Jézus valóban Isten Fia

N

agy mozgásba indulnak az emberi erők, népek feszülnek egymásnak, királyok emelkednek fel és tűnnek el (Dán 11,2-20). Mindeközben Isten népének a maga helyén kell megélnie Isten országának valóságát, nekik kell felmutatni, mennyire másképp működik ez az ország, és mennyire más erők hajtják. Isten országát nem azok az erők mozgatják, mint a társadalmakat. A próféta látja ezeket az országokat és a köztük őrlődő népet. Azonban Isten népe azért van jelen, hogy felmutassa, lehet másképp élni, és nemcsak romboló, hanem építő erők is vannak jelen a világban.

Hogyan is működik a világ? Hát, amint látjuk, mára sem változott meg a lényege. Az egyik ország meggazdagodik, jelentős befolyásra tesz szert, de nem elég a gazdagság, nem elég, amit megszerzett, még többet akar. Mindenkit a hatalma alá akar gyűrni. Mennyire ezt látjuk ma is, mindig többet akar az ember, mégpedig a másikét. Nem elég, ami neki van, hanem elveszi a másikét is. De nemcsak az országok működnek így, hanem ez a fajta indulat ott van a mi szívünkben is. Mindig többet akarunk, azt, ami a másiknak van, nem elégszünk meg azzal, amink van, amit Istentől kaptunk. A többre vágyás indulata legtöbbször mások tulajdonát és érdekét sérti. Csak úgy tudunk többet szerezni, ha elvesszük a másikét, vagy kihasználjuk a másikat. Vigyük ma Urunk elé a szívünket, vizsgáltassuk meg, és gyógyíttassuk meg Általa. Mert amikor Őreá találunk, megelégedünk. A szív Jézusban nyugszik meg, Általa képes kimondani: elég. Az első tanítványok, amikor átélték bűneik bocsánatát, képesekké váltak kimondani azt is: elég. Mert Isten országa biztos pont, benne mindazt megtaláljuk, amire szükségünk van, és ez az ország nem erőszakra épül. Ez nem elvesz, hanem ajándékoz.

A hatalom, annak kiterjedése, a győzelem felfuvalkodottá tesz. Az ember szíve bűnös és gonosz, nagyon hamar azt gondolja, hogy őt senki nem állíthatja meg, minden sikerül neki. Felfuvalkodottságunk mozgatója, hogy elszakadunk Istentől, már nem adunk hálát, és nem úgy tekintünk előrehaladásunkra, hogy ez az Ő kegyelme, és mindent Tőle kaptunk. A felfuvalkodott ember úgy látja, mindent ő maga szerzett meg. Saját magát dicsőíti, erejére és okosságára büszke. A felfuvalkodást bukás követi. Urunk könyörüljön és adjon alázatot a szívünkbe, láttassa meg velünk, hogy mink van, amit nem úgy kaptunk. Igen, mindent Tőle kaptunk. 

Nagy veszély, amikor a hívők úgy látják, az a feladatuk, hogy beleavatkozzanak a világ szerinti életbe és küzdelmekbe. Isten népe nem erre kapott elhívást, nem a politika eszközeivel kell a jót képviselni és megvalósítani. Isten az Ő országát nem a politika által viszi előbbre. Isten Szentlelke munkálkodik ma is, engedjük, hogy formálja, alakítsa az életünket.

A világi hatalomra jellemző, hogy békés szándékot mutat, úgy tesz, mint aki megegyezésre törekszik, de nem ez a valóság. Mindent meg akar szerezni, Isten gyermekeit is meg akarja hódoltatni. A hamis béke látszata ne tévesszen meg. „Nincs békesség – így szól az ÚR – az istenteleneknek” (Ézs 48,22)! Ne engedjük magunkat hazug jelszavakkal megtéveszteni, mert az igazi békesség Krisztusban található.

Jézussal szemben állva dönteni kell, az a kérdés: én hogyan döntök (Mt 27,1-56)? A főpapok Jézus ellen adták le voksukat, halálára szavaztak. Úgy döntöttek, nincs szükségük Sálem, vagyis a békesség királyára. Továbbra is ők akarják maguk megoldani életük kérdéseit. Dönteni kell: Jézus vagy Barabbás. Te kit választasz? Mert a főpapok után a nép is döntés elé lett állítva, valószínűleg nem számítottak erre, ám ők sem Jézust választották. Engedték magukat befolyásolni. Bizony, ma is a világ, a politika, a média befolyásol minket. Pedig mi is látjuk, hogy nincs Jézushoz fogható, most is csendesen tűri a rágalmakat, nem tör senki életére. Nem magát menti, hanem tanítványait, majd téged és engem. Ő másokat ment, nem a saját életét. Halálával megmenti a római századost is. Hiszen a kereszt alatt jut hitre az az ember, akit Jézus kivégzésével bíztak meg. Jézus a halálával is életet ment. Mennyire ellentéte Sámsonnak, ő a halálával többet ölt meg, mint életében, Jézus több embert ment meg halálával, mint életében. Az egész világ számára megnyitotta a megmenekülés kapuját. Aki hisz Benne, örök élete van.

Akik Jézust elutasítják, halálra adják, azok a másik emberrel szemben is közömbösek. Csak a hatalmuk és a saját céljaik érdeklik őket. Amikor Júdás rádöbben tettének súlyára, nem lelkigondozzák, nem nyújtanak számára segítséget. Jézus nélkül érzéketlenek maradunk a bűnösökkel szemben. Jézus nélkül elmarad a lelkigondozás, a lelki segítségnyújtás.

Pilátus annyira határozatlan, a nép kedvében kíván járni, mint ahogy minket is megkísért, hogy ne Isten akaratára figyeljünk, hanem mások kedvében igyekezzünk járni. Ez rossz út, meg kell tanulni határozottan dönteni és vállalni Jézust. Pilátus a karriert fontosabbnak tartotta az Élet Fejedelménél. Meg akarta menteni magát, de a történelemből látjuk, hogy nem sikerült neki.  „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt” (Mt 16,25). Ez Isten országa fontos törvényszerűsége. Aki elveszti az életét Jézusért, vagyis ebben a világban kész Őérte mindent feladni, az megnyeri, vagyis ajándékba kapja életét.

Urunk adja meg a számunkra, hogy mi is ilyen hitre jussunk, mint a százados. A mai nap végén, örömmel mondjuk Jézusról: Valóban Isten Fia volt. Mert a kereszt alatt, bűnterhünkkel megállva ragyog fel előttünk igazán a Krisztus. Ott éljük át, bűneink megbocsáttatnak. És amikor ez végbemegy, saját tapasztalatból mondjuk: Én Uram, és én Istenem. Az őszinte és személyes bizonyságtételből árad az erő. Te mit mondasz Róla? Kicsoda Ő számodra? Ki tudod mondani: Isten Fia, én Uram, és én Istenem?

 Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.