Ne keress kibúvót!

N

ebukadneccar pogány uralkodó, nem ismeri az Urat, nincs Bibliája, ám Isten ennek ellenére szól hozzá, és megtalálja a hozzá vezető utat (Dán 2,1-23). Az álmot használja fel, rajta keresztül mondja el akaratát. Isten mindig tudja, milyen utak vezetnek hozzánk, milyen eszközök által vagyunk megszólíthatók. A király nyugtalanná válik. Ez az álom nem múlik el az ébredés után. Amikor Isten szól, nem tudjuk magunkat gyorsan túltenni rajta. Az Ő szava nem engedi, hogy tovább aludjunk. A király sem tud tovább aludni, tudja, ez most jelentőségteljes álom volt. Komolyan veszi és keresi az üzenetét. Isten a mi életünkben is tisztában azzal, mi vezet a szívünkhöz, hol van az érzékeny pontunk.

Az Isten üzenetéhez nem vezet jóslás, varázslás. Isten üzenete csak az imádságos szív előtt tárul fel. Talán egy kicsit a Bibliaolvasás titkaira is választ kapunk. Nem elég a tudományos kutatás, boncolgatás, szavak elemzése, az üzenethez az imádságon, az alázaton keresztül visz az út. Az ige az imádságos, az igére szomjas szív előtt nyílik meg. Kérjük Urunkat, tárja fel naponként igéje mélységeit előttünk. Azért kaptuk a Bibliát, mert Isten szól általa. A Szentírás megérthető, ha Hozzá fordulunk, Ő feltárja előttünk.

A király nemcsak az álom jelentését, hanem magát az álmot, annak anyagát is várja a bölcsektől. Ezzel meg akarja védeni magát a hamis magyarázattól, de látszik, nem drága az élet a számára. A bölcsek mind csak eszközök a király kezében, és talán az a legszomorúbb, hogy ezt ezek az emberek nem látják. De vajon ma észrevesszük-e, hogy nem drága az élet, gyakran csak eszköz célok elérése érdekében.

Elénk kerül Dániel, aki addig csendben kereste az Urat. Akkor szólal meg, amikor őket is ki akarják végeztetni. Nem nézi le a pogány tudósokat, hanem menti őket. Érdekükben is szót emel. Isten gyermeke mindig menti az életet.

Dániel nem hallgatja el, hogy a király parancsa kegyetlen. Meg meri ezt mondani a testőrparancsnoknak. Ennyire el van rejtve az Úr jelenlétében, pedig tisztában van azzal, hogy életre mennek a dolgok. Mégis kimondja az igazságot. Rámutat: egy nagy birodalom vezetője sem tehet azt, amit akar. Vajon mi ki merjük-e mondani az igazságot? Meg merjük-e mondani környezetünknek, ha valami nem jól van? Dániel nem csinál előnyt a maga számára, neki fontos kollégái élete.

Dániel időt kér a királytól, majd Isten elé borul, és kéri az Urat, hogy ne engedje elveszni a bölcseket. Az Úr nevét magasztalja, megvallja: minden titok ismerője az Úr, a mélységek feltárója Ő. Csodálatos, Isten feltárja a mélyen lévő dolgokat. A lelkigondozás alapgondolata is ez, Ő tárja fel lényünk elrejtett dolgait. Ő az, aki a mélybe szorított sérelmeket, bűnöket, elrendezetlen dolgokat feltárja, a gyógyulásunk érdekében. Nem megoldás a mélységbe való szorítás, az, amikor nem veszünk tudomást a bajokról. Isten előtt fel lehet tárni mindent, mert Ő begyógyítja sebeinket. Istennél van megoldás.

Magasztaljuk mi is Urunkat, és kérjük Tőle a mai napunkra is az útmutatást. Dániel hálát ad, tudja, hogy már meg is kapta a választ. Mi is ilyen hittel boruljunk Urunk elé.

Az Úr Jézust ismét nagy sokaság követi, mert árad az élet belőle (Mt 19,1-15).  Az emberek gyógyulnak, testben és lélekben egyaránt, ezért követik Őt. Nem a farizeusokat követik, mert körülöttük nem történik semmi. Vajon történik-e az Úr követői körül és által valami? Történik-e ma gyógyulás, szabadulás?

A farizeusok azért keresik Jézust, hogy kísértsék, hogy kibúvót keressenek az Isten akarata alól. Hányszor mi is kibúvót keresünk, azért tanulmányozzuk az igét, hogy bebizonyítsuk, már nem érvényes, vagy már nem úgy kell érteni, mint ahogy az Úr és a szöveg első olvasói értették.

A házasság Isten ajándéka, csodálatos titok, ami két ember között végbemegy. Fontos látni, hogy férfiről és nőről van szó benne. Igen, a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, amely egy életre szól.

A válás gyakran kibúvó volt a farizeusok számára. Jézus nem lehetőséget lát benne, hanem a bűn következményét. Azért adta Mózes, mert kemény a szívünk. Látta, hogy amikor a szív elfordul Istentől, az emberi kapcsolat is elromlik. Az elromlott kapcsolat is gyógyítható, amennyiben mindketten törekszenek rá, mert a megbocsátás itt is működik. A paráznaság esetét kivételnek hagyja meg Jézus. De a válás nem kötelező, ezzel az opcióval nem muszáj élni. Nem az új kapcsolatban rejlik a megoldás, hanem a jelenlegi gyógyulásában. A kegyelem gyógyítja a szíveket. Azonban mindig az Úr elé kell vinni életünket, megbetegedett kapcsolatainkat, és Előtte hozhatunk döntést.

A mennyek országa mindennél többet ér, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor egyéni érdekeinket alárendeljük Isten országának. Akkor már nem annyira én leszek a fontos, hanem az ország. És ha ez így történik, észrevesszük, hogy közeledünk egymáshoz, gyógyul az élet, a házasság is. Már nem a válás, hanem az Úrnak való szolgálat lesz a téma.

Bizony, néha mi is magunkat tartjuk nagyon fontosnak, és kisajátítjuk Jézust. Ő azonban senkit nem enged elküldeni. Mindenkit magához fogad, és a tanítványoknak ez az egyszerű feladat jut: segítsék Hozzá az embereket. Nem vallásról van szó, nem egy szervezetről, hanem arról, hogy engedjük Hozzá menni, segítsük Jézushoz jönni a körülöttünk élőket. Ennél kevesebb nem elég. Nem elég az egyházi anyakönyvbe való beírás, nem elég szerepelni a választók névjegyzékében, Jézussal kell találkozni. Ő az élet. Kihez is mehetnénk, örök élet beszéde van Nála. Vigyázzunk, hogy ne váljunk akadállyá.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.