A
|
nagyhatalmi játszmák, fondorlatok, harcok után
egy senkit nem becsülő, utálatos személy kerül trónra és veszi át a hatalmat (Dán 11,21-45). Ez a
király is mindent magának akar, és ehhez a barátságot is színlel. Ezzel igénk
rámutat, hogy ne higgyünk mindig a látszatnak, az érzelmeknek, mert mindig lesznek,
akik céljaik elérése érdekében barátnak, testvérnek mutatják magukat, de
szívükben és a valóságban nem azok. Valóban mély kút az ember szíve, szinte
kiismerhetetlen, egy asztalnál ülnek ezek a királyok egymással, mintha minden
rendben lenne, de a szív gonoszt forral, hazudnak egymásnak. Bizony, ez van, ha
nem az Úr Jézus uralja a szívünket, hanem az ige világít nekünk. Mennyire
ismerős ez ma is, egy célért összefognak emberek, szépeket ígérnek egymásnak,
aztán becsapja egyik a másikat, nem állják szavukat.
Országok vezetői viselkednek így, olyan emberek, akik népük javának
szolgálatát vállalták, mégis csak magukra figyelnek, becsapja egyik a másikat.
De hasonlót látunk olyan emberek között is, akik szerették egymást, sok szépet
és jót terveztek együtt, aztán egymás ellen fordulnak. Azonban szabad nekünk Isten igéjére figyelni,
az Úr Jézus életét mintaként követni. Ő
nem csapott be senkit, ám Őt becsapta egyik tanítványa. Egy asztalnál ültek,
vagyis a legszorosabb kapcsolatban voltak, mégis elárulta őt. Ám az Úr kegyelmének hirdetésével fordul
felénk, a keresztről megbocsátás hangja hallatszik.
Azt is láthatjuk, hogy Isten népe ilyen változó és veszélyes helyzetben is
megmarad. Az Úrnak van hatalma arra, hogy Övéit megőrizze. Az Istenét ismerő nép fölbátorodik és tettre
kél. Ez a lényeg, bármilyen élethelyzet vegyen minket körül, igyekezzünk
megismerni az Urat. Isten megismerése erőt és bátorságot ad. Az ige bevilágítja
a sötétséget, és nem leszünk reménytelenek.
Ha ismerem az Urat, félelmes és nehéz időkben is látom, hogy nem vagyok
egyedül, Isten velem van, és az Ő hatalma nagyobb minden földi hatalomnál. Az
ige tettre serkent, rádöbbent: azért vagyunk jelen, hogy bizonyságot tegyünk.
Isten népe még a zivataros időben is távlatot kínál. Isten országa
legyőzhetetlen, a gonosz tombolhat, ahogy akar, mert eljön idejének a vége.
Senki nem nyújtózkodhat tovább, mint ameddig a takarója ér, a kiszabott időt
senki nem lépheti át.
Ennek a királynak is vége lesz, és senki sem segíthet rajta. Eljön az
idő, amikor kiderül, hogy a hamis istenek nem adnak valódi segítséget. Sem az
önimádat, sem a bálványok nem tudnak megoldást kínálni a halállal szemben. A bálványok nem segítenek életünk Istennel
való elrendezésben sem. Egyetlen segítség a golgotai kereszt, onnan árad az élet vize, amely megtisztít és megújít. A kereszten fizette ki Urunk minden
adósságunkat, az Ő vérével aláírt és életével kifizetett számlákért törli el az
Úr vétkeinket, és bocsát meg. Jézus nélkül nincs bűnbocsánat, nincs örök élet.
A kereszthez azonban kinek-kinek személyesen kell elzarándokolni, más nem teheti
meg helyettünk, nincs kollektív bűnbocsánat, hanem magamnak kell kérni az Úr
bocsánatát. Aki kér, az kap.
Az Úr Jézust, az Isten Fiát, Aki meglátogatta népét, elvetették,
keresztre feszítették (Mt 27,57-66). Az ember a lehető legmélyebbre zuhant. A
segítő kezet elutasította, nem kell neki Isten szeretete, nem kell a kegyelem,
majd ő maga megoldja. Itt maradtunk
magunkban, és nem tudjuk megoldani sem a saját életünket, sem az egész világ
életét. A bűn ural le mindet, és mi tehetetlenek vagyunk vele szemben. Sok
évszázad eltelt a golgotai események óta, és azóta is csak fegyverkezünk,
gyilkolunk, önző módon felhalmozunk, és közben sokan éhen halnak. Szétromboljuk a családokat, sok pusztulást
okozunk. Nem akarjuk meglátni, hogy csak a megtérés segít rajtunk. Őszinte
bűnbánattal az Úr elé borulni, és teljesen rábízni magunkat, csak ez segíthet
ki a gödörből, és ez akadályozhatja meg a totális pusztulást.
Jó tudnunk, hogy mindazok ellenére, amit Isten ellen elkövettünk, Ő nem
mond le rólunk. Utánunk jön, mégpedig az általunk megölt Jézusban, és kínálja megbocsátó kezét. Ma még megragadhatjuk ezt a kezet. Abba a kézbe kapaszkodhatunk, amely még halálában
is életet kínált. Amikor a kereszten kilehelte lelkét, sírok nyíltak meg, és sok
korábban elhunyt hívő feltámadt. Jézus
még halálában is életet ajándékoz. Ezt a bűneinkből feltámasztó erőt kínálja
most a mi számunkra. Ahová Őt befogadják, ott élet, ébredés keletkezik. A bűn
halálos álmából a kegyelem csókja ébresztheti fel az embert. Átéltem-e már a
bűn halálos öleléséből való feltámadást? Mert ebben a halálos szorításban jövünk a világra, innen nem képes
kiemelni a nevelés, a műveltség és a tudás sem. Minden kudarcot vallott. Az
egyetlen győztes hatalom Jézus, az erő, amely megtöri a bűn és a halál
hatalmát, Jézus értünk való halála.
Eddig nem sokat hallottunk Arimáthiai Józsefről, de megtudjuk, hogy ő is
Jézus tanítványa volt. Nem tartozott a tizenkettő közé, de a maga helyén élte a
hitét és vállalta az Urat. És most előáll, nem bújik, hanem odaáll Pilátus
elé, és elkéri Jézus testét. Olyan jó, hogy amikor a tanítványok elbújnak, mert
félnek, van valaki, aki nem bújik, nem az életét félti, hanem kiáll Jézus
mellett. Józsefnek volt mit vesztenie, mégis vállalta az Urat. Adja Urunk, hogy
mi tudjuk és merjük Őt mindig vállalni. Ne a következményekre figyeljünk, mibe
kerül ez nekem, mit veszíthetek a világban, hanem mindig figyeljünk Rá. Soha ne
feledjük, Ő az életét adta értünk, vállalt a kereszten is.
A nép vezetői balgán azt gondolják, hogy ha őriztetik és lepecsételik a sírt,
megakadályozhatják Isten munkáját. Azonban ez nem lehetséges. Istent mi nem
akadályozhatjuk meg, az életet nem lehet sírba zárni, nem lehet maradásra
kényszeríteni. Jézus az Élet, és ahová bekerül, ott életté változtatja a halált.
Engedjük Őt az életünkbe, és akkor a szívünk is életre kel. Jézus él örökké,
erről beszél az ige, és ezt támasztja alá sokak megtapasztalása. Isten terve célhoz fog érni. Az Úr vissza fog
jönni.
Jézus, világ megváltója
1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled
élnem.
2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így
gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád
térnem, Veled halnom, veled élnem.
3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts
hozzád engem, Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled
halnom, veled élnem.
4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos
beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek
erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled
halnom, veled élnem.
6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros
forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled
halnom, veled élnem.
7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet
mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled
halnom, veled élnem.
8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen
maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom,
veled élnem.
9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha
eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése