K
|
irályok és
birodalmak változnak, ám a lényeg mindig marad (Dán 6,2-18). Az ember szíve
maradt ugyanaz. Nem sok a különbség a babiloni és a méd birodalom gépezete
között. Itt is megvannak a mások kárára felemelkedők, a másikat hamisan
vádolók. A szempont: a királyt ne érje
kár, ám az egyszerű embereket érheti. Kár érheti a hitben hűségest, csak a
vezető réteget nem. Az a legszomorúbb, hogy mindez a mai napig nem változik. Az
emberek összehúzhatják a nadrágszíjat, a vezetők nem. Ma is gyakran igyekeznek
Isten gyermekeit rossz fényben feltüntetni. Semmi nem változik, mert a szív
változatlan maradt. Sem a birodalmak, sem az eszmék, sem a társadalmi változások nem
képesek újjá tenni az embert. Az igazi változáshoz, a minőségi élethez Isten
munkájára van szükség. Ezért fontos,
hogy keressük Istent, keressük Őt Jézus Krisztus által, mert Ő képes a
Szentlélek által újjáformálni.
Dániel több rendszert is megél,
és mindvégig megmarad Isten gyermekének, megmarad embernek. Soha nem hajol
egyik királyhoz se. Végzi a munkáját, és közben végig ragaszkodik Isten
igéjéhez. Nem számít az sem, ha veszélybe kerül érte az élete. Megrendített, amit olvasunk róla, keresik
benne a hibát, az ürügyet, hogy eltávolítsák, de nincs hiba, mert megbízható.
Nem lehet csak úgy kikezdeni. Vajon milyen a mi életünk? Hogyan látnak
bennünket? Úgy gondolom, alázattal kell elismerni, hogy bennünk könnyű hibát
találni, könnyű támadható felületre bukkanni. Vigyük Urunk elé gyenge pontunkat, és kérjük, bocsássa meg vétkeinket és könyörüljön rajtunk, hogy mi is lehessünk
jó eszközei ebben a világban.
Mennyire gonosz ez a birodalom, ha nincs a munkavégzésben, az
életvitelben hiba, hát kreálnak ügyet, belekötnek a hitébe. Meglátják, hogy Dániel
életének kiválósága a hitén alapszik. Az élő Istennel való kapcsolat által lett
azzá, aki. És ahelyett, hogy ők is keresnék Istent, és Dánielhez hasonlók
akarnának lenni, olyan rendeletet hozatnak a királlyal, ami által nehéz
helyzetbe hozhatják Dánielt. Mennyire nem
az igazi hit számít, inkább egy bálványhitet kreálnak, az uralkodót imádtatják,
csak ne Dániel legyen a legmagasabb pozícióban. Szomorú, hogy a vallást
használják fel gonosz tervük kivitelezésére. Mert ha nincs élő hit, a vallás
romboló erejűvé válik. Élő hitre, személyes Istenismeretre van szükségünk,
mert csak az épít.
A rendelet hatályba lépett, csak Dárius királyhoz lehet imádkozni. Dániel
azonban nem rémül meg, hanem bemegy a szobájába, és naponta háromszor könyörög
Istenhez. Ott folytatja, ahol abbahagyta. Mintha mi sem történt volna. Hogyan? Úgy, hogy számára Isten valóság, élő Úr, és hiszi, hogy van hatalma megoltalmazni
őt. Mi mit tennénk hasonló esetben? Úgy volnánk vele, rendben, harminc napra
szól a rendelet, addig nem imádkozom, ki lehet bírni ennyi időt ima nélkül. Mi
történik? Semmi. Nem imádkoztam a királyhoz sem, így nem tagadtam meg
Istenemet. Mi nagyon trükkösek tudunk lenni. Azonban Dániel tisztában van az
ima jelentőségével. Számára nem formalitás, hanem levegővétel. Ez a lényeg, az
imádkozás olyan, mint a lélegzés, ha nem veszek levegőt, nagyon hamar
megfulladok. A lélegzetvétel létszükséglet. És Dániel számára az imádság is
létszükséglet. Az-e a te számodra? Életet jelent-e az imádkozás?
Dániel nem rettent meg, hanem kitartóan Istenhez imádkozott, minden
gonoszság és besúgómunka ellenére. Nem törődött a besúgókkal, hanem Istenre
figyelt, kész volt Érte meghalni is. Nem féltette nagy pozícióját, jó anyagi
helyzetét sem. Megalkuvás helyett hűséges maradt, és kész volt a halált is
vállalni Istenbe vetett hitéért.
A király igyekezett mindent megtenni Dániel megmentése érdekében, és
amikor ő tehetetlen, rábízza Dánielt Istenre. A te Istened szabadítson meg
téged, kéri a király. Így azután ez a meleg helyzet bizonyságtétellé válik.
