C
|
sodálatosan
vigasztal az ige, felemeli fejünket a porból, és az Úrra mutat (JerSir
3,34-48). Őt nézd, ne ragadj le az igazságtalanságnál, ne a gonoszságra, a hazugságra figyelj, hanem Istenre. Ha így teszünk, másképp fogjuk látni az élet
eseményeit. Felismerjük, hogy minden az
Úr szemei előtt megy végbe, semmi nem történik titokban, az sem, amiről mi úgy
gondoljuk, senki nem tud Róla. Az Úr szemei előtt zajlik minden, és eljön az
idő, amikor vállalnunk kell az élet felelősségét. Sokan zúgolódnak: ha Isten
látja a dolgokat, miért engedi megtörténni a sok rémséget, miért nem büntet
azonnal. Tetteinkért felelősek vagyunk, szabad Istenre figyelve, Lelke vezetése
alatt élni, de el is utasíthatjuk ezt. Ha Isten nélkül élünk, új szív nélkül
vagyunk, bármire képesek lehetünk.
Azonban Isten ad lehetőséget a megtérésre. Azt üzeni Jeremiás által, hogy ne
siránkozzunk, hanem nézzünk szembe magunkkal, bűneinkkel, és bűnbánatot tartva
térjünk meg Hozzá. A bűnös élet
megoldása a bűnbocsánat és a megtérés. Azt jelenti ez, megvallom bűneimet, és
az Úr Jézus vére érdeméért megbocsát, én pedig innentől kezdve új, Krisztusnak
engedelmeskedő életet élek. Már nem a bűnt követem, hanem Jézust, az életet.
Így azután megváltoztatom eddigi gondolkodásom és életvitelem, Isten szavához
igazodom, és többé nem mondom a rosszat jónak, és a jót sem rossznak.
Sokan látják a világban lévő igazságtalanságot, a sok szenvedést,
tragédiát, de addig nem lesz változás, amíg az ember belülről nem változik meg.
Ez pedig csak újjászületés által lehetséges. Isten szent Lelke végzi el igéje
által.
Jeremiás rámutat, hogy emeljük fel szívünket és kezünket az Úrhoz, lássuk meg,
hogy mi vagyunk a vétkesek, az engedetlenek. Minden gonoszság a földön azért
van, mert az ember bűnös. Elszakadt Istentől, a saját feje után megy, és ennek
ez az eredménye. Erre csak egyetlen
gyógymód létezik, segítségül kell hívnunk az Úr nevét. És aki ezt megteszi, csodálatos gyógyulást
tapasztal meg magában. Az elmúlt
napokban is láttuk az újszövetségi napi igénkben, hogy ha valaki őszintén kiáltott
Jézushoz, Ő meghallotta, lehajolt hozzá, és könyörült rajta. Ő könyörülő Isten,
nem megy el mellettünk, hanem megáll és felsegít, ha elestünk. Hívjuk Őt
segítségül most, bármilyen nehéz helyzettel kelljen is szembenéznünk, ne
szűnjön meg a bizalmunk. Mennyi csodát látunk az igében, lehetetlennek tűnő
helyzetekben cselekszik övéi érdekében az Úr. Ő nem feledkezik meg a Benne
bízókról.
Jézus visszament Galileába, felment egy hegyre, és leült (Mt 15,29-39).
Mindezt azért, hogy odamenjenek Hozzá azok, akiknek valóban szükségük van Rá.
A hegyre csak azok mentek, akiknek Jézus kellett, akik Tőle várták életük
megfordulását, akik új életet akartak Általa kezdeni. A betegeiket Jézus lába
elé tették. Ez nekünk szóló útmutatás, tegyük a lába elé mindazokat, akik
testben, lélekben betegek, akikkel nem tudunk mit kezdeni. És Ő meggyógyítja. Ő
ma is képes a gyógyíthatatlan betegséget is meggyógyítani, képes a lelki
mélységből felemelni. De vigyük Elé szereteteinket, beszéljünk róluk Urunknak.
Mondjuk el, mi a probléma, valljuk meg, hogy mi csődöt mondtunk. Higgyük el, hogy Ő
nem mond csődöt.
Olyan jó volt Jézussal lenni, hogy észre sem vették, és eltelt három nap. És
még most sem akarnak elmenni, jó nekik ott lenni. Három napig nem
foglalkoztatja őket a munka, isszák Jézus szavát, és még most sem akarnak
távozni, étlen-szomjan is vállalják Őt. Milyen kevés időt szentelünk mi Neki,
olyan hamar letesszük az igét, lerövidítjük az istentiszteletet. Természetesen,
amikor nem igéről van szó, bármennyit képesek vagyunk egy helyben ülni. Órákig
is tudunk sztárokat hallgatni, de Jézus számára minimális idő jut. Azért is
ilyen nyomorúságos az életünk, azért szenvednek a gyülekezetek is, mert nem Ő a
fontos.
Jézus sem akarja még elbocsátani őket, mert tudja, hogy éhesek, nem
bírnák ki a hazavezető utat. A
tanítványok úgy látják, ez megoldhatatlan probléma, nem veszik észre, ha ott van
Jézus, nincs megoldhatatlan helyzet. Mi is hányszor így gondolkodunk, honnan
vegyünk, hogyan oldjuk meg, és elfeledjük: van Megváltónk, van Urunk, akitől
szabad kérni.
Arra sem gondolnak, hogy van hét kenyerük és néhány haluk, és a problémát
mindig a meglévőből kiindulva kell megoldani. Mindig azzal kezdjük el, ami van.
A hogyan-t is megmutatja az Úr. Adjuk át Neki azt, amivel rendelkezünk, és az Ő
kezében annyi lesz belőle, amennyire szükség van.
Jézus kézbe veszi az ételt, és hálát ad. Ez is fontos, hálát ad azért, ami van. Nem elégedetlenkedik, zúgolódik,
miért csak ennyi, hanem hálás, megköszöni Istennek, amit adott nekik. Ezt
követően adja a tanítványoknak, ők pedig az embereknek. Ez Jézus munkamódszere,
előbb az Ő kezébe, aztán a tanítványokéba, azok pedig, amit kapnak, továbbadják az éhezőknek. Ha életünket az Ő kezébe tesszük, kapunk áldást, anyagi
lehetőséget, és megismerjük az Úr drága kegyelmét. Mindezt azért kapjuk, hogy
adjuk tovább.
A maradékot most is össze kell szedni, és lényeges, hogy van maradék. Ha
továbbadjuk, amit Jézustól kapunk, nemcsak elég lesz, hanem mindig marad is.
Így gondoskodik Övéiről. Nem használ ki, nem zsákmányol ki, hanem megajándékoz.
Így cselekszik ma is.
AZ ÁLDOTT ORVOS ERRE JÁR
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése