Könyörület

D

ániel megrendítő bűnvalló imádságát olvassuk most, amelyből megláthatjuk, az ima válasz Isten üzenetére (Dán 9,1-19). A próféta kézbe vette Isten igéjét, és belőle kereste a feleletet kérdéseire, illetve népe helyzetére. A fogságban nemcsak imádkozott, hanem az igét is tanulmányozta, különösen Jeremiás próféta írását, amelyben a fogságból való szabadítás ígérete is megtalálható. Mert Isten kijelentette, hogy le fog telni a büntetés ideje, és haza fogja vinni őket saját földjükre.

Fontos számunkra is a próféta magatartása, fontos az ige felé való odafordulása. Népe és saját élete helyzetét nem csupán a mindennapi politikai történések fényében igyekezett megérteni, hanem Isten szava alapján. Mi is az igében keressük életünk értelmét és célját. Tudakozzuk az Írást, amikor kérdéseink vannak, vagy nem látunk világosan. Azt látjuk, hogy az ige az élet könyve, amiben megtalálható a válasz minden kérdésünkre. Természetesen nem minden kérdésre jön azonnal válasz, kitartó kutatásra és tanulmányozásra van szükségünk, ám az ige bátorít, ne adjuk fel: mert, aki keres, az talál, a zörgetőnek megnyittatik.

A megértett igére imádság a válasz, Dániel az Úrhoz fordul, és mindezt alázattal, böjtölve és zsákruhában teszi. Külsőleg is kifejezi a szívében lévő bűnbánatot. Az igéből döbbent rá Isten hűségére és látta meg népe és saját bűneit. Az ige vezet helyes ön- és bűnismeretre. Ha őszintén beletekintek az ige tükrébe, meglátom magam, mégpedig úgy, ahogyan az Úr lát, nyomorult és elveszett bűnösnek. Az ige nem más bűneit, hanem a sajátomat tárja fel. Dániel nem csupán népét, az ősöket tartja felelősnek a fogságért, hanem magát is a bűnösök, engedetlenek közé sorolja.

Nemcsak a jelen bűneit látja, hanem szeme előtt van az egész múlt, nem mondja, nekem ahhoz semmi közöm, hanem felismeri, a múltat lezárni csakis bűnbánattal és a bűn megtagadásával, a bűntől való elfordulással lehet. Az első lépés, amikor kimondom: Uram, vétkeztem ellened, és bűnbe estem; hiszen a bűn Isten elleni lázadás, az, hogy nem hiszünk Jézusban, mint Isten Fiában. Tegyük meg ezt a lépést, majd mondjuk ki azt is, neked, Uram igazad van. Mennyire nehezen mondjuk ki ezt is, úgy véljük, mindig nekünk van igazunk. Merjük ma kimondani: Uram, Neked van igazad, bűnös, elveszett ember vagyok, és kegyelmedre van szükségem.

Dániel imádságában megrendítő az is, amikor nem a maga tetteire hivatkozik, sem a népére, hanem az Úr irgalmába kapaszkodik. Világosan látja, nincs nekünk érdemünk, amit felhozhatnánk, csak bűneink vannak, Isten ítélete jogos, nincs más, csak a halál. Azonban mi már ismerjük irgalmát, és tudjuk, hogy nem akarja az Úr a bűnös halálát, ezért Fiát, Jézust küldte el és adta oda a keresztre. A kereszten Jézus saját életével és vérével tett eleget minden bűnünkért. Így nincs más dolgunk, mint bűnbánó szívvel Jézus érdeméért kérni a bűnbocsánatot, és hálaadással elfogadni azt. Isten ingyen kínálja kegyelmét, csak üres kézre van szükség az elfogadásához. Ragadjuk meg most a kínált kegyelmet, és éljünk ma is belőle.

Az Emberfia eljöveteléről és az azt követő ítéletről szól Urunk (Mt 25,31-46). Ennek az ítéletnek az alapja az Övéihez való viszonyulás. Az evangélium keletkezésének idején már üldözik a tanítványokat, különösen a zsidók üldözték őket, és az Úr arról beszél, hogy aki nem élte át a kegyelmet, nem ismerte fel, hogy Ő a Messiás, de üldözött népét befogadja, azt Ő is befogadja.  

Fontos még azt is látnunk, hogy az Úr tanítványai életét is meg kell, hogy határozza a könyörület és az irgalom. A kegyelemből ezek fakadnak, és Urunk mindig könyörületes volt a Hozzá fordulókkal szemben. A vakok, a kánaáni asszony és a beteg fiát Jézushoz vivő apa is így kiáltott fel: Könyörülj rajtam. Mégpedig azért, mert ismerték Jézust, és tudták, hogy könyörület van a szívében a bűnös, beteg, elveszett ember iránt. Urunk könyörülete ad életet, hiszen a kegyelem nem jár nekünk, de Ő megkönyörült, eljött a világba és életélt adta, hogy megmentsen.

A könyörület tanítványok feladata is, azt jelenti ez, hogy legyünk könyörületes szívvel az elveszett bűnös iránt, hirdessük számára Isten kegyelmét, és éljük meg szabadító, gyógyító szeretetét.

Azok az Atya áldottai, akik követik Uruk példáját, és könyörületes szívvel élnek, vagyis nem azt mondják, mi közöm hozzá, hanem igyekeznek megtenni, ami az élet felé segíti a másikat.

A jobb keze felől állnak a juhok, tehát azok, akik az Ő nyájához tartoznak. Nem ott, hanem már ebben a világban dől el, melyik csoporthoz tartozom. Itt lehetek bárány, a Pásztor eljött, megkeres és hazavisz. Akik az Ő nyájához tartoznak, azok az Ő indulatával vesznek részt az életben. A báránytermészethez báránynak kell születni. 

Isten gyermekei odafigyelnek egymásra, és odafigyelnek a világ elveszettjeire is, igyekeznek megkeresni és hazavinni őket. A gyülekezet feladata ma is Krisztushoz vezetni, és gyakran a könyörület, az irgalom az, ami megnyitja az elveszettek szívét. Jézus megérintette a leprást, és ezzel kifejezte, hogy így is szereti és elfogadja, majd ezt követően megtisztította. Gyakran a megértő, az elfogadó szeretet jelenti az első lépést a bűnös felé.

BŰNÖS VAGYOK

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.