Adósság elengedés

B

abilónia királya ostrom alá vette Jeruzsálememet, Isten pedig a kezébe adta a királyt és a templom kincseit (Dán 1,1-21). Mindez jelzi, nem véletlenül történt ez az esemény, hanem Isten akaratával megegyezően. Ő adta népét az idegenek kezébe. Miért? Lecke volt, meg kellett tanulniuk, hogy bálványaik nem segítenek rajtuk, képtelenek megvédelmezni őket. Azt is fel kell ismerni, hogy bűnt követtek el, amikor hűtlenül elhagyták az Urat. Mindezt majd a fogságban ismerik fel. Gyakran mi is csak nehéz események által tanulunk. Valahogy, nem akarjuk hamarabb Isten akaratát követni. Csak akkor eszmélünk, amikor Isten egy-egy nyomorúság kezébe ad. Akkor szembesülünk azzal, hogy a magunk erejéből nem boldogulunk. Egy hirtelen jött betegség rámutat: nem segít a munka, a pénz, de még a hatalom sem. Amikor megérint a halál lehelete, rá kell döbbenni, tehetetlenek vagyunk vele szemben. Nagy kegyelem, ha ilyenkor még kereshetjük Megváltónkat, és ha meg is találjuk, mindennél többet ér.

A babiloni király kiválogattatta az ifjak közül azokat, akiket át lehet nevelni. Ez az átnevelés azonban nem a múlté, a hatalom, a világ mindig igyekszik a maga elképzeléseihez igazítani az embereket. Ma már nem csupán egy réteget nevelnek át, hanem sokkal szélesebb kört érnek el a médiumok által. Ha megfigyeljük az életet, láthatjuk, mennyire sikeresen működik az átformálás. Ma más sok olyan dolgot jónak fogadnak el az emberek, ami néhány évtizeddel ezelőtt még rossznak volt feltüntetve. A különféle filmek, az internetes tartalmak jó eszközei a közösség arculatának egy fazonra szabására. Azonban nem muszáj engedni, hogy átformáljon a világ. Dániel elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével. Ez a fiatalember felismerte, hogy nem lehet mindent kritikátlanul átvenni, még az érvényesülésért sem. Mert határozott lenni, és így ragaszkodott Isten akaratához.

Nekem kell elhatározni: bármi történjen, bárhová kerüljek és bármit várjanak el tőlem, nem fogok mindenben igazodni, hanem megmaradok Isten igéjének világossága, az Úr akarata mellett. Van-e bennünk ilyen elhatározás? Tudunk-e ellenállni a mai szokásoknak, divatoknak, környezetünk magával sodró életvitelének? Vagy inkább igazodunk, mert az ellenállás sok szenvedéssel jár?

Már itt is első volt a nyelv megtanítása. A birodalom nyelvét el kell sajátítani, és aztán majd ők ezt tovább adják. Jó azonban látni, hogy mindez nem jelentette ezen ifjak számára, hogy feladják saját nyelvüket, hitüket és Istenüket. Ragaszkodtak az Úrhoz. Mi se adjuk fel nyelvünket és hitünket sem. Sőt, mondhatnánk, akik igazán megismerik Istent, átélik Jézus Krisztusban kegyelmét, azok nem a világ elvárásaihoz fognak alkalmazkodni. Nem azt nézik, mi éri meg, hogyan lehet jobban érvényesülni, hanem az Úrtól kapott értékeikhez ragaszkodnak. Isten gyermekei nem a világ előnyeit keresik, hanem Isten akaratát, Őt igyekeznek vállalni és felmutatni a maguk életterületén.

Megrendítő, ahogyan ezek az ifjak ragaszkodnak hitükhöz az idegen, pogány világban is. Ez nem fanatikus ragaszkodás, hanem igaz Istenismeret. Dániel tudja, hogy Isten Őt megoltalmazza, mert ott is jelen van. Látja, hogy az Úr akaratához való ragaszkodás nem jár hátrányokkal. Nem lesz gyengébb, nem kerül előnytelen helyzetbe, ha teljesen Istenre támaszkodik. Merünk-e így bízni Benne? Merjük-e vállalni az igét, Urunk életformáját? Hisszük-e, hogy az Úr szolgálata nem jelent hátrányt? Dániel hite bevált, a király is meggyőződött Isten hatalmáról, meglátta, hogy az értelem és a bölcsesség az élő Istentől származik. Minden Isten ajándéka. Merjük keresni Urunkat, higgyük: ma is az ige megismerésén keresztül nyerhetünk bölcsességet. Mert a bölcsesség nem a világi ismeretek függvénye, hanem Isten ajándéka. Aki kéri, az megkapja.

Ismét azt látjuk, mennyire más az Isten országa, mint amit a mindennapi életben tapasztalunk (Mt 18,21-35). Péter is a maga korában látottakhoz ragaszkodott, sőt, egy kicsit jobb akart lenni, mert a hetes számnál húzta meg a megbocsátás határát. Ez szépnek tűnik, hiszen egyszer is alig tudunk megbocsátani. Péter szinte büszkén mondja, látod, Uram, ennyi telik tőlem.  Azonban Jézus rámutat: Isten országában a megbocsátás nincs számokhoz kötve. Isten kegyelme határtalan. Igen, a megbocsátást Isten nem szabályozza be, korlátlanul bocsátja meg a bűneinket. Egyetlen feltételt szab: lássam a bűneimet, és kérjem Tőle azok elengedését.

Jézus egy példázattal mélyíti el ezt az üzenetet. Az adós szolga én vagyok, Péternek is ezt kell felismernie. Rossz irányból közelítette meg ezt a kérdést, mint ahogy mi is rosszul közelítjük meg. Arra koncentrálunk, mi hányszor bocsássunk meg. Mindig a másik vétkeivel vagyunk elfoglalva, és nem figyelünk saját bűneinkre. Nem vesszük észre, hogy mi is adósak vagyunk. Sőt, a mi tartozásunk sokkal nagyobb Isten felé, mint amivel a másik nekünk tartozik.

Először azzal kell szembenéznem, hogy bűnös vagyok, adósságom éktelenül nagy, nincs esély a rendezésére. Én nem tudom kifizetni. Semmilyen tettel nem egyenlíthetem ki.  Halálra vagyok ítélve. Egyetlen lehetőség az Úr kegyelmének kérése. Az egyetlen esély, ha elborulok Előtte, és kérem, engedje el adósságomat, és könyörüljön rajtam.

Urunk ma is megkönyörül, sőt, többet ad, mint amit ez a szolga kér, ő csak haladékért könyörgött, az Úr pedig mindenét elengedte. Ezt kínálja ma is az Úr. Látja, hogy soha nem tudunk törleszteni, ezért elengedi minden bűnünket. Azonban mindez azért lehetséges, mert Valaki kifizette ezt a mérhetetlen adósságot. És ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. A kereszten saját életét adta oda, mert magára vállalta bűneinket és azok büntetését, így  ezáltal rendezve van a számla. Boruljunk le Előtte hálaadással, kérjük kegyelmét, és köszönjük meg az adósságrendezést.

A megbocsátás a keresztyén élet alappillére. Ne a másik adósságára figyeljünk, hanem tekintsünk előbb a Golgotára, és lássuk meg, mibe került az Úrnak a mi adósságunk. Ha megtapasztaljuk bűneink bocsánatát, mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.