A
|
próféta Isten elé tárja a helyzetet, kiönti
szívét, és kéri, tekintsen rájuk (JerSir 5,1-7). Az élet nehéz pillanataiban is forduljunk az
Úrhoz, Előtte tárjuk fel életünket, beszéljük ki magunkból a fájdalmat, mert Ő
közel van, meghallgat. A fogság rendkívüli helyzetet hozott, alapjaiban
változott meg eddigi életük. Babilónia
uralkodik felettük, nem rendelkezhetnek önmagukkal, természeti kincseikkel,
értékeikkel. Eddig nem ehhez voltak szokva, büszkeségük nem engedte, hogy
ilyesmire gondoljanak, mégis megtörtént. Miért? Mert Nem engedték, hogy Isten
vezesse őket. A makacs, önfejű nép most szüreteli vetésének gyümölcsét. Csak
ez lehet a gyümölcs, de Isten felhasználja a tanításukra, rá kell döbbenniük, hogy rossz úron jártak, és egyetlen remény van a változásra: az élő Istenben való
élő hit. Egyedül Isten segíthet rajtuk. És rajtunk is csak Ő segíthet. Bár
meglátnánk, hogy a saját utunk pusztulásba vezet.
Jeremiás megdöbbent
a kialakult helyzeten, megrendíti, amit tapasztal, még a vízért és a tűzifáért
is fizetni kell, mindennel Babilónia rendelkezik. A próféta ennek nem örül, fáj
neki, hiszen Izráel országa gazdag, sok természeti kinccsel rendelkezik, eddig
jól megéltek belőle, és most nincs, minden a másé. Ők csak pénzért juthatnak
hozzá. Mit is mondhatunk mi, amikor ugyanez történik, csak mi már büszkék
vagyunk arra, hogy a vízért és a tüzelőért fizetünk. Nem látjuk meg, hogy a
helyzet nem változik, egyáltalán nem vagyunk mások. Nagyon szomorú, amikor a természet
kincsei, ami mindenkié, üzletté válhatnak. A legmegdöbbentőbb, hogy mindebbe
önként megyünk bele.
Jeremiás tudta, hogy
vétkeztek Isten ellen, és azért érte őket ez a nyomorúság. Vajon mi meglátjuk-e
bűneinket? Felismerjük-e, hogy azért alakulnak így dolgaink, mert nem figyelünk
Isten szavára? A bűnös ember elnyomó rendszert alakít ki, egy cél vezérli: a
pénz, a még több pénz, de minden vagyon itt marad. Egyszer az Úr elé kell
állnunk, és számon kéri, miként sáfárkodtunk a Tőle kapott javainkkal. Mert
mindent Tőle kaptunk, minden az Ő ajándéka.
Izráel változtatni
akart sorsán, de rosszul próbálkozott. Nem Istennek, hanem egy másik birodalomnak nyújtott kezet. Nem az Úrtól
várta a segítséget, hanem másik országban, emberekben bízott. Tőlük várta a
kenyeret. Mennyire jellemző ez a gondolkodás ma is, a legtöbben nem Isten felé
nyújtják kezüket, hanem emberi szervezetektől várnak segítséget. Hogyan állok
én ezzel, bízom az Úr gondoskodásában, vagy mindent az emberektől várok?
Isten népe korábban
annyiszor megtapasztalta Isten segítségét, olyan sok csodát éltek már át.
Tudták, mert a régiek elmondták: Számára nincs lehetetlen, mégsem bíznak Benne.
Te kitől várod a segítséget, kitől várod a kenyered? Gyakran elmondjuk az Úr
imádságában a következő kérést: Mindennapi kenyerünket ad meg nékünk ma - de
valóban Tőle várjuk? Komolyan vesszük imádságunkat, hisszük, hogy amit kérünk,
az Úr megadja?
Egy embert látunk
most, aki a hegyről leérkező Jézushoz megy (Mt 17,14-21). Jó őt látni, mert
hozza személyes problémáját. Nem közönségnek jön, hanem azért, hogy Jézustól
kérjen megoldást, fia számára gyógyulást. Jön, mert Rá van szüksége. Én is
ilyen lelkülettel megyek az istentiszteletre? Rá van szükségem, vagy csak néző,
résztvevő vagyok, mert olyan jó lesz elmondani, hogy voltam evangelizáción, még
képet is posztolok magamról? Ez az ember nem ezért ment, hanem Jézussal akar
találkozni. Hiszi, hogy Jézus képes megoldani problémáját. Te hiszed-e?
Azt is megtudjuk,
hogy eredetileg a tanítványokhoz ment, őt nem zavarta, hogy Jézus nincs jelen,
hitte, ők is meg tudják gyógyítani gyermekét. Ám csalódnia kellett. A
tanítványok kudarcot vallottak, ám ez nem fordította vissza, hanem megvárta
Jézust. A tanítványokban való csalódás
ma sokakat Jézustól is eltántorít. Ne forduljunk el Urunktól, mert ha a tanítványok tehetetlennek bizonyulnak is, Ő nem tehetetlen. Neki van hatalma bűneink, nyomorúságaink
felett. Vegyük próbának az ilyen helyzeteket, lássuk meg, hogy Urunk próbál,
megnézi: feladom, vagy megyek hittel tovább.
Jöjjünk leborulva
Hozzá. Ez az ember látja, kivel áll szemben, meglátja Benne az Isten Fiát. Jézusból még árad a kisugárzás, érzékelni a
menny jelenlétét és erejét. És ez az
ember beleáll Isten világának kisugárzásába. Menjünk Jézus közelébe, Ő Isten
országát sugározza, és általa megújulunk, feltöltődünk és megtisztulunk.
Jézus nem örül a tanítványok
tehetetlenségének. Megmondja, hogy az volt a baj, nem hitték, hogy Ő távolból
is képes gyógyítani. Nem bíztak Benne, nem rá építettek, csak magukra
figyeltek. Talán rutinból próbálták megoldani, de Isten országában nincs rutin,
így nem működnek a dolgok. Hiába a sok éves tapasztalat, Isten országa továbbra
is imádság által működik. Azért vallunk mi is kudarcokat, mert már nem az imára
és a böjtre, Urunk hatalmára építünk, hanem tapasztalatainkra, saját erőnkre és a világ módszereire. Ma nagyon a világ módszereit igyekszünk felhasználni,
pedig az ige ma is ugyanaz.
A hittel mondott
imádságban ma is nagy erő van. Nincs szükség hatalmas, hanem csak mustármagnyi
hitre, mert általa Isten országának ereje árad az életünkbe. Életet átformáló erő
árad Jézusból. Ha hisszük, hogy amit kérünk, meglesz, nagy csodákat
tapasztalhatunk meg. Ezek nem természeti csodák lesznek, hanem a szívek
átalakulásának a csodái. Nincs nagyobb csoda annál, mint amikor egy élet változik
meg az ige által. A megtérés, a Krisztus követőjévé válás a legnagyobb csoda.
Ami most
lehetetlennek tűnik, hit által lehetséges. Gondoljunk Pál apostolra, a damaszkuszi tanítványok abszolút
elképzelhetetlennek tartották, hogy belőle valamikor Krisztus követője lesz. Az
Úr számára nincs lehetetlen. Csak higgyük ezt.
A
NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN
1.
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése