eredeti sorrendet az életünkben. Kérjük Őt, hogy győzze le szívünk önző akaratát, és legyen Ő az első. Aki befogadja Jézust, az átengedi Neki a trónszéket, az uralkodást is. És ha ez megtörténik, akkor helyreáll az eredeti sorrend: Ő, te, én. Így van ez már nálam? És ha ez megvalósul, az élet is átalakul.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.