Dániel nyugodt, mert Istenben van elrejtve az élete. Bedobják az oroszlánverembe,
még le is pecsételik a verem szájára tett követ, hogy ne lehessen változtatni a
próféta sorsán. Sajnálatra méltó emberek, mert nem látják, hogy Isten tud
változtatni bárki sorsán. Előtte nincs akadály. A zárókövek sem akadályok. Ő
majd Jézus sírjáról is el tudja távolítani a lepecsételt követ. Mert amit az ember lepecsétel, azt Isten ki
tudja nyitni, de amit az Úr zár be, azt senki ki nem nyithatja. Ne keseregjünk,
életünk nem változhatatlan. Nem a sors, a végzet kezében, hanem Istenében
vagyunk, aki a változtathatatlannak tűnő élethelyzetben is képes cselekedni. Ő
ad szabadítást, amikor sokan azt gondolják, hogy nincs szabadulás. Vigyük az Úr elé
életünket, kérjük szabadítását, akkor is, ha már mindenki lemondott rólunk, és
azt üzenik: reménytelen vagy, nincs esélyed. Isten számára mindig van esély, és
aki Hozzá fordul, annak az élete nem reménytelen. A lator igazán reménytelen
helyzetben volt emberi szemmel tekintve, és mégis, még ott is volt esélye,
Jézus által életre jutott. Bízz tovább az Úrban!
Mennyire csak a szépet és a jót szeretjük az igéből is hallani (Mt
23,1-36). Nem akarunk negatívumokkal, kritikákkal, jajokkal szembesülni. A mi
életünkben minden rendben van, gondoljuk. Isten örül, hogy ilyen áldott és jó
népe van ma a világban. Jól elvagyunk
magunknak, senki ne rontsa el ezt a szép képet, és ne billentsen ki ebből a
megszokott langyos életformából. Olyan jó a világ javait élvezni, a kényelmes
életben sütkérezni, ezt ne zavarja meg még Jézus sem. Ne zavarja meg az
életünket holmi napi ige, amelyekben jajokról van szó. Mert az a zsidóknak
szólt, és nem nekünk, és így maradunk tovább a tespedt életben. Miért is mondom
mindezt? Mert ismét lezavarunk több mint harminc verset, mintha az lenne a cél, hogy senki lelkivilágát meg ne zavarja. Ne nézzünk szembe önmagunkkal, és az ige
mélyébe tekintve fel ne kavarodjon az állóvíz. Én ennek ellenére azt kérem,
engedjük, hogy Isten Lelke felkavarja a poshadt vizet. Hadd szálljon le az
igén keresztül a Lélek életünk áporodott tavára, mert ha Isten Lelke
cselekszik, megmozdul a víz, és életgyógyulás megy végbe. Kérjük ezt ma. Merjük újra elolvasni ezt a hosszú szakaszt, és engedjük, hogy felkavarodjon a víz, mert csak így lesz megújulás, új élet.
Elcsendesedve kérdezzük meg Urunkat, hogyan látja életünket. Nem az-e
ránk is a jellemző, mint a farizeusokra: nem tesszük, amit mondunk, amit
hirdetünk?Igen, ezzel szembe kell nézni, éljük-e mai tanítványok az igét, vagy
csak szövegelünk róla? A hit gyakorlat is a számunkra, vagy megmaradt csak az
elmélet szintjén? Mert Urunk gyakorlatot akar, hiszen Ő maga is élte mindazt, amit tanított.
Mennyire szeretjük már mi is, ha felmagasztalnak, ha mindenféle titulusokat
ragasztanak a nevünk elé. Pedig Urunk
azt kérte, hogy mi szolgák legyünk. Mennyire vagyok én szolga? Mennyire árad belőlem
Krisztus szolgáló élete?
Figyeljünk oda az edény belsejére, a tartalmára, mert Urunk számára az a
fontos, mi van az edényben, mit tartalmaz az életünk. Bizony, mi gyakran a
külsőre, a látványra tesszük a hangsúlyt, pedig a belső tartalom minden
külsőnél fontosabb.
Ó HÁLA AZ ÚRNAK
Ó hála az Úrnak,
zengjünk Néki hát,
Mert úgy szeretett
hogy id'adta Fiát.
A kínra, halálra
küldötte el Õt,
Megnyitni a mennyet
a bûnös elõtt.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bûnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Ó teljes az üdv amit ád ez a vér,
Ó drága a kincs amit Isten ígér.
Ha bánva bûnét jön a leggonoszabb,
Az Úr néki még ma bocsánatot ad.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bûnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Szent az mit az Úr mond és szent amit ad,
És szent az öröm mely az Úrban vígad.
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus elõtt vigadunk odafönn.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bûnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése