Kinek lát az Úr?

I

zráel népe a pusztában vándorolt, visszafelé haladtak, sőt, szinte egy helyben jártak (5Móz 2,1-25). A szabadulás után nem azonnal kerültek be az ígéret földjére. Az engedetlenségük, lázadásuk hosszabbította meg az utat. Isten lecserélte az Egyiptomból kivonultak nemzedékét egy új nemzedékre. Azok mehetnek be az Istentől kapott földre, akik a pusztában születtek. De az Úr ez idő alatt is velük van, nem szűkölködnek, mert gondoskodik róluk.

Ez az időszak felkészítés is az önálló életre. A pusztában edzetté válnak. A mi életünkben is található pusztaság, sivár, egy helyben topogós időszak, és ahogy Izráel életében, úgy gyakran a mi életünkben is az engedetlenség a kiváltó oka. Boruljunk Urunk elé és kérdezzük meg, hol tértünk el akaratától, és Ő könyörül rajtunk. Visszasegít a helyes útra. A lelki szárazságból is ki lehet jól kerülni, ha kitartóan keressük az Urat, és hisszük, hogy Ő nem hagyott magunkra. Igéje által megújít. A nehezebb időszak ellenállóvá tesz a következő próbákra és feladatokra. Elvégzi, hogy ne adjuk fel, ne csüggedjünk, hanem mindig bizalommal forduljunk Urunkhoz. A pusztában is jelen volt az Úr, és ezt állandóan tapasztalták, ezek a tapasztalatok adnak majd erőt és reménységet az új kihívások idején. Használjuk fel a korábbi tapasztalatokat, és merítsünk erőt, reménységet belőlük, mert ahogyan eddig megsegített, hordozott az Úr, úgy a mostani helyzetben is megsegít.

Olyan jó olvasni, hogy az Úr ismeri életünket, tudja, merre járunk, a pusztaságban sem veszít el szeme elől. Lehet, hogy hosszú pusztán kell átmenni, de ott van Ő is. Adjunk hálát kegyelméért és szeretetéért, amellyel körülvett, és köszönjük meg gondoskodását. Mindent Neki köszönhetünk.

Már közel vannak a célhoz, de a megérkezésig meg kell még néhány dolgot tanulniuk. A szomszédos népekhez való viszonyt kell megtanulniuk. Ne ingereljék fel őket, nyugodtan vonuljanak keresztül földjükön. Ez is fontos, nem fegyverrel kell minden kérdést elintézni, hanem lehet alázattal, lemondással és megértéssel is. Azok a népek, amelyeknek területén keresztülvonulnak, szomszédokká válnak, így nem mindegy, milyen nyomot hagynak bennük. Hiszen Izráel elsőrendű feladata a bizonyságtétel. A mi feladatunk is ez, amíg végigvonulunk ezen a világon, bizonyságot teszünk, Krisztus felé segítünk embereket. Ebben a megváltozott, az igéhez igazodott életünk lehet a segítség.

János átveszi az üzenetet, és továbbadja a gyülekezet angyalának, ő pedig a gyülekezetnek adja át, amit kapott (Jel 2,1-7). Senki nem tarthatja meg magának az Úr szavát, tovább kell adni, célba kell juttatni, mégpedig pont úgy, ahogyan kaptuk. Amit az Úr mond, azt változtatás nélkül kell közölni a gyülekezet tagjaival. Olyan jó, hogy az Úr szól, töltődjünk fel általa és adjuk tovább.

Az Úr ismeri övéit, tudja dolgainkat, tisztában van életünkkel, nem lehet Őt megtéveszteni. A kegyeskedés, a látszat nem téveszti meg az Urat. És Ő többet kíván üres tetteknél, formaságoknál. Mit kíván? Szeretetet, azt, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. A tanítványok motivációja az Úr iránti szeretet. Nem azért veszem kezembe az igét, mert muszáj, mert így szoktam meg, hanem azért, mert szükségem van rá. Lelkem tápláléka, és általa beszélgethetek az Úrral. 

A hitre jutást követően ez a szeretet lángol, visz előre, egyre jobban meg akarjuk ismerni Megváltónkat, és készek vagyunk mindent megtenni Érte. Ám van úgy, hogy megfeledkezünk arról, hogy a tüzet állandóan táplálni kell, mert egyébként kialszik. A tanítványság lényege a kapcsolat az Úrral. Ezt nem lehet munkával helyettesíteni, és itt szoktunk elcsúszni, a hév elragad, sok szolgálatot vállalunk, és kevés idő jut az Úrra. Ezen változtatnunk kell, foglalkozzunk minél többet az Úr Jézussal, az igével, ismerjük meg Őt, és azt tegyük, amit kér tőlünk.

A pozitív dolgokat megdicséri az Úr, sőt, előbb a jót látja meg és sorolja fel, aztán mutat rá a hibára. Ezt a sorrendet eltanulhatjuk Tőle. De nem hallgatja el a problémát sem, a panaszt is közli. A növekedés érdekében a problémával is szembe kell nézni. Meg kell hallani az Úr panaszát. Mert itt nem arról van szó, hogy mit mondanak mások, hanem, mit mond az Úr, hogyan látja Ő a gyülekezetet. Ez nagyon fontos: kinek lát engem az Úr? Nem a másik ember véleménye a döntő, hanem az, amit az Úr mond. Nekünk az Úrnak kell megfelelnünk.

Azt javasolja: térj meg! Fontos visszatérni Hozzá, hogy semmi ne legyen fontosabb az életemben Őnála. Jó végiggondolni: valóban az Úr a legfontosabb nekem? Nem került semmi Elé?

Lényeges, hogy komolyan vegyük az Úr tanácsát, mert ha nem tesszük, amit mond, nem építjük újra Vele a kapcsolatot, kimozdítja gyertyatartónkat. Kiüresedett, tartalmatlan közösségre nincs szüksége. Ő szívből szolgáló, Őt szeretetből követő tanítványokat akar. Akik örömmel vállalják Őt és a Tőle való életformát.

Aki győz, annak enni adok az élet fájáról - a hívők élete nem a földi világban csúcsosodik ki, hanem a cél a mennyei haza. A cél, eljutni az Atya országába, és ez a győzelem. Végigmenni az úton és célba érni. Olyan jó, hogy ezt az utat is Vele tehetjük meg. Nem kell egyedül vándorolni, hanem Ő visz karjaiban.

Ki vagyok én

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

 Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

Isten áldásával